A színház bűvkörében

Jónás Gabriella színművésznő, az Újvidéki Művészeti Akadémia nyugalmazott egyetemi tanára diplomázása 50. évfordulója alkalmából ünnepélyes keretek között díszoklevelet vehetett át szerdán Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínház presszójában. A művésznő a budapesti Színház és Filmművészeti Főiskolán végezte el tanulmányait, ezt követően, 1974-ben került Szabadkára férjével, Korica Miklóssal, akivel 1993-ig a Népszínház Magyar Társulatát erősítették. 
Mint mondta, pályafutása eddigi 50 éve alatt egy pillanatig sem érezte úgy, hogy dolgozik. Két éve vonult nyugdíjba, ezután visszaköltözött szülővárosába, Budapestre. A színésznővel kicsit a múltról, kicsit a jelenről és természetesen a jövőbeli céljairól is beszélgettünk. 
– A díszoklevél átadása alkalmából megrendezett esemény különösen jó alkalom volt arra, hogy visszaemlékezzek az egyetemi éveimre. A négy év alatt ugyanis számos élménnyel gazdagodtam, amelyek meghatározták az életemet. Örömmel gondoltam vissza az oktatóimra is, akik nagy odaadással, szeretettel és hatalmas tudásukkal támogattak minket. Az évfolyamunkon tízen végeztünk, de sajnos mára már csak hárman vagyunk az élők sorában: Jancsó Sarolta, Sörös Sándor és jómagam. Vezető tanárunk Várkonyi Zoltán, segédtanára Marton László volt – hallottuk Jónás Gabriellától, aki felidézte az egyetem utáni kezdeti időszakot is.
– A főiskoláról, bár félelemmel érkeztem Szabadkára,  mégis magabiztosan vettem az akadályokat, mert tudtam, hogy megvan a kellő tudásom ahhoz, hogy megálljam a helyem. Folyamatosan képeztem magam a felsőoktatási tanulmányaim mellett és után is. Vajdaságban egyébként életem legmeghatározóbb élményeire tettem szert. Egy csodálatos színházi közegbe kerültem, ahol minden generáció képviseltette magát, és az akkori vezetés különös figyelmet fordított a fiatal, egyetemet végzett színészekre. A férjemmel sokszor mondtuk, hogy szerencsések vagyunk, mert jókor voltunk jó helyen. Már kezdő színészként is olyan feladatokat kaptunk, amelyekből rengeteget tanulhattunk és fejlődhettünk. A szakmai vezetés gondosságának és előrelátásának köszönhetően gyorsan szert tettünk olyan tapasztalatokra, amelyek megalapozták a pályánkat. Az Újvidéki Művészeti Akadémián eltöltött évtizedek – ahol beszédművészetet, színpadi beszédet tanítottam – pedig még tovább gazdagították az életemet, hiszen fiatalok között dolgozhattam, akik inspiráltak engem, és folyamatos lelki, szellemi feltöltődést jelentettek számomra. A Kosztolányi Dezső Színház igazgatójaként, majd a Népszínház Magyar Társulatának művészeti vezetőjeként, a Lányi Ernő IME művészeti vezetőjeként is igyekeztem kihozni magamból a maximumot, viszont az igazgatóként eltöltött három év annak ellenére, hogy nagyon kreatív, egyben fárasztó időszak is volt. Mindezek mellett büszke vagyok a Palicsi Nyári Színházi Esték nemzetközi színházi fesztivál megrendezésére is – emelte ki Jónás Gabriella, akitől megtudtuk, hogy pályafutása során több mint 140 szerepet játszott el, nemcsak Szabadkán, hanem Újvidéken, Kisvárdán, Gyulán, Egerben, Kassán, az Udvari Kamaraszínháznál, és a Cervinus Teátrumban.
– Amikor minden vajdasági színház megfeledkezett rólam, illetve a férjemről, volt egy különösen szívet melengető időszak. A Kosztolányi Dezső Színház akkori igazgatója, Szloboda Tibor, egykori növendékem, visszahívott engem és Miklóst is a színpadra. Ezek az évek kiemelkedőek voltak, hiszen nagyszerű előadások és kitűnő próbafolyamatok voltak, amikre nagy szeretettel és büszkeséggel emlékszem vissza – tette hozzá a színésznő.

Elmondta, jelenleg a szarvasi Cervinus Teátrum előadásaiban szerepel, ugyanakkor az Udvari Kamaraszínházban is aktívan részt vesz a munkában, mind színészként, mind pedig beszédtanárként, fiatal kollégákkal foglalkozva. 
– A jövőt illetően is sok tervem van. Amíg a fiatalok igényt tartanak a segítségemre, örömmel vállalom a beszédórákat, viszont ebben a korban már nem vágyom arra, hogy minden évadban 3–5 bemutatóm legyen, de ha 1–2 felkérés érkezik, azért nagyon hálás vagyok – zárta gondolatait Jónás Gabriella, aki elárulta, nem feledkezik meg Vajdaságról, időnként vissza fog térni mind Szabadkára, mind Újvidékre.