Idén június elsejétől a zentai születésű színésznő, rendező lett a színház új művészeti vezetője. Mezei az Újvidéki Művészeti Akadémia elvégzése után 7 évig az Újvidéki Színház társulatának tagja volt, majd a budapesti Bárka Színház felkérésére az ottani társulathoz szerződött. Az ott eltöltött évek után 2011-ben visszatért Szerbiába, és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház deszkáin láthatta ismét a vajdasági közönség. Az Újvidéki Színházban több előadást is rendezett: Cselédek, Szelídítések, Pác, Via Italia, Koldustetű. Szerepelt a Hat szereplő szerzőt keres, a Pisti a vérzivatarban, Az öngyilkos, Hair, A rózsaszínű halál, Chicago, Vérnász és sok más előadásban.
Mezei Kingát régi-új munkahelyén kerestük fel, ahol Pesti Emma kiállításának megszervezésében segédkezett. Miközben a szabadkai festőművész az alkotásait rendezte az Újvidéki Színház előcsarnokában, Mezei Kinga elmondta, hogyan kezdődött a színészi karrierje, hogyan hagyta el ezt a színházat, hogy aztán tapasztalatokkal gazdagodva visszatérjen.
Hogyan kell elképzelni a művészeti vezető feladatát?
– A színház művészi arculatával, a repertoárral, a programmal foglalkozik. A munkakörhöz tartozik többek között a darabválasztások, a rendezők, a művészi munkatársak kiválasztása és a szereposztások körüli döntések, figyelembe véve a társulat kapacitásait és művészi igényeit. Felelősséggel járó munka, amely sok esetben nem csak a művészetre korlátozódik.
Hogyan alakult ki a színészet iránti érdeklődés?
– Sok évvel ezelőtt Zentán kezdtem el tevékenykedni a Zentai Amatőr Színtársulatban. Már azokban az években is érdeklődtem a zene, a képzőművészet, a költészet, a mozdulat művészete iránt. Azt a helyet kerestem, ahol mindezek együtt tudnak megszólalni…, és ez a hely a színház. Az akkori zentai csoportból sokan beiratkoztunk az Újvidéki Művészeti Akadémia színész szakára, majd az Újvidéki Színházban kezdtünk el dolgozni. Harmadéves koromtól kezdve – osztálytársaimmal együtt – játszottam ebben a színházban, szép szerepeket, nagyszerű lehetőségeket kaptam. Mindig is az Újvidéki Színház volt az a ház, amelyet szakmai berkekben az otthonomnak éreztem. Ezek között a falak között telt a fiatalságom.
Mi jelentette a szakmai karrierben a nagy változást?
– 2004-ben fordulópont következett az életemben. Felkérést kaptam a budapesti Bárka Színháztól, ahova átszerződtem színészként és rendezőként. Nehéz korszak volt, elég intenzíven gyötört a honvágy, és egy teljesen más közegbe kerültem. Ugyanazt a nyelvet beszéltem az ottani emberekkel, mégis úgy éreztem, hogy egy csomó eltérés van úgy a nyelv, a habitus és az eltérő színházi iskolák között. Igazi kihívás volt, ugyanakkor sokszínű tapasztalatok forrása. Amikor az ember éveken keresztül a jól ismert kollégáival, az osztálytársaival játszik együtt a színpadon, már fél szavakból is megérti és érzi a másikat. Budapesten teljesen idegen emberekkel egy egészen más megmérettetési szinten kellett kifejeznem magam, hogy az ugyanúgy érvényes legyen. Ez sokszor küzdelmes volt, nagy utakat kellett bejárnom magamban. A döntésemet ebből a távlatból, az összes kínjával-keservével együtt sem bántam meg, hiszen az ott tanultakkal – voltak azok pozitívak vagy negatívak – sok mindenben felvérteződtem, megerősödtem.
Hogyan zajlott le a visszatérés?
2011-ben tértem vissza a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházba, színészként. Urbán András színházában egy teljesen más színházi világban találtam magam, amely szintén újszerű élmény volt. Ezt követően érkezett a felkérés az Újvidéki Színháztól, amely nagyon meglepett, és nagy kihívásnak mutatkozott. Még mindig furcsa az új munkaköri beosztásom, de nagyon izgalmas. Sok nehézséggel teli feladat, ugyanakkor tele van kreativitással, és alkotói lehetőséggel.
Milyen munkakoncepció alakult ki?
– Igyekszünk folytatni az Újvidéki Színház eddigi sikeres irányvonalát. A lehetőségekhez mérten jó darabokkal, jó rendezőkkel. Ami újdonságnak számít, hogy aRtrium című programsorozatunkkal szeretnénk bővíteni a színház repertoárját, amelyen belül képzőművészeti kiállítások, zenei rendezvények, irodalmi programok kerülnének megrendezésre. Minden bemutatónk kísérőrendezvényeként egy képzőművészeti tárlat is megnyitásra kerül majd. Ennek első állomására Karnebál c. bemutatónk kapcsán már sor került, amikor is Pesti Emma képeit tekinthették meg a látogatók.
