„Most jön el a mi időnk”

Az elmúlt években sokszor és sokat írtunk a Szabadkai Népszínház építéséről, és arról, hogy mikor nyílhat meg. A fejleményeket nem csupán Szabadkán kísérik izgatottan és érdeklődve, hanem más vajdasági településeken, például Újvidéken is. 
Ahogyan azt Miloš Nikolićtól, a Szabadkai Népszínház igazgatójától is hallhattuk, az építkezés az utolsó fázisánál tart, ami magába foglalja a külső és belső munkálatokat egyaránt, illetve a járó- és padlólapok lerakását, a parkettázást, a műkő felhelyezését a falakra, a meszelést, a fémplatformok szerelését a termekben, valamint az esőelvezető csatornák takarítását, a homlokzaton lévő hiányosságok elhárítását, továbbá a külső díszkivilágítás elhelyezését az épület alsó részén és a homlokzaton. Miloš Nikolić azt is kifejtette, hogy a hangversenytermet még csak ezután építik, de az már nem zavarja meg a színház működését: 
– Az új épületben gondolkodunk, egy 14.600 négyzetméteren fekvő épület pedig jócskán nagynak számít, ezért máris kiszélesítettük a tevékenységünket. Úgy gondolom, ez nem csupán városi, hanem regionális szinten is fontos, köszönve ezt a tartományi művelődési titkárságnak és Szabadka városának. A repertoárunkon ezentúl rendszeresen fognak szerepelni a vezetésem alatt lévő Szabadkai Szimfonikus Zenekar koncertjei is. Az első, amit a színházunk szervezésében tartottunk meg, a hét elején volt. Szabadka megérdemli azt, hogy a színházi mellett zenés és balettelőadásokat is lásson. Tavaly ünnepeltük a szimfonikus zenekar fennállásának tizedik évét, és úgy gondolom, méltó arra, hogy a Szabadkai Népszínház része legyen. Úgy érzem, hogy szinte egy éjszaka alatt nagy színházzá váltunk, és ez majd csak tovább fokozódik. Hadd áruljam el, hogy toscanai balettcsoportot is várunk. A nagykapun jövünk vissza. Az pedig, hogy visszatérhetünk a felújított otthonunkba, felélénkíti az egész város vérkeringését. Most már tényleg a költözködés előtt állunk, azt tervezzük. Gyakran járok ki az építkezésre, folyamatos és intenzív kapcsolatban állok a szakemberekkel. 

Mi a helyzet az átköltözködéssel? Mikorra tehető? 
– Valójában nincs is igazán mit átköltöztetni, mert ott minden vadonatúj lesz. Amit főleg átviszünk, az a díszlet lesz. Napra pontos dátumot nem mondanék, de áprilisra vagy májusra tenném. Ez persze nem jelenti azt, hogy azonnal ott játszanánk. Egyébként is, ami az új produkciók készítését illeti, lassan már az évad végénél tartunk. A nyár folyamán zajlana intenzívebben a berendezkedés, kezdve az irodáktól, a technikai részlegtől, a műhelyektől, a mosodától, és így tovább. Idő kell ahhoz is, hogy a dolgozóink megszokják az új környezetet. Ez egy nagyon korszerű berendezésű épület lesz, teljesen mai technológiával. Ezek egy része már megvan, és az átállás is folyamatban van, akárcsak a többi beszerzése. Ami még a számomra nagyon fontos, az a művészi színvonal, és úgy gondolom, hogy ebben is egyre jobbak vagyunk. Most jön el mi időnk. Városunk közönsége értékeli a színvonalas kultúrát. Mi az emberek miatt létezünk, ezért vagyunk népszínház. Azt is vallom, hogy a kultúra nem kiadás, hanem befektetés a társadalomba, az utódainkba, a jövőbe. A kultúra a társadalom alappillére. 

Mikorra van tervben az első bemutató az új épületben?
– A következő évad első produkcióját már ott tartanánk meg. Szeptemberre tervezzük, és egy nagyszabású produkcióban gondolkodunk, amelyben mindkét társulat részt vesz majd, addig viszont még a Jadranban lépünk fel. Fontosnak tartom, hogy közösen nyissuk meg az új épületet. Fontos a két társulat együttműködése, de nem elvéve bármit is abból, amit külön-külön képviselnek, hanem hozzáadva. Semmit sem kell sehonnan sem elvenni, de hozzáadni valami szépet és jót miért ne lehetne. Szabadka többnyelvűsége érték, ennek előnyeit kár lenne kihagyni. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt évek történéseinek hozományaként, az emberek elidegenedtek egymástól. Remélem ezen a téren is új fejezet kezdődik, ha az új épületbe költözünk. Ott egy nagyterem és egy kamaraterem is a rendelkezésünkre állhat. Egyidejűleg akár két előadást is játszhatunk. Sok lehetőséget ad majd az új épület, lesznek persze próbatermek és még sok minden, zenekari árok és színházi klub is. Olyan körülmények, amilyeneket ez a színház és a benne dolgozók mindig is megérdemeltek. Abba pedig bele se merek gondolni, mi lesz majd akkor, amikor a hangversenyterem is elkészül. Egyidejűleg tarthatunk két előadást és koncertet is anélkül, hogy megzavarnánk egymást az élményszerzésben. Ez tíz-húsz évvel ezelőtt teljesen elképzelhetetlen volt. Eddig ilyen élményekért a szabadkai közönségnek Budapestre és Szegedre, vagy Belgrádba és Újvidékre kellett mennie, de ez most nálunk is elérhető lesz. Ha pedig előre tekintünk, a gyorsvasúttal nem csak mi utazhatunk többet, hanem mások is jöhetnek hozzánk. Amit már új igazgatóként is fontosnak tartottam, hogy egy regionális kulturális központként működjünk, és ehhez nagyon közel állunk. Jó az együttműködésünk a régiónk országaival, és budapesti vendégjátékot is várunk. Új tagokkal bővültünk, új társulatigazgatót köszönhetünk, Venczel Valentin személyében, aki nagy tapasztalattal és figyelemre méltó vezetői múlttal rendelkezik. Minden jól halad, a tervek szerint. Az új évadban pedig egyként látunk dologhoz.