Az újvidéki gyerekek után a szlovákiak élvezik A kiskakas gyémánt félkrajcárja c. sikeres bábjáték-produkciót. Soltis Lehel ugyanis ezzel az előadással vendégszerepel Szlovákiában: a Komáromi és a Dunaszerdahelyi járás több helységét járva 12 előadással örvendezteti meg a felvidéki magyar ajkú gyermekeket.
– A bábjátékot előadtuk Magyarországon, a Veszprém megyei Sümegen is, a várban, ahol én középkori bajvívással, bábszínjátékkal foglalkozom. Nagyon pozitív visszajelzéseket kapok a gyermekek és a felnőttek részéről. Ezért gondolom, hogy az előadással be kell járni a Kárpát-medencét – mondta az újvidéki sikeres bemutató után és a szlovákiai turné előtt Soltis Lehel, az Újvidéki Színház színművésze, a bábjáték-előadás rendezője, egyszemélyű előadója, aki többek között koreográfiával, középkori kaszkadőrséggel is foglalkozik.
n Hogyan kerekedett az ismert meséből ilyen izgalmas, érdekes történet, hogy a gyerekek spontánul be tudjanak kapcsolódni az előadásba?
– A kiskakas gyémánt félkrajcárja az alapmesék egyike, amelyet a szülőktől hallottunk kisgyermekként. Gondoltam, ez a mese mindenkinek tetszeni fog, ahogy nekem akkor tetszett. Nagyon egyszerű történet, van benne egy kis játékosság is, és tanulságos is. Üzenete: vigyázni kell, óvni a kisebbet, és ne vegyük el a másét. Direkt úgy írtam a szöveget, hogy interaktív előadás kerekedjen belőle, hogy be lehessen vonni a gyerekeket, mert számukra nagyobb élmény, ha részesei az előadásnak. A mesét a saját szövegemmel kibővítettem. Amikor munka közben egy kicsit elszállt az ihletem, Ősi Krisztián artistabarátom sietett a segítségemre, és a mese végét rímekbe foglalta.
Természetesen ha a gyerekek túl aktívak, elúszhat az előadás mind időtartamban, mind cselekményben. Ha viszont félénkségük miatt passzívak – volt erre is eset –, akkor le kellett játszanom az előadást anélkül, hogy bekapcsolódtak volna.
A darabot Magyarországon artistabarátommal játszottam. Amikor kiment külföldre, mivel a gyerekek nagyon megszerették az előadást, úgy gondoltam, egyedül folytatom a munkát. Kiötlöttem, hogyan tudom egyedül működtetni az előadást. Újvidéken egyedül mozgattam a figurákat. Bevallom, egy kicsit megizzadtam.
n A vajdasági gyerekek mikor láthatják újra az előadást? Mekkora közönségre számít?
– Április közepén játszok még két alkalommal összesen 4 előadást az Újvidéki Színházban. Ha sok a néző, az elvonja a gyermek figyelmét, könnyen elkalandozik. S ha ez kiterjed nagyobb területre, akkor hátul elkezdenek nyüzsögni, vagy aki nincs elöl, az nem tud teljesen részt venni az előadásban. Szerintem a harminc főből álló közönség a legideálisabb.
n A produkcióval hol fog még vendégszerepelni?
– Nemcsak kőszínházakban mutatom be az előadást. Úgy álmodtam meg, hogy bárhol be lehessen mutatni, hiszen nekem ehhez négy négyzetméternyi játékterület elegendő, amit iskolában, óvodában és bárhol ki tudok alakítani. Ez jobban megfelel az óvodáknak és az iskoláknak, mintha a bábszínházból hívnának előadást több szereplővel és teljes díszlettel. Az én produkcióm térben is könnyebben elhelyezhető, meg anyagilag is kevesebb költséget jelent, mintha kivonulna egy teljes bábszínház.
n Tervez-e új meséket, gyermekelőadásokat?
– Mindenféleképpen, hiszen a mai napig rajongok a mesékért, gyerekekkel foglalkozok, előadóesteket tervezek, és táborokat szervezek. A gyermekeknek továbbra is próbálok örömöt szerezni. Mátyás király-meséket akarok feldolgozni, szövegeket átírni… A gyökereket ugyanis ápolni kell, a gyerekek pedig a legkisebb korban a leginkább befogadóképesek. A mese inspirálja őket. Amikor haza mennek, sok kérdést tesznek fel a szülőknek, akik elbeszélgetnek velük. A munkámnak nevelő szándéka is van.
A gyerek különben előadás után kíváncsi arra, hogy mi van a „kulissza” mögött. Van, amikor a szülő „beemeli” a kis ablakon, hogy megnézze. A gyerek is, a felnőtt is csodálkozik, kevés kellékkel milyen izgalmas előadást lehet bemutatni – mondta Soltis Lehel, aki sokat töri a fejét, aztán átkölti a mesét, hogy minél szellemesebb, érdekesebb legyen, nemcsak a gyerek, hanem a felnőtt közönségnek is.
