A Tanyaszínház Pé’z hova mész című vendégjátékával, Marin Držić Dundo Maroje műve alapján készült zenés-táncos változatával fejeződött be az Újvidéki Színház 45. születésnapjának januári ünneplése. Ennek kapcsán beszélgettünk Magyar Attilával, az Újvidéki Színház színművészével, aki a Tanyaszínház elnöke, vezetője.
– A Tanyaszínház vendégszereplésére itt, az Újvidéki Színházban Venczel Valentin igazgató szép gesztusának köszönhetően került sor – mondta Magyar Attila. – Amikor Budapesten átvettem és hazahoztam a 40 éves Tanyaszínház kitüntetését, a Magyar Örökség díjat, amelyet a szellemiségéért és a közösség szolgálatáért kapott, Venczel Valentin igazgató felhívott és gratulált. S mivel mind a két színház ünnepel – mi negyvenévesek voltunk, az Újvidéki Színház negyvenöt éves, a „szülinapos ünnepli most a szülinapost” , az igazgató úr kért fel minket, hogy a Tanyaszínház legutóbbi produkciójával lépjünk fel az Újvidéki Színházban a születésnapi hetes rendezvénysorozat záróakkordjaként.
1993 óta tagja az Újvidéki Színház társulatának, 1985 óta rendszeres résztvevője volt a Tanyaszínház produkcióinak, 1994-től pedig a vezetője. Az utóbbi kis színház előadásait 40 év alatt körülbelül félmillió ember látta. Véleménye szerint az eddigi évtizedek során mit jelentett az Újvidéki Színház a Tanyaszínháznak, és mit jelentett a Tanyaszínház az Újvidéki Színháznak?
– Azt hiszem, hogy kölcsönösen kiegészítik egymást. Ha a Tanyaszínháznak valamilyen gondja-baja van, nyugodtan mer fordulni segítségért az Újvidéki Színházhoz, illetve fordítva is ez így működik, mert a fiatal generációk, akik az Újvidéki Színházban megfordulnak, azoknak a Művészeti Akadémia mellett a Tanyaszínház az óvodája, a fiatal, friss vért a Tanyaszínház adja.
Az ön életében mit jelent ez a két színház?
– Nekem a színház önmagában az életem egy nagy szeletét jelenti. Nem igazán csinálok nagy különbséget, hogy az az Újvidéki Színház vagy a Tanyaszínház, nekem mind a kettő színpad. A különbség, hogy az Újvidéki Színházban színészként veszek részt, színházat csinálok, a Tanyaszínházban már nem veszek részt színészként, de ott is színházat csinálok. A színház a fél életem, segít bárminek lenni, kibújni/bebújni a bőrömbe, adni és kapni – szabadság, ünnepnap, szabadság!
A Pé’z hova mész c. előadást nyáron 25-ször adták elő a közönség örömére. Lesz-e utóélete?
– Előfordulhat, hogy a kisvárdai fesztiválra ellátogatunk ezzel az előadással. Hogy addig meghívást kapunk-e, nem tudom. Én azt is el tudom képzelni, hogy ez az előadás Újvidéken más alkalommal is eljátszható. Közben lassan mi már koncentrálunk az idei nyár új produkciójára.
1993-ban a Vajdasági Színházak Találkozóján Erzsébet-díjat kapott A lappangó c. Merő Béla rendezte előadásban Artúr szerepének megformálásáért. A 2007/08. és 2014/15. évadban a közönség szavazatai alapján az évad legjobb férfi epizódszereplője lett. Vajon, amit évekkel ezelőtt színészként megálmodott, valóra vált-e az életében?
– Úgy fogalmaznék, hogy most folyamatosan álmodom: álmaim repertoárja csak bővül-bővül. Megboldogult kedves kollégámtól, Fejes Gyuritól (Fejes György) tanultam annak idején, amikor hasonló gyerkőc voltam, mint a ma este fellépő gyerekek, színnövendékek, hogy a színészettel addig érdemes foglalkozni, amíg az ember a lelkében is tud gyerek maradni. Akkor nem biztos, hogy értettem, mit is akar mondani, de most így, közel az ötvenhez, kezdem érteni, mit akart mondani Gyuri bátyám.
Elégedett-e ezzel a feltörekvő generációval?
– Egyre elégedettebb vagyok és egyre irigyebb és féltékenyebb vagyok rájuk, mert valamikor én voltam Öcsi, az öcskös, most pedig a főiskolások szólítanak Öcsi bácsinak. Valahogy a Tanyaszínház társulata mindig egykorú – kortalan. Úgy érzem, hogy csak én öregszem – mondta Magyar Attila színművész, akinek a gazdag pályafutásából a szakma több mint harminc fontosabb színház-szerepet emel ki. A nézők közül egyesek látták Magyar Attila első alakításait: Nyilas Misiként Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig és a Kakuk Marciként Tersánszky J. Jenő darabjának címszerepében. Mások emlékeznek rá, amikor Pistit játszotta Örkény István darabjában (Pisti a vérzivatarban), vagy amikor Pilátus/Orvos alakját formálta meg Mihail Bulgakov A Mester és Margarita c. művében. Sokan Peterként kedvelik Miloš Nikolić Kovácsok c. produkciójában, amelyet a 2016. április 9-ei bemutató óta nagy sikerrel játszik az Újvidéki Színház társulatával.
