Wischer Viktor 18 éves zentai gimnazista, aki két évvel ezelőtt került a színjátszás vonzáskörébe. A Zentai Magyar Kamaraszínház diákszínjátszójaként ezidáig két darabban szerepelt, a Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedőjén pedig második alakításával érdemelte ki a részvételi lehetőséget élete első tanyaszínházi produkciójában.
– Szippants patikárius urat játszom, aki egy doktor. Nekem tetszik a szerepem, szövegmentes az egész, a karaktert kell megjelenítenem, pózokat kell megvalósítanunk a többiekkel, az amatőrökkel és az orvosokkal. Régi álmom volt, hogy majd egyszer eljövök ide. Örülök, hogy nem kaptam nagyobb szerepet, mert először is szerettem volna belejönni a dolgokba, meglátni, mi hogyan működik: az ébredések, a pakolások, a színpadállítás és -bontás, hogy utazunk a turné folyamán. Az ébredés néha nehézkesen megy, mert általában későn fekszünk le, és korán kelünk, hogy készülődjünk az aznapi indulásra. Út közben a pótkocsin nem is nagyon bírunk aludni, mert rázkódik, zúg minden, sokan is vagyunk, meleg is van, de amikor csak tehetem, délután alszom a színpadállítás előtt. Az előadás szerintem tetszik a nézőknek, élvezik, nevetnek rajta. Úgy érzem, hogy eddig sikeresen megy minden.
Viktort arról is faggattuk, milyen kavillói benyomásokat vitt magával az idei turnéra.
– Eleinte elég nehézkesen indult minden az építkezés miatt, mindenki sokkal előbb felébredt, mint ahogy kellett volna, nem tudtuk kipihenni magunkat. Arra ébredtünk, hogy fúrnak, dolgoznak az erőgépek, kalapálnak, de egy idő után megszoktuk ezt, és aztán már nem volt különösebb probléma, beindultak rendesen a próbák is. Eleinte ezek nehéz próbák voltak. Úgy érzem, hogy eléggé gyors munkán vagyunk túl, de végül sikerült összerakni egy elég jó darabot.
