Kisjamaica a Nišava partján

A fesztivált hirdető plakátokkal kidíszített hídon áthaladva, a központi téren vidám forgatag fogadott bennünket. A járókelők és az összesereglett közönség örömére helyi fiatal muzsikusok léptek fel. Szólt a zene, sütött a nap, az emberek mosolyogva tapsolták meg az ifjú tehetségeket. Niš ismét ünnepelt. Joggal: nem sokkal később a várban többek között a Kenny Garrett Quintet, az Inner Circle és a Lazar Tošić Quintet lépett színpadra.

Csütörtök este vette kezdetét a Nišville Jazzfesztivál idei programsorozatának központi része, amelynek keretében négy este egymás után a niši vár két nagyszínpadán (Earth & Sky stage) számos jeles előadó lép közönség elé.

A kezdő löketet a Monségur Youth Big Band ft. Guests from Niš nagyzenekar adta meg. Niš évek óta együttműködést ápol a franciaországi Monségurral, különösen a művészet terén, a Nišvillen a két város zenetanáraiból és fiatal zenészeiből összeállt nagyzenekar lépett fel, amely többnyire közismert dzsessz-sztenderdeket adott elő a népes közönség kitörő örömére.

A JAZZDOBOS

Mindannyian tudjuk, a dobos rendszerint a színpad mélyén helyezkedik el, a sok-sok dob, cintányér és egyéb ütőhangszer mögül általában alig látszik, ez azonban véletlenül sem jelenti azt, hogy a zenekar többi tagjánál kevésbé lenne fontos. Ezenfelül a jazztörténelem számos olyan kiváló dobost jegyez, aki egyben jeles zenekarvezető is (volt), mint például Art Blakey vagy Billy Cobham.

Hozzájuk hasonlítható egyéniség vidékünkön Lazar Tošić jazzdobos és zenekarvezető. A térség jazzéletét meghatározó művészeknek a Nišville Jazzfesztivál által évente odaítélendő életműdíjat idén éppen ő vehette át. Nem véletlen, Lazar Tošić tagja volt a térség talán két legjelentősebb jazzformációjának: a Belgrádi Rádió és Televízió Big Bandjének és a Marković-Gut Sextetnek.

A hatvanas évektől kezdve van jelen a jazz-zenében, fiatal zenészként érkezett Kraljevóból Belgrádba, majd hét évet Németországban töltött. Visszatérte után 22 éven keresztül a Belgrádi Rádió és Televízió Big Bandjének volt a tagja, mégpedig abban az időszakban (1972–1994), amikor a nagyzenekar a kreativitásának csúcsán volt. Számos ex-jugoszláv és világhírű jazzkiválóság koncertezett, illetve felvételezett ebben az időben a belgrádi dzsesszzenekarral.

A Big Banddel párhuzamosan Lazar Tošić 1982 és 1987 között még egy neves együttes tagja volt, amely öregbítette a térség jazztörténelmét: a Marković-Gut Sextet Európa-szerte jelentetett meg nagylemezeket és számos jazzfesztiválon lépett fel, többek között a világhírű North Sea Jazz Festivalon Rotterdamban.

Az emberpróbáló kilencvenes évek során Lazar Tošić kitartóan őrizte a jazz-lángot, együtteseivel, amelyekben számos fiatal zenész megfordult, többnyire belgrádi klubokban lépett fel, és a későbbiek során is leginkább belgrádi jazzklubokban játszott.

A Lazar Tošić Quintet Nišben Marko Đorđević vendéggel lépett közönség elé. Az ily módon hattagúra duzzadt csapat (zongora, nagybőgő, dobok, szaxofon, két trombita) remek koncertet adott, amelynek során egyebek mellett Lazar Tošić-, Duško Gojković- és Horace Silver-szerzemények csendültek fel.

BOLDOG EMBEREK

A vájtfülűeknek valódi csemege volt Kenny Garrett altszaxofonos kvintettjének a koncertje. A Miles Davis együttesének egykori tagját, számos más jazzlegendával is együttműködő zenészt és zeneszerzőt a zenei kritikusok „korának legjelentősebb altszaxofonosaként” tartanak számon. A niši várban adott koncertjével alaposan rászolgált erre a meghatározásra.

A Kenny Garrett Quintet (szaxofon, zongora, nagybőgő, dobok, ütőhangszerek) energikus post-bopot játszott, amit olyan minőségi hangzásban adott elő, ami minden igazi zenerajongót megérintene. A New York-i csapat zenéjét legegyszerűbben a dinamizmus és precizitás ötvözeteként tudnám meghatározni, hangzásukban dallam, erő és virtuozitás mindvégig egyenrangúan volt/van jelen. Ezen belül sajátos üde színfoltot képeztek a zenekarvezető szaxofonszólói, illetve táncra buzdító vakerálása. „Everybody Dance!” – hangzott a felszólítás. A szaxofon, az erőteljes ritmusok és az ütőhangszerek lágy hangjai úgyszintén táncra késztettek, mire a nézőtéren valamennyi láb és csípő megmozdult. Tánc közben könnyebb volt megválaszolni a vérprofi örömzene által firtatott kérdést: „Are You Happy People?!”

A SZÉTÁRAMLÓ SZERETET

A lábak és a csípők az elkövetkező másfél órában sem pihentek, amikor a jamaicai Inner Circle együttes lépett színpadra. Az idén fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő reggae-együttes világturnéja keretében látogatott a dél-szerbiai városba, ahol nevéhez és renoméjához méltán sokaknak felejthetetlen zenei élményt nyújtott. Ha jobban belegondolok, nemcsak zeneit, hanem a zene révén emberit is. Mert miről is szólt lényegében az Inner Circle niši koncertje? Nagyon egyszerűen: a szeretetről. A mindenre kiáradó, feltétlen szeretetről. Beszélhetnék a kiváló hangzásról, a megkapó előadásmódról, de tudom, hogy ezzel képtelen lennék átadni a koncert hangulatát. A zenét nem lehet elmesélni, mivel más érzelemtartományokat érint, mint a szavak, de azzal talán érzékeltetni tudom a csütörtök esti fellépést, ha elárulom, hogy több ezer ember – fogszabályzós tiniktől kezdve pocakosodó középkorúakon keresztül már kevésbé fiatal embertársainkig – együtt rázta a reggae ritmusára. Nem mellékesen: önfeledten mosolyogva. Közben szólt a Games People Play, a Rock With You, a Sweat (A La La La Long), a Bad Boys meg a többi sláger, és a szeretet jegyében az Imagine, a Let It Be és a Three Little Birds is felcsendült.

Lazar Tošićék és Kenny Garrették kitűnő fellépését követően a kingstoni együttesnek sikerült kellőképpen megalapoznia a fesztivál hangulatát. Az est utolsó fellépője – mintegy hab a tortán – az Izraelből érkező The Paz Band volt. A specifikus énekhanggal rendelkező Gal De Paz énekesnő – „a tel-avivi Janis Joplin” – által vezetett együttes blues hangzással vegyített oldschool rockot játszik. A csapat koncertje méltó zárása volt egy rendkívül izgalmas koncertsorozatnak.