Az újvidéki Művészeti Akadémia végzős negyedévese, Orlović Stanislava – ahogy legtöbben a generációjából – negyedik alkalommal szerepel tanyaszínházi előadásban.
– Őszintén szólva, tavaly azt ígértem magamnak, hogy nem fogok többet kijönni, de úgy alakult, hogy egy olyan rendező rendezett, akivel nagyon szeretek együtt dolgozni, és ő külön hívott is erre a szerepre. Ezért elvállaltam, és egyáltalán nem bántam meg, mert idén a társaság is nagyon jó, és úgy érzem, hogy egy nagyon színvonalas előadást készítettünk. Maga a próbafolyamat is nagyon izgalmas volt, és sokat tanultam közben. Argan második feleségét játszom. Ez egy negatív szerep, és igazából a Tanyaszínházban valami miatt idáig csak negatív szerepeket játszottam, de szeretem is őket, mert hálásak, és ezt a szerepet is nagyon megszerettem. Úgy éreztem, elég volt háromszor eljönni, voltak más terveim a nyárra; úgy gondoltam, több mindent szeretnék idén csinálni, de aztán ezekből sajnos nem lett semmi, és ez még egy plusz motiváció volt, hogy nyáron ne lustálkodjak, hanem valami hasznossal töltsem el az időmet, jó emberek között és munkával.
Stanislava azt is elmondta, milyen impulzusok érték a Tanyaszínházban való részvételek során:
– Ami a szakmai részét illeti, nagyon különbözik a kőszínháztól, és nagyon másféleképp kell megközelíteni. Itt sokkal nagyobban kell játszani: nagyobb hangerővel, nagyon sok apró részlet elveszik, ezért törekedni kell arra, hogy ne vesszen el a hitelesség, és hogy minél látványosabb legyen. Emberileg ezt a majdnem két hónapot, amit együtt töltünk, egy valóságshow-ként is el lehet képzelni, mert 0-tól 24 óráig együtt vagyunk, és muszáj segítenünk egymásnak és elfogadnunk egymást olyannak, amilyenek vagyunk. Mindenkinek vannak mélypontjai, pláne már így a vége felé, amikor eljön az a pont, amikor az ember már nagyon menne haza. A közönség reakciói nagyon különbözőek: egyik faluban például abszolút nem reagálnak, nem „veszik a lapot”, aztán a másik faluban pedig végignevetik, és közbeszólnak, bekiabálnak. Végül is mind a két reakció érthető, mert különbözőek vagyunk. Ilyenkor feltesszük a kérdést, hogy most mi csináltunk valamit másképp, vagy őbennük vetül ki másként. De a kalapozás közben és utána is mindig pozitívak a reakciók, szóval nagyon szeretjük meghallgatni a véleményüket, és azt is, amikor odajönnek fényképezkedni, vagy autogramot kérni, vagy valami kis ajándékot adni – annak is nagyon örülünk.
A Tanyaszínház csapata ma, szombaton Zentagunarason, holnap, vasárnap Csantavéren, hétfőn Oromon, kedden pedig Keviben lép közönség elé. Ezzel zárul az idei turné. Az előadások este 9 órakor kezdődnek.
