Két évi szünet után Giuseppe Verdi A trubadúr c. híres operája ismét bemutatásra került az újvidéki Szerb Nemzeti Színház Jovan Đorđević-színpadán. A 2008. október 4-ei premier felújított változatát ez év január 26-án és 30-án láthatták az érdeklődők, illetve február 2-án láthatja majd a közönség, Voja Soldatović rendezésében, Dalibor Tobdžić díszletadaptációjában és Jasna Badnjarević jelmezeiben, a színház operatársulatának kórusa és zenekara közreműködésében. Az előadásokon Gianluca Marcianò olaszországi karmester, illetve Aleksandar Kojić vezényel(t). Leonorát Danijela Jovanović (január 26-án és 30-án) és Verica Pejić (február 2-án), Manricót Janko Sinadinović belgrádi vendégművész (január 26-án) és Rafael Alvarez mexikói–csehországi vendégművész (január 30-án és február 2-án), Azucenát Višnja Popov (január 26-án és 30-án) és Marina Pavlović Barać (február 2-án), Luna grófot Željko R. Andrić (január 26-án és február 2-án) és Mókus Attila szerbiai–ausztriai vendégművész (január 30-án), Ferrandót Branislav Jatić (január 26-án) és Strahinja Đokić vendégművészek (január 30-án) és Goran Krneta (február 2-án), Inest Marija Mitić Vasić vendégművész (január 26-án és 30-án) és Maja Andrić (február 2-án), valamint Ruizt Igor Ksionžik, az Öreg cigányt Vladimir Zorja és a Hírnököt Aleksandar Tolimir alakítására bízta a rendező.
Amikor a spanyol Antonio Garcia Gutierrez az 1830-as években A. Dumas drámáit fordította, nem is sejtette, hogy A trubadúr c. drámája a madridi bemutató után a romantikus korszak egyik legismertebb drámája lesz – az olasz Giuseppe Verdi megzenésítésének köszönhetően. Verdinek a képzetét főleg Azucena cigány asszony alakja igen erősen megragadta. A szövegkönyvet Salvatore Cammarano, a kor egyik legismertebb librettistája írta, s azt halála után Leone Emanuele Bardare nápolyi költő fejezte be.
A trubadúr (Il trovatore) bemutatóját 1853. január 19-én tartották a római Apolló Színházban, mivel ez a színház tudta az énekeseket az operaszerző rendelkezésére bocsátani.
Ez az opera világhódító diadalútját páratlanul kifejezésteljes melódiáinak köszönheti. Nagyon kedveli a közönség, mert talán nincs még egy Verdi-mű, amelyben a dallamok közvetlenül ható erőt, annyi életteljes indulatot, eleven szenvedélyt sugároznak, mint A trubadúr muzsikájában. A kritikusok szerint a romantika világának poros kulisszáitól való elszakadás ebben az operában indult meg, mert valóságos hús-vér emberek küzdelmét, diadalát és bukását kelti életre a muzsika. Verdi sokszor és sokat gúnyolt táncritmusait itt hihetetlen drámai erők feszítik.
Január 30-án a Szerb Nemzeti Színház színpadán kiváló operaénekesek, valamint a kórus és a zenekar közreműködésével A trubadúr felújított csodaszép előadását élvezhettük. Felejthetetlen áriák csendültek fel: többek között az Il balen del suo ária az újvidéki–bécsi Mókus Attila, a Deserto sulla terra szerenád Rafael Alvarez és a Stride la vampa c. máglya-ária Višnja Popov ragyogó operaművészek előadásában.
A szerb feliratú, három felvonásos olasz operaelőadásra jegyet 50 százalék kedvezménnyel lehetett vásárolni a színház pénztárában. Aki még nem látta, ne szalassza el a február 2-ai előadást.