A produkció előzményeként Norio, művésznevén Noy, japán színész javaslatára egy hónapig tartó alkotómunka folyt a Nyári Mozi Színházi Közösség kelebiai próbatermében. A munkafolyamat alatt szabadon használták Misima, Kurosawa, Akutagava, Hagakure szamurájkódexét, valamint a zen filozófia és művészet motívumait. Az elkészült előadás az ember belső utazásaival foglalkozik. Az előadást jól érzékelteti Hagakure idézete: „Az ember élete olyan, mint egy rövidke felvillanás. Úgy kellene élnünk, hogy akármit is csinálunk, szeressük. Ebben a múló életben az ember ostobaságáról tanúskodik, ha arra kényszerül, hogy olyat tegyen, amit nem szeret, csak azért, hogy szenvedjen.” Noy mellett Döbrei Dénes és Varga Henrietta lépnek fel, továbbá Milan Nenin újvidéki zeneszerző, gitáros és Ábrahám Máté szabadkai csellós. A Nyári Mozi Színházi Közösség tanfolyamairól és az előadásról Döbrei Dénes szín- és mozgásművész, rendező, koreográfus számolt be a sajtótájékoztatón:
– A Nyári Mozi Színházi Közösség az ötödik nemzetközi tanfolyamának végéhez ér. Júniusban Test-emlékezet címmel tartottunk tanfolyamot, június végén a Teljesség felé címmel Katharina Seyferth Franciaországban élő német színésznő vezetett munkafolyamatot. Augusztusban a szabadkai Népkör MMK-val közösen, az Interetno idején, Soundpainting címmel Laurent Rochelle francia zenésszel mutattunk be egy kis koncertet a Népkör udvarában. Együttműködtünk továbbá Michel Mathieu francia rendezővel, színésszel is, ezúttal pedig Tokióból Noy érkezett hozzánk, aki a taté harcművészetet mutatta be. Ez egy szamurájkardokkal, színészek részére kidolgozott technika, amely az igazi harc illúzióját kelti. Az előadást több kisebb történetből állítottuk össze. Egy szerzetesről szól, aki megpillant egy nőt, majd pedig eldönti, hogy elhagyja a kolostort, felkeresi a nőt, és új életet kezd. Nemcsak a nőre talál rá azonban, hanem férjére is. Becsalja őket az erdőbe, magáévá teszi a nőt, és ettől kezdve a történet többfelé ágazik, a feleség, a férj és a szerzetes szemszögéből kísérhetjük. A szerzetes ezután visszatér a kolostorba, abba a közegbe, amely számára a legmegfelelőbb. Előadásunkkal igyekszünk bemutatni, hogy az ember lelke mily módon változik külső hatásokra. Kevés szöveget használunk, leginkább csak szövegtöredékeket, így a Busidóból, a szamurájkódexből, a legismertebb idézetet: „Ha lehetőséged van élet és halál között választani, válaszd a halált, hogy élni tudj. Élj, ne ragaszkodj az élethez.” Nem igazán lesz lehetőségünk máskor játszani az előadás, mivel Noy visszautazik Japánba, de ott is szeretnénk fellépni. Tervezzük folytatni nemzetközi együttműködésünket a Nyári Mozi Színházi Közösség keretében, de támogatások híján a fennmaradásunk is kétséges. Márpedig jövőre több vendégünk érkezne Japánból, de még nem tudjuk, hogyan lehetne kivitelezni. Ez az alkotófolyamat is egy nagy lépés volt számunkra, támogatás nélkül hoztunk létre, segítséget csak a Kosztolányi Dezső Színháztól kaptunk, hogy bemutathassuk előadásunkat. Nagyon szeretnénk Kelebián egy élénk nemzetközi művészközpontot létrehozni, ahol az érdeklődők külföldi művészektől tanulhatnának, és együtt dolgozhatnának velük – hallottuk Döbrei Dénestől.
Norio először jár Szerbiában. Mint mondta, hálás azért, hogy előadást készíthetett Döbrei Dénessel, aki Toulouse-ban, a Leda színházmesterség iskolában, tanára volt. Norio arról is beszélt, hogy mit mutat be a színpadon és milyen tapasztalatokkal gazdagodott az itt eltöltött egy hónapban:
– Szeretném bemutatni mindazt, amit japánként tudok, és közben újat alkotni. Valamit, ami egyszerre hagyományos és rendhagyó is. Egy konyhai hasonlattal élve, a szusi alapanyagaiból olyan ételt készíteni, ami itt is elfogadható. Ez az egy hónap alatt, amíg itt tartózkodtam, nagy hatást tettek rám az itteni történések. A színpadon ezt is érzékeltetem. Utánakérdeztem, Japánban nagyon keveset tudnak arról, hogy mi zajlik most Európában. Ez a kérdés fontos számunkra, hiszen foglalkozunk a szamurájkódexszel is, amely azok törvényeit írja le, akik háborúba mentek. Messziről érkeztem, ahol másmilyen a kultúra, az életvitel, és másmilyenek az emberi viszonyok. Ez mellett nem lehet elmenni. Ugyanakkor az új környezet megerősíti azt, hogy még jobban tisztában legyünk önmagunkkal, kik vagyunk, honnan jövünk és hova megyünk. Ez nagyon nemes és értékes tapasztalat, szeretném, ha lenne folytatása. Mindazt, ami itt egy hónap alatt történt velem, nehéz elmondani egy szóban vagy egy mondatban, de tudom, hogy benne van a testemben, a testem pedig emlékezik. Amikor a franciaországi tanulmányaim után hazamentem, azt mondták, már nem is vagyok igazi japán. Azt hiszem, ha most hazamegyek, még inkább ezt mondják majd – taglalta Noy.
