Jelenet Agárdi Gábor: Holnap folytatjuk… című művének bemutatásából (Molnár Edvárd felvétele)
Kedden a Gyermekszínházban került sor a szabadkai Népszínház Délvidéki Magyar Színjátszás Napjának alkalmából szervezett rendezvényére, a Kortárs Vajdasági Magyar Szerzők Felolvasószínházára. A drámapályázatra érkezett munkákból, a Bérczes László, Gyarmati Kata és Brestyánszki Boros Rozália alkotta bizottság Agárdi Gábor: Holnap folytatjuk… és Baráth Katalin: Hátország című műveinek bemutatása mellett döntött.
Gyarmati Kata, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának művészeti vezetője a drámapályázat eredményeiről szólt:
– Idén öt szöveg érkezett. Ez egy csökkenő tendencia, amin nagyon szeretnénk javítani. Reméljük, a közeljövőben ez a szám növekszik. A pályázat egész évben nyitva áll, tematikai megkötés nincs, bárki jelentkezhet, hivatásos és amatőr szerzők egyaránt, kortól függetlenül. Annak örülünk, ha minél több írás érkezik – hívta fel a figyelmet Gyarmati Kata.
A rendezvényen elsőként Agárdi Gábor művét láthattuk, Veljko Mićunović rendezésében. A szerzőt a szövegéről és a felolvasószínházon szerzett élményeiről kérdeztük:
– Három kisebb különálló történet lett összefűzve, de mindegyik olyan témát feszeget, amely közel állhat bárkihez, ilyen a szerelem, a barátok, a munkakeresés, a külföldön való boldogulás stb. Hihetetlen élmény volt látni megelevenedni a színpadon a szövegemet, méghozzá azokkal a szabadkai színészekkel, akik fellépésein felnőttem, akiket gimis koromban néztem, akiknek tapsoltam. Felülmúlhatatlan érzés volt – mondta lapunknak Agárdi Gábor. A Holnap folytatjuk… bemutatása során Mezei Zoltánt, G. Erdélyi Herminát, Szőke Attilát, Hajdú Tamást, Pálfi Ervint és Ralbovszki Csabát láthattuk a színpadon.
Ezután Baráth Katalin műve következett, Soós Attila rendezésében. Élményeiről ezúttal is a szerzőt kérdeztük:
– Egy konzervatív drámát írtam, egy krimitörténetet, amely az első világháború végén játszódik. A rendező ehhez nyúlt hozzá nagyon kreatívan. Két évvel ezelőtt már részt vettem a felolvasószínházban, A hóhér hazatér című művemmel. Akkor megtanultam, hogy a szövegemet ne egy az egyben várjam vissza a színpadon. A színház nem erről szól, a rendező és színészek is annyit adnak a produkcióhoz, mint az író. A mostani egy érdekes kísérlet volt, egy konzervatív drámaelképzelés, találkozott egy innovatív megközelítéssel. Először csodálkoztam, azután elfogadtam és onnantól kezdve kíváncsian vártam a végkifejletet – hallottuk Baráth Katalintól. A Hátországban Sziráczky Katalin, Körmöci Petronella, Pámer Csilla, Dimitrov Nikoletta, Pesitz Mónika és Péter Ferenc szerepeltek.
A művek bemutatását vitaest követte, a vitaindítók Lénárd Róbert rendező és Góli Kornélia dramaturg voltak. A beszélgetést Bérczes László rendező vezette:
– Sokadszor veszek részt felolvasó-színházi beszélgetésen, de legtöbbször előjön a kérdés, hogy mi a felolvasószínház haszna, feladata. A felolvasószínházra jellemző, hogy kilencven százalék annak az esélye, ami egyéb színházi munkáknál tíz százalék, hogy szerző, színész és rendező, egy térben lesznek. Ez üdítő és nagy várakozást keltő lehetőség. A rendezők egyébként reményeik szerint a szerzővel csak az olvasópróbán találkoznak, és esetleg amikor bemutatják a tapsoló közönségnek – mondta Bérczes László.
