A Tanyaszínház idei turnéja ugyan befejeződött, de mi folytatjuk az alkalmi társulat tagjainak bemutatását.
Traktorzúgás közepette beszélgettünk Hajdú Sárával, az újvidéki Művészeti Akadémia másodéves hallgatójával a Tanyaszínház óbecsei előadásának helyszínén. Kreatív munkafolyamat zajlik a vándorszínház berkeiben. A folyamatos összezártságnak köszönhetően éjjel-nappal folyik a munka. Ha olykor hirtelen egy-egy jelenet kapcsán megszületik néhány kiváló ötlet, azon nyomban megosztható a színésztársakkal. Ez az egyik kétségtelenül leggyümölcsözőbb előnye e különleges munkafolyamatnak – tudtuk meg Sárától.
– Megismerjük egymást, valamint az is kiderül, ki hogyan dolgozik. A Tanyaszínház hátránya az, hogy hőség van a munka során, valamint a mindennapos pakolászás egyaránt megerőltető. Ez lehet, hogy személyes probléma. Egyfajta fizikai felkészültséget is igényel mindez. Néhány résztvevő, köztük én is, biciklizünk a turné alatt. Eleinte nagyon nehéz, hiszen kondíció szükséges mindehhez. Hiszen nagyon finom ételeket főznek a nénik Kavillón! A turné ideje alatt is jó vacsorákat, ebédeket, reggeliket kapunk. Mindezt pedig valahogyan le kell dolgozni – magyarázta Sára.
A falvakban bemutatott előadás már egy kész produkció. Ennek ellenére a koncentráció nem hagyhat alább egy-egy előadás alkalmával sem.
– Nem mindig könnyű a kisgyerekek zsivaja közben játszani, de olyankor kicsit feljebb visszük a hangerőt és igyekszünk kizárni a zavaró tényezőket. Azt vettem észre eddig, hogy szeret a közönség bennünket. Néha olyan részleteken nevetnek, amelyeken én még a próbafolyamat alatt sem tudtam nevetni. Úgy látom, szeretik az előadást. Nagyon bízom abban, hogy idővel, ahogyan érik az előadás, egyre inkább elnyeri majd a közönség tetszését. Én az egyik Lujzácskát, a főszereplő kisebbik lányát játszom. E szerepet eredetileg egy emberre írták. Azonban mivel mi többen voltunk lányok, mint amennyi női szerep van az előadásban, a rendező úgy döntött, hogy ketten játsszuk ugyanazt a szerepet. Az egyik olvasópróbán a rendező utasítására ketten egyszerre olvastuk fel a szöveget, ez nagyon elnyerte a tetszését. Eleinte vicces volt, hogy két hang hallható ugyanabban az időben. A megosztott szerep révén egymásra találtunk Dienes Blankával. A próbafolyamat során pedig maga a karakter is közelebb került hozzánk.
– Nagyon élveztük a közös munkát. Én mindig is szerettem volna eljátszani egy kislány szerepét. Jelen esetben a rendező igényei, amely szerint megformálódott a karakter, egyaránt megfeleltek számomra. Kissé elrajzoltabb kislányfigurát láthat a közönség a színpadon. Azt hiszem sikerült elérni mindezt. Szeretek kicsit elvontabb, abszurdabb figurákat játszani, és ez a szerep most igazán rám talált, úgy érzem. Megeshetett azonban az is, hogy én magam leltem rá e lehetőségre.
