Két szimfonikus koncerttel fejeződött be az Újvidéki Zenei Ünnepségek hangversenysorozata. Április 21-én a Belgrádi Filharmónia együttese vendégszerepelt, egy napra rá a Vajdasági Szimfonikus Zenekar lépett a zsinagóga dobogójára. Mind a két műsorban az impresszív nagyzenekari hangzásra került a hangsúly, ugyanis a bevezető nyitányok és versenyszámok után a belgrádiak Richard Strauss nagyszabású, Hősi élet című szimfonikus költeményét szólaltatták meg, az újvidékiek pedig Szergej Prokofjev Rómeó és Júlia című balettszvitjének tételeiből adtak elő válogatást. A neves karmesterek és szólisták közreműködése és a hatásos alkotások műsorba iktatása méltó befejezése volt az igen jól sikerült, színvonalas fesztiválnak.
Vladimir Kulenović, a Belgrádi Filharmónia fiatal dirigense egyidejűleg az Egyesült Államokban is nagy sikerrel tevékenykedik. Igazgatója a kaliforniai Lake Forest-i szimfonikus zenekarnak és helyettese a Jutában működő szimfonikus és operazenekar vezető karmesterének. Előzőleg Japánban működött. Elismerései közül a Solti Györgyről elnevezett vetélkedő díja érdemel külön említést. Művészetében a kritikusok a lendületes tolmácsolást és a partitúrák precíz életre keltését emelik ki, ezek a jelzők jellemezték Beethoven Prométheusz c. nyitányának előadását is, amely az újvidéki koncerten első számként hangzott el. Utána Csajkovszkij zongorára és zenekarra írt, G-dúr Koncertfantáziája került bemutatásra, amelynek szólistája Barry Douglas neves írországi zongoraművész volt. Douglas hírnevét az 1986-ban megtartott moszkvai Csajkovszkij Verseny aranyérmével alapozta meg. Sokrétű pályafutása során világszerte adott rendkívül színvonalas koncerteket, de mint szervező is jelentős eredményeket ért el Írországban és külföldön egyaránt. A Brit Birodalom Rendjének 2002 óta tiszteletbeli tagja. Csajkovszkij a Koncertfantáziát 1885-ben komponálta. Az érdekes formai megoldásokban bővelkedő alkotást sokan a szerző negyedik zongoraversenyének tartják. Bemutatója után gyakran játszották a kor legismertebb zongoraművészei. Aztán az 1900-as évek elején lekerült a hangversenyek programjáról, és csak a század végén fedezték fel újra. Jóllehet nem tartozik Csajkovszkij legsikerültebb alkotásai közé, Douglas meggyőző tolmácsolásában fel-felcsillantak a mutatós Koncertfantázia értékei.
A hangverseny emlékezetes eseménye mégis a pompás hangszerelő tudásáról híres Richard Strauss Hősi élet című szimfonikus költeményének nagyszerű előadása volt. Önéletrajzi művét Strauss 1898-ban komponálta késő romantikus stílusban, és érdekes módon korábbi szerzeményeiből is sokat idézett benne. Kritikusai a bemutató után felrótták neki, hogy önéletrajzi zenét komponált, amire ironikusan válaszolta:„Nem látom be, hogy miért ne írhatnék szimfóniát magamról; épp olyan érdekesnek találom magamat, mint Napóleont vagy Nagy Sándort.” A szimfonikus költemény tartalmára az egyes tételek címe utal: 1. A hős, 2. A hős ellenségei, 3. A hős társnője, 4. A hős harca, 5. A hős békéje, 6. A hős világból való elmenekülése és megtisztulása. Ennek a létfilozófiai kérdéskomplexumnak a zenei megválaszolásához Strauss rendkívül nagy zenekari gépezetet alkalmazott, amint is megjegyezte, „tömérdek kürttel, ami mindig a hősiesség mértéke”. A Belgrádi Filharmónia zenekara valóban kiváló teljesítményt nyújtott. Kulenović karmester lendületes irányításával a kitűnő zenészek pompásan érvényre juttatták a feszült drámai csúcsokat, és bravúrosan csillantották meg a mű sziporkázó virtuozitását.
Timothy Redmond brit karmester vezényletével a NOMUS utolsó koncertjét a Vajdasági Szimfonikus Zenekar Felix Mendelssohn nyitányával indította, amelyet a mindössze 17 éves zeneszerző Shakespeare Szentivánéji álom című darabjához komponált. A tüneményes zene áttetsző hangzása a tündérmese sokszínű világát eleveníti fel. Játékos könnyedséggel szólalt meg mintegy hangulatkeltő előzetesként a következő Mendelssohn mű, a hegedűre és zenekarra komponált e-moll koncert előadásához. A zeneirodalom egyik legnépszerűbb versenyművének a magánszólamát ezúttal Itamar Zorman fiatal izraeli hegedűművész tolmácsolta. Zorman több ismert pedagógus növendéke volt, művészdiplomáját végül a New York-i Juilliard School zenei intézeten kapta meg Sylvia Rosenberg hallgatójaként. Legfontosabb díjai közül a 2011-ben megrendezett nemzetközi Csajkovszkij Verseny ezüst érmét említjük. Számos nagy sikerű koncertet adott Amerika és Európa hangversenytermeiben. Szólistaként és kamaraegyüttesek tagjaként több rangos fesztiválon is bemutatkozott. Játékának legvonzóbb ismérvei a választékos ízlés, a lágy dallamformálás és a finoman méretezett, gördülékeny technikai tökély. Mendelssohn versenyművének magánszólamát a NOMUS-on, a zenekar rugalmas kíséretében, megnyerő eleganciával adta elő, nem csoda, hogy a közönség hosszan tartó tapssal ünnepelte.
Timothy Redmond karmester, akárcsak a NOMUS-on részt vevő többi művészvendég, jelentős nemzetközi pályát futott be. A kiváló zenekari koncertek sokasága mellett nagy sikereket aratott az opera műfajában is. Jelenleg a Cambridge-i
Filharmónia vezető dirigense és a londoni Guildhall School of Musik and Drama tanintézet karmesterszakának tanára. Újvidéki koncertjének központi száma Prokofjev csodálatos szépségű Rómeó és Júlia című balettzenéje volt, pontosabban a táncjáték zenéjéből készült két szvit tételeiből összeállított válogatás. Ezzel a művel, és a koncert elején elhangzott Szentivánéji álom című nyitánnyal, járultak hozzá a fesztivál műsorszerkesztői a Shakespeare halálának 400. évfordulója alkalmából világszerte megrendezett megemlékezésekhez. A táncjátékot Prokofjev a moszkvai Nagy Színház együttesének felkérésére komponálta, de a bemutató előtt 1935-ben hangversenyen mutatta be. Az anyagból két szvitet készített, az elsőt Moszkvában, a másodikat Leningrádban adták elő. A zene a dráma alakjait és főhőseit ábrázolja a cselekmény kezdetétől a tragikus végkifejletig. Egymás után sorakoznak a mesterien megzenésített jelenetek, a többi között: a Verona terein táncoló nép, az Álarcosok, a gyűlölködő Montague és Capulet család, a gyengéd fiatal Júlia, a párbaj, amelyben Rómeó megöli Tybaltot, vagy a megrendítő gyászzene Rómeó és Júlia sírjánál. Redmond biztos kézzel, alapos partitúra-ismerettel dirigálta a közkedvelt alkotást, lendületes karmesteri vezetésével a Vajdasági Szimfonikus Zenekar tagjai tudásuk legjavát nyújtották, és igazán szép élményben részesítették a fesztivál zárókoncertjének közönségét.
Az Zenekedvelő Ifjúság ötvenéves fennállását ünneplő újvidéki szervezete, mint mindig, ezúttal is kitűnően szervezte meg a fesztivált. Köszönet érte.
