Szerdai bemutatójával zárta az évadot a Fabula Rasa Színjátszó csapat a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központban. A 13 szereplő a sokak által kedvelt Alice Csodaországban ifjúsági regényét dolgozta fel sajátos módon. A jelenhez adaptálva, mai értelmezésben vitték színpadra a jeleneteket. Az izgalmas karaktereket megformáló gyerekek láthatóan szabadon mozogtak szerepeikben, magabiztosan vitték végig a történet amúgy is kusza szálait. Ám hogy miért pont Lewis Carroll által írt mesét választották, Budinčević Krisztián, a csapat vezetője és egyben a darab rendezője mondta el lapunknak.
– A világa miatt esett a választás Alice történetére. Olyat szerettem volna, ami sok gyereket érint, van benne fantázia és lehetőség, és majd a mi munkafolyamatunk és lehetőségeink megmondják azt, hogy mennyit tudunk ebből kihozni. Semmiképpen sem akartam klasszikus művel vagy verses formákkal, alapszövegekkel foglalkozni, hanem valami kalandosra vágytam. A szöveg valójában maga a regény, amelybe itt-ott belenyúltam, ahol kihúztam részeket, ott aktualizáltam. A gyerekek magukból annyit tudtak a karakterekhez hozzáadni, amennyit ők engedtek maguknak. Sokat kértem tőlük, ám most a bemutatón lepődtem meg, hogy azokat, amiket eddig kértem, és nem merték megmutatni, végül megcsinálták. A következő évad elején, szeptemberben, októberben látható lesz még ez az előadás. Tervezünk iskolásokat elhívni és csak nekik játszani, de lehetőség szerint tájolni is – hangzott el a rendezőtől.
A történet azzal kezdődik, hogy Alice követni kezdett egy idegesen szaladgáló nyuszit, és egy furcsa világba csöppent. Talán egy tengerpartra, nem tudni, hiszen a díszlet a maga egyszerűségével nem pontosította ezt, de sugallta a halászháló és a benne ragadt műanyag palackok és bevásárlószatyrok, hogy egy olyan helyere érkeztünk, ahol varázslatos kis állatok élnek, s melyet az emberiség piszka bitorol. Az eszközként használt nagy mozgatható doboz végigkíséri az egész előadást, átalakulva a jelenetekhez szükséges kellékké. Ez a doboz egyszer asztal, másszor trón, de bírósági katedraként is működik. A kreatív megoldásként létrehozott díszlet sokoldalúsága is a csapat szárnyaló fantáziáját tükrözi.
A felkészülés időszakát különbözőképpen élték meg a gyerekek és a szerepükkel való egybehangolódást is. Pap Terézia, aki Alicet játszotta, úgy érzi, hogy tulajdonságaiban semmi közös nincs közte és a karakter között.
– Alice teljesen más személyiség, mint én. Azon kívül, hogy mindketten lányok vagyunk, semmi hasonlóság nincs köztünk, de ennek fényében sem éreztem szenvedésnek a karakter megformálását. Örültem, amikor megkaptam a szerepet, hiszen ez az első főszerepem. Mindaddig, amíg a bemutatón nem feküdtem fel a dobozra, nem éreztem félelmet, viszont akkor és ott tudatosult bennem, hogy ez valóban megtörténik – mondta Teréz.
A karakterek szerteágazóak voltak, egy széles és látványos palettán mutathatták be tehetségüket a gyerekek. A viccmester és poéngyáros Kalapos szerepébe bújt Mészáros Martin nem csak a regényt vette alapul figurája megalkotásához.
– A szerep megformálásához a valós személyiségemből táplálkoztam. A filmből és a rajzfilmből is ellestem egy-két jellemvonást, melyből végül összeraktam egy kombinált karaktert. A munkafolyamat jól sikerült, néhány apróbb bökkenővel, hiszen volt, akinek gondja akadt a szövegtanulással. Ám annak fényében, hogy a díszletet is segítettünk elkészíteni izgalmas hetek voltak. A próbafolyamat egy egész évadot vett igénybe – hallottuk Martintól.
Összességében a negyvenperces előadás végére megfeledkezünk arról a tényről, hogy gyerekek adják elő ezt a színdarabot, hiszen az a lelkiség, az a tiszta őszinte megnyilvánulás, amely a szereplőkből árad, hitelessé teszi az egész történetet.
Nyitókép: Gál Hermina felvétele
