Folynak a próbák Szegeden. Pintér Béla Parasztoperáját az Újvidéki Színház és a Szegedi Nemzeti Színház együtt készíti. A darabról és a próbákról beszélgetünk Lénárd Róberttel, az Újvidéki Színház művészeti vezetőjével.
* Milyen fázisban van a koprodukciós Parasztopera?
– Jelenleg korrepetíciós fázisban van. A Parasztopera Pintér Bélának talán az első nagy nemzetközi sikere volt: én itt láttam a Sterija Játékokon sok évvel ezelőtt, amikor az Újvidéki Színház színpadán játszották. A mű elnevezése nem csalás, nem ámítás, műfajilag valóban opera, próza alig van benne. Ahogy mi szoktuk mondani: faltól falig zene. Erdélyi népdalokra épített zenés-színpadi alkotás, amelyet nem operaénekesekkel, hanem prózai színészekkel szoktak játszani.
Darvas Benedek szerezte a zenéjét népdalok fölhasználásával. Nem könnyű korrepetíciós próbák folynak Szegeden. Az anyag nem annyit enged meg, mint amennyit egy prózai előadás megengedne: a prózai előadásba ott húzok bele, ahol akarok, a prózai előadásokban jeleneteket cserélhetek fel, nagyon szabadon változtathatom a tempóját, hogy mi történik, és milyen ritmusban mondjuk a szöveget, az opera erre nem ad úgy lehetőséget.
Keresztes Attila rendező úgy gondolja, először a korrepetíciós próbák menjenek végig, és amikor a színészek már tényleg tudják az utolsó hangig a szerepüket, akkor kezdi rendezni az előadást, akkor fognak színpadra menni.
* Miről szól a darab?
– A darab nem „opera grande”, hanem nyolc-tízszereplős opera. Egy nagyon szűkre szabott vendégséggel rendelkező esküvőn játszódik, amelyen két fiatal össze akar házasodni. Jönnek a menyasszony és a vőlegény szülei, és lassan, mintegy véletlenül fölmerül egy húsz évvel ezelőtti történet, amely megváltoztatja az egész darabnak a menetét...
* Hogyan esett a választás az Újvidéki Színház jeles színművészei közül éppen Elor Eminára, Huszta Dánielre, László Juditra és Pongó Gáborra?
– Igazából nem annyira a mi választásunk. Természetesen koprodukció alkalmával mi ajánlunk, de a rendező kérését is meghallgatjuk. Kisvárda olyan hely, ahol a határon túli színházak már harminc éve találkoznak, ahol valamilyen szinten nyomon követjük egymás munkásságát. Keresztes Attilának, attól függetlenül, hogy soha nem dolgozott nálunk, igencsak volt fogalma, kikkel szeretne innen dolgozni. Így felmerült öt-hat név, ez szűkült erre a négyre. Keresztes Attiláról el kell mondanom: kiváló rendező, a marosvásárhelyi színház művészeti igazgatója és a marosvásárhelyi akadémia tanára. Az első Synergy Fesztiválon Újvidéken a záróelőadás volt a marosvásárhelyi színház Sirálya, amelyet ő állított színpadra, azt látta a mi közönségünk.
* Az Újvidéki Színház az említett négy színművészét hetente viszi Szegedre, a próbák színhelyére, és hozza onnan vissza...
– Így van, de nem vagyunk tapasztalatlanok koprodukció tekintetében. A Ventilátor c. darab koprodukciója hasonlóan működött. A szlovéniai helyszínen készült szintén négy művészünk bevonásával. Akkor a távolság és a két országhatár miatt nehezebb volt vinni-hoznia őket, mint most Szegedre – mondta Lénárd Róbert.
A határokon átívelő koprodukciós darab bemutatója Szegeden lesz március 13-án, aztán ott még néhány napig játsszák, az újvidéki közönség nálunk március 27-én, a színházi világnapon látja először, utána pedig másnap is.
