A My Fair Lady musical G.B. Shaw Pygmalion című drámájából készült, s igazán világsikerré az 1964-es filmmel vált, amelyet George Cukor rendezett. Azóta is a My Fair Lady újra és újra meghódítja a világ színházait. A klasszikusnak számító darabot most Barnák László rendező, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója állította színpadra. A musicalt múlt pénteken mutatták be. Az előadáson a Szegedi Szimfonikus Zenekar, valamint a színház énekkara és tánckara közreműködött.
A történet, a csodálatos díszletek, a fülbemászó dallamok és a régi öltözetek is mind-mind visszarepítették a nézőt a múltba. A remek színészi gárda pedig garantálta, hogy a musicalt három órán keresztül lankadatlan érdeklődéssel tudja figyelemmel kísérni a közönség.
A színdarab, mint ismeretes, Eliza Doolittle átalakulását követi nyomon, aki egy műveletlen virágárusból kifinomult hölggyé vált. A mű rávilágít a társadalmi osztályok közötti különbségekre, ahol a beszéd, a megjelenés is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hogyan ítélik meg az embert. Henry Higgins, a nyelvészprofesszor felkarolta Elizát, mert fogadást köt Pickering ezredessel, be akarta bizonyítani, hogy egy bárdolatlan, iskolázatlan lányt is képes megtanítani a helyes beszédre. Elizát egy úrinővé varázsolta, és megígérte neki, hogy a férfiak sorban fognak állni a kezéért. A fogadást megnyerő Higginsnek sikerült egy választékos nyelven beszélő hölgyet faragnia, aki még a társadalmi elit körében is megállja a helyét, ám a professzor érzelmekből, emberségből nem jól vizsgázik. Ismét az az örök tanulság érvényesül, hogy az osztálykülönbségek áthidalhatók, viszont az érzelmi kapcsolatok ennél sokkal fontosabbak.
Nyitókép: Szegedi Nemzeti Színház
