Tájolni megyünk… – mondják a színház falain belül. De mit is jelent ez a kifejezés?
A színház falain kívüli előadásokat takarja ez a rejtélyes kifejezés. Ilyenkor felkerekedik a színház csapata, s az utolsó szögig becsomagolják az egész előadást. Első lépésként a kirándulni induló előadás minden technikai igényét egyeztetik a befogadó színházzal. Nem mindegy az ottani színpad nagysága, illetve, van-e egyáltalán.
Milyen a világítás, a hangtechnika. Ezért elsőként a műszaki szakemberek érnek a helyszínre, s ott azonnal nekiállnak megteremteni a hazaihoz hasonló játék-feltételeket. A művészek általában akkor érkeznek, amikor minden adott a próbakezdéshez. Az asszisztens vezetésével ugyanis ilyenkor „lejárják” az előadást, azaz a helyi viszonyokhoz igazítják.
Nagyon jó évet zárt az Újvidéki Színház. A társulat Budapesttől Kazahsztánig különböző színpadokon sikeresen vendégszerepelt különféle műfajú produkciókkal. A vendégszereplések mellett az Újvidéki Színháznak a tájolási program kiemelten fontos programja. Ennek megvalósításáról beszélgettünk Lénárd Róberttel, a társulat művészeti vezetőjével.
A tájolás városi színházak vendégjátékai vonzáskörzetükbe tartozó települések színházi ellátása céljából. Konkrétan mit jelent ez az Újvidéki Színház számára, és mit a közönség számára?
– Az Újvidéki Színház elsősorban városi színház, ugyanakkor nem elégszünk meg azzal, hogy a házban eljátsszuk az előadásokat helyi közönségnek. Minden színháznak az a vágya, hogy minél messzebbre, minél több helyre jusson el. A színházat el kell vinni azokhoz, akik nem tudnak buszra ülni és eljönni Újvidékre megnézni egy előadást. Ilyen értelemben a tájolási program misszió, kiemelten fontos programja az Újvidéki Színháznak.
Januártól decemberig hová vitték el a színház egy-egy produkcióját?
– Voltunk Tordán, Csantavéren, Kúlán, valamint ebben a hónapban Szilágyira és Muzslyára fogunk elmenni, s ezzel zárul az idei évi tájolási ciklusunk. Ezek olyan helyek, ahol nincs hivatásos színház, esetleg amatőr társulat működik. Mindenkinek érdeke, hogy ezekre a helyekre eljusson a színház.
Hol volt a legtöbb gond azzal, hogy az előadást a helyi viszonyokhoz igazítsák?
– A színházunknak vannak nagyszínpadi produkciói, amelyek nagyon nehezen vihetőek, nehezen mozdíthatóak kisebb helyekre. A tordai színpad híresen pici, a szilágyi is, és sorolhatnám a többit – ezek általában kultúrházak vagy kicsi termek. Ezért nézzük, hogy legyen olyan előadásunk, amit el lehet vinni, el lehet játszani ilyen kis helyeken.
Kiemelten figyelünk arra, hogy legyen olyan előadásunk a repertoáron, ami be fog férni ezekre helyekre, és ki fogja elégíteni mind a kulturális értéket, mind a szórakoztatási igényt. Két darabbal tájoltunk. A hihetetlen sikerű Kovácsokkal, amely azt hiszem, harmadik éve futja köreit a tájon, és a A dög, Kiss Csaba darabja, amely egész szép karriert fut be nemcsak a tájon – ezzel a darabbal voltunk Brassóban is a Magyar Színházi Fesztiválon, és remek a fogadtatása mindenhol.
A tájolásra szánt darabok már eleve úgy készülnek nálunk, hogy a Kovácsok esetében például a díszlet könnyen adaptálható a térhez képest. Egyébként a darab bemutatója még a nagyszínpadon volt. Aztán úgy éreztük, hogy jobban érvényesül kisteremben. Oda is tökéletesen adaptálható volt. Tehát mindkét térben remekül megállja a helyét.
A teátrum színeiben a színművészeken, rendezőkön kívül kik azok (a „színpad mögötti szakemberek”), akik útra keltek?
– Attól függ, hogy mi megy. A dög tényleg specifikus, mert élő zene van, hangtechnikát egyáltalán nem használunk, a Kovácsoknál viszont igen. Tehát van egy változó összetételű technikai stáb, amely ki kell, hogy menjen még kora reggel „bevenni” a helyszínt. Mire a színész odaér, addigra már áll minden, hogy próbáljunk. Utána lejátsszuk az előadást.
Évek óta mindenhol szeretettel fogadtak bennünket. A vidéken élő emberek szomjazzák a színházat. Pont ez a felemelő, amikor kimegy az ember. Ünnepként fogják fel, amikor kimegy a színház hozzájuk. Ügyelünk arra, hogy a darabok minden korosztály számára érdekesek legyenek.
Egy-egy darabot hogyan fogadott a közönség?
– Szilágyit és Tordát azért emeltem ki, mert ott igen lelkes közönség van. Torda minden egyes évben kért tőlünk előadást, s mi természetesen viszünk is nekik. Gyönyörű a fogadtatásunk. Torda például olyan hely, ahová minden évben megyünk, mindig remek fogadtatásunk van. Igazságtalan vagyok azonban, ha csupán Tordát emelem ki, mert tényleg mindenhol így van. Muzslyán, ha jól emlékszem, utoljára a Neusatz kabaréval jártunk pár évvel ezelőtt. Emlékszem, annyian voltak, hogy egyesek az asztalokon ültek. Hamarosan oda A dög c. előadással megyünk.
Minden alkalommal, amikor kiszállunk ilyen helyekre, rájövünk, mennyire várják ezt.
Korlátai és keretei vannak a tájolási programnak. Az MNT nélkül ez lehetetlen lenne. Ezeknek a helyeknek nincsen pénzük arra, hogy meghívjanak egy előadást, nekünk pedig nincsen arra előirányzott büdzsénk, hogy akár Csantavérre, akár Szilágyira kimenjünk. Nem is tudom, mikor játszottunk legutóbb Szilágyin. Nagyon fontos az MNT-nek ez a programja, amellyel kiemelten támogatja a tájolást.
