A múlt héten egyetlen esten csendült fel az újvidéki Zsinagógban Johannes Brahms mindhárom hegedűre és zongorára írt szonátája Stefan Milenković, a hazai közönség kedvenc hegedűművésze és Rohan de Silva Srí Lanka-i zongoraművész ragyogó előadásában.
Stefan Milenković csodagyerek története bejárta a világot. Ötéves korában lépett fel először zenekarral. Ekkor kezdett felfelé ívelni a pályája. Már 16 éves korában sokak számára ritka évfordulót ünnepelhetett Mexikóban: pályafutásának 1000. koncertjét! A nemzetközi versenyekről a legmagasabb elismerésekkel, díjakkal tért haza. A tehetség, a szorgalom, a kitartás és a hegedülés iránti szeretete eredményeként épített ki nemzetközi hírnevet, karriert a legnagyobb fesztiválokon és a híres koncerttermekben való fellépéseivel.
A komoly, közvetlen és szerény hegedűművész az Egyesült Államokban él és dolgozik. Évekig a New York-i Julliard Zeneiskolában volt pedagógus, az utóbbi években pedig az Ilinois Zenekadémián tanít, mellette világszerte koncertezik és mesterkurzusokat tart.
Több mint kétórás koncert, vastaps és néhány ráadás után kimerült-e? – kérdeztük a művészt, aki a szakértők szerint szólistaként csodálatosan ötvözi David Ojsztrah, Henryk Szeryng, Jasha Heifetz és Yehudi Menuhin játékát.
– Sok energiát veszítek, de a legfontosabb a jó előkészület.
A koncerteken látjuk, hogy mindig állva muzsikál. Gyakorlás közben is áll?
– Nem mindig, mert úgy gondolom, meg kell őrizni a testi egészséget, erőnlétet. Míg egyes darabokat csak ismételek kevesebb művészi, érzelmi töltettel, addig ülök. Kombinálom, mikor ülök, mikor állok, mert a sok ülés sem egészséges.
Szép időben zárt helyiség helyett szokott-e a szabadban, a ház erkélyén gyakorolni?
– Szoktam, de ez nem éppen kedvez a hegedűnek. Ügyelni kell arra, mennyire száraz, illetve nedves a levegő.
Híres koncerttermekben hangversenyezett, de úgy tudom, szokatlan helyekre is eljutott.
– Egy zongoraszakon tanuló, népzenekutató, kémikus, indián barátnőm meghívására június elején ellátogattam az indián rezervátumba. Még februárban az albuquerque-i South Western Indian Polytechnic Institute-ban (SIPI) muzsikáltam, Ott született meg az ötlet, hogy csak a barátnőm törzsének a közösségében muzsikáljak, de kérte, hogy a koncertet ne reklámozzuk a médiában, a fehérbőrű emberek körében.
Ez a fellépés minden tekintetben sikeres és szívhez szóló volt. Számomra nem volt sokkoló élmény, de azt hiszem, mások számára, akik kiskoruktól bizonyos kényelemhez szoktak, sokkoló élmény lett volna. Ott minden eléggé improvizálva volt, de feledhetetlen élmény volt. Mi ugyan tudunk valamit az indiánok tragédiájáról, de valójában nem tudjuk, hogy jelenleg hogyan élnek. Ez alkalomból Connor Chee, az egyetlen navahó indián zongoraművész hegedűre és zongorára írt számunkra darabot, amelyet mi ott előadtunk. Gyönyörű volt, és álmodozásra ösztönzött.
Az újvidéki koncerten Brahms szonátáit adta elő. Vastapsot kapott ön is és a zongoraművész is. Miért éppen ezeket a műveket választották?
– Azért ezeket a darabokat választottuk, mert Brahms zeneművei tökéletesek. A szonáták sorrendje azonban csalóka. Az első számú G-dúr szonátája, op. 78. talán a legjelentősebb. Mélyebb, hosszabb, komolyabb és varázslatosabb, mint a második számú A-dúr szonáta, op. 100., ezért különösképp megérdemli, hogy másodikként adjuk elő. Meg jó, ha előbb a közönséget ráhangoljuk Brahms zenéjére ezzel a szonátával, amely talán könnyebb, érthetőbb, tömörebb, mint a többi. Az első szonáta finom, érzékeny. Clara Schumann zongoraművésznő ihlette meg ennek a megírására. Két csodaszép dalt, amelyet Clara számára írt, a komponista átdolgozta. Ezt a szonátát Esőszonátának is nevezik. A harmadik, a d-moll szonáta, op. 108. pedig minden idők sikerszáma. A három tétel helyett négy tételből épül fel. De Brahmsot, a géniuszt lehetetlen összehasonlítani saját magával.
Zavarta-e, amikor sokan a tételek között is tapsoltak?
– Nem zavart, mert a tételek közötti taps nem a tudatlanság jele. Örülök, amikor minél többen jönnek a hangversenyemre, különösképpen azok, akik talán ritkán járnak ilyen rendezvényre. Mikor lenne alkalmuk egyetlen esten, mint a mai, meghallgatni Brahms összes szonátáját? Számomra fontos, hogy eljöttek az emberek, s ha úgy érzik, tapsoljanak bármikor.
Brahms tizenhárom-tizennégy éves korában Hamburg legszörnyűbb helyein zongorázott: a kikötőben, ahol tengerészek és prostituáltak gyülekeztek. Fillérekért muzsikált, s amit ott látott, egész életére annyira megviselte, hogy képtelen volt teljes kapcsolatot kialakítani nővel, meg kellett elégednie a plátói szerelemmel. De a zenét abban a korban is élvezték, és korábban is, Bach idejében. Az emberek néha élelmet is hoztak magukkal, és örültek a zenei szórakozásnak, hiszen nem voltak filmek, nem volt internet és más.
Az újvidéki közönség nagyszerű, semmivel sem zavart, és teljesen elégedett vagyok a zenélésünkkel.
A mai, újvidéki koncerten egyik ráadásként tangót hegedült, s megjegyezte, hogy azért játssza el ezt a tangót, mert Újvidéken tanult meg tangózni.
– Így van. Rogyion Scsedrinnek az Isaac Albéniz-stílusú műve különleges, rövid, „édes” szerzemény. A XX. századi zeneszerzőt Spanyolország ihlette meg, s ezt a gyöngyszemet alkotta, aztán átírták hegedűre, csellóra, zongorára és még néhány hangszerre.
Mi miatt szeret muzsikálni a tartomány székvárosában?
– A remek szervezés miatt. Milan Radulović, Újvidék Zenekedvelő Ifjúságának vezetője ezt olyan sok éve csinálja és olyan jól, a közönség mindig csodálatos és a Zsinagóga is ideális hely koncert megtartására. Olaszországi hangversenykörúton voltam. Utána volt két szabad napom, s ezt használtuk ki, hogy Újvidéken is fellépjek. Következik a belgrádi fellépés, aztán szabad nap, illetve utazás Genovába. Ez az első hangversenykörút, amelyen Rohan de Silva zongoraművész és én először adjuk elő Brahms mind a három szonátáját. Ő is játszotta már ezeket a darabokat sokszor, de csak egyenként.
Szilveszter napján dolgozik vagy ünnepel?
– Akkor nem fogok zenélni. December közepe táján lesz hangversenyem Kragujevacon, aztán egy pár napig szabad leszek. Meglátogatom az édesanyámat és az édesapámat, egy kicsit a barátaimmal leszek. Lazítok és ajvárt eszek – mondta Stefan Milenković.
