Szerelem, tánc és zene a színpadon

Cikkünkhöz képgaléria kapcsolódik!

Mintha visszarepültünk volna az időben, olyan érzés fogott el, amikor szombat este Kavillóra értünk, hiszen hol láthat ma már olyat az ember, hogy a társulat hívogatja a falubelieket az előadására. Kavillón ez mégis a valóság ilyenkor, ahogyan az is az, hogy a Tanyaszínház premierjére özönlik a tömeg vidékről. Ezúttal is székekkel, pokrócokkal felszerelkezve érkeztek a Tanyszínház rajongói, aztán mindenki keresett magának helyet a nézőtérként szolgáló domboldalon, majd még a bemutató előtt elugrottak egy-egy italért, némi harapnivalóért, közben ismerősökkel futottak össze és örömmel nyugtázták, hogy itt minden évben találkoznak, majd letelepedtek a helyükre és várták, hogy elkezdődjön az előadás, Crnkovity Gabriella rendezésében Szigligeti Ede: A cigány című népszínmű tanyszínházas változata.

És nem csalatkozott a népes közönség, a darab magával ragadó és pörgős, igaz háborús időszakban játszódik, amikor a sorozás rémsége fenyeget és katonának hurcolják a legényeket, mégis a sok zene, az ének, a tánc, a szerelem és a bohókás részek könnyeddé és igazán élvezhetővé teszik. Zsiga, a cigány kovács és gyermekei: Rózsi és Peti életén keresztül láthatunk bele az úgynevezett cigány sorsba, vagyis abba, hogy milyen az, amikor valakik olyan közösségben élnek, amely megveti, kirekeszti őket. Számukra még a szerelem is bonyolult, a közösség nem ereszti, hogy boldogok legyenek választottjukkal, persze romantikus história lévén győzedelmeskedik a szerelem az ármány felett, de mindvégig éreztük, értettük a darab társadalmi mondanivalóját, kemény üzenetét, hiszen a színinövendékekből és diplomás színészekből álló társulat a szemünk elé varázsolta, milyen gonoszak tudunk lenni, hogyan bélyegezzük meg a másikat, hogyan próbáljuk kirekeszteni, ellehetetleníteni a más fajtát.

Crnkovity Gabriella a bemutató után azt mondta, nagyon elégedett a látottakkal és az alkalom egyediségét hangsúlyozta:

– Nagyon nehezen tudok most megszólalni, nekem nagyon szép volt, szeretném a társulat minden tagját magamhoz ölelni. Nem magamat akarom dicsérni, hanem a csapatomat, hiszen mindannyian iszonyatos nagy munkát végeztek és remélem ők is érezték, hogy szinte együtt lélegzett velük a közönség és, hogy nagyon jól játszottak. Amikor elkezdtünk dolgozni, a csapatnak csak a felét ismertem, a növendékek közül nem mindenkit, de hála Istennek jutott elég időnk egymás megismerésére. Különböző korosztály képviseli itt magát, vannak közöttük, akik már színházakban dolgoznak és vannak színinövendékek is, úgyhogy nagyon izgalmasan telt a munka. Épp ma fogalmaztam meg saját magamnak is, hogy bizonyos dolgok az ember életében csak egyszer történnek meg és az, hogy én a Tanyaszínházban rendeztem, lehet, hogy egyszeri alakalom és valószínűleg ez a csapat is most az egyszer lehet így együtt. Ezt jó megélni, ennek jó a tudatában lenni. Lehet, hogy soha többet nem fogunk mind együtt lenni, hiszen mindenki máshol dolgozik, és ez most engem nagyon boldoggá tesz. Hálás vagyok nekik, mert nagyon sok mindenre megtanítottak. Itt Kavillón, a székház udvarán bemutatni a darabot egészen más, mint másik helyszínen, hiszen erre az alkalomra tömegével jönnek vidékről is. Itt hatalmas a tér, amit be kell játszani, rengetegen nézik őket, szóval nincs könnyű dolguk a színészeknek, viszont ilyenkor mindenki rettent izgatott, ez egy óriási élmény, egy érzelemdömping. Nagyon büszke vagyok rájuk – mondta a rendező.

A premier vége azonban még nem jelentette az est végét, hiszen amint a színészek lejöttek a színpadról, a tamburások máris készülődni kezdtek, úgyhogy akinek még volt ereje, az még sokáig élvezhette a Tamburás Tesók muzsikáját és azt az egyedi hangulatot, ami Kavillón aznap este megadatott.