Az Újvidéki Színház mai sajtótájékoztatóján a Piszkos Fred, a kapitány c. előadás kapcsán hallottunk az irodalmi összefüggésekről, a rendezői koncepcióról, a rendezői és színészi kihívásokról. Az évad harmadik bemutatóját a közönség holnap, szerdán nézheti meg a kisteremben. Rejtő Jenő művét Lénárd Róbert alkalmazta színpadra, és ő is rendezte. Mint Venczel Valentin igazgató hangsúlyozta: ez a produkció nem fog az előző két nagy projektum – az Anna Karenina c. dráma és a Haj c. musical – árnyékában maradni.
– Hiánypótló előadásról van szó, forrását tekintve olyan műfajú, amely a mi kollektív élményünknek, tudatunknak a része. Úgy gondoljuk, hogy a nézőben sikerül beindítani azokat az élményeket, amelyek több generációnak a lelkületében benne vannak Rejtő Jenővel kapcsolatosan – emelte ki Venczel.
– Az évad harmadik bemutatója is archetípus, és nagyon különbözik az előbbiektől – mondta Lénárd Róbert. – A színház művészeti vezetőjeként gondolom, a három produkció jól meg tud férni egy évadon belül. A Rejtő-előadásban identitásokkal foglalkoztunk. A három színész (Pongó Gábor, Szalai Bence, Gombos Dániel), akik állítólag csak egy szerepet játszanak ebben az előadásban, ők sem egy figurát formálnak meg, hanem négyet-ötöt, a többiek, akik nincsenek most jelen, azok pedig még több szerepet. Huszonnégy szerep van ebben az adaptációban, ha nem számoljuk a tömegjeleneteket.
Szalai Bence (Vadsuhanc) szerint a színészek pozitív hozzáállása, a próbafolyamat során tapasztalt jó hangulat egyrészt a szöveg zsenialitásának köszönhető.
– Sokan szkepszissel fogadják: Rejtő Jenő-művet színpadon játszani? A próbákon fedeztem fel, Rejtő Jenő nagyon is szép színpadi helyzeteket kínál, illetve: nagyon szép képeket láttat az olvasóval, amelyek a színpadon megjelenítve igazából talán még hatásosabbak, mint leírva. Rejtőt olvastam korábban is, de kamaszkorban valahogy elsiklottam felette, mert úgy éreztem, nem elég komoly, és én Ian Fleming James Bond-regényein nőttem fel. De most döbbentem rá, mennyire „gázos”, amikor komolyan veszi magát egy olyan történet, amiről tudjuk, hogy enyhén fogalmazva sántít. Rejtő viszont megmutatta a dolgok fonákját, művei alapja az irónia-önirónia. Ez az irónia kíséri végig az előadást, és gondolom, ez megragadja a nézőket is. Az identitászavart, illetve, hogy ki mikor és mit játszik, inkább a történet fölgöngyölítésére bíznám. Ezért ne lőjük le a poénokat. Engedjük, hogy a közönség megnézze az előadást.
Gombos Dániel arról beszélt a sajtótájékoztatón, hogy számára Rejtő érdekes módon kezeli a figuráit. Többszörös tolvajokkal, gyilkosokkal és más lényekkel keverednek az alvilágból. De úgy formálja meg őket, hogy szimpatikusabbak, mint a „normális” ember. A figuráinak az alvilági háttere olvasáskor, előadáskor annyira háttérbe szorul, hogy elfelejtjük: gonosztevőkről van szó. Rejtő a pozitív oldalaikat emeli ki, illetve azokat a humorfaktorokat, amelyek szimpatikussá teszik ezeket az embereket a számunkra. Ilyen Fülig Jimmy is, akit játszok… Emberileg is kezdek „megborulni”, ahogy ezt a különben jólelkű embert alakítom, aki nem tud rendesen beszélni és írni.
– A rendező szabad kezet adott a figurák megformálásában nekünk, színészeknek. Szabadjára engedtük a fantáziánkat. Az utóbbi próbán is valamit még kiötlöttünk, belevittünk az előadásba, valamit pedig kivittünk a színpadról – magyarázta Pongó Gábor (Piszkos Fred). – Gondolom, ez olyan előadás, amelyet a közönség többször is szívesen megnéz. Különösen, ha a szerb ajkú közönség olvassa a magyar szöveg szerb fordítását, meg kíséri a történetet, a játékot, az előadás nagy élmény lesz. Ha valami felett elsiklik, majd újra megnézi. Egyszer azért, hogy élvezze a darabot, egyszer meg azért, hogy összefűzze az izgalmas történetet – mondta Pongó.
Szerdán, 19 órakor, a bemutatón, vagy csütörtökön, a repríz előadáson, szintén a kisteremben, majd minden kiderül…
