A szombatot sokan várták a Sziget Fesztivál idei közönsége közül: az egyre napsütésesebb és egyre nyáriasabb árussoron megszaporodtak a Muse feliratú pólók, a toalettek előtt kígyózó tömött sorokban valaki el-elkezdi énekelni, hogy Time is running out… A brit rockzene monumentális múzsái azonban csak a pont voltak az i-n. A Sziget teljes erőbevetéssel tombol, jóval több előadóval, mint amennyit egy mezei újságíró a téridő törvényeinek megkerülése nélkül el tud fogyasztani.
A Fesztivál hivatalosan második (valójában negyedik) napján, vagyis szombaton szabadult el először az az édes pokol, amelyet már valóban a megszokott Sziget tartozékának tekintünk. A nagyszínpadon egy régi ismerős, a Quimby tartott a megszokott minőséget képviselő koncertet, majd a brit Bring me the Horizon verte a dobot és a gitárt. A táncban kis pihi: az izlandi Sigur Rós fellépését sokan vártuk már valahol Közép-Európában, mert az álomlassú poszt-rock fenegyerekei nem sokat koncerteznek errefelé. A főképp az új albumról (Kveikur) játszott hömpölygő zenék egyetlen, szinte komolyzenei koncertté álltak össze, kis pihenést ígérve a fáradt lábaknak – a hangversenyt a közönség egy része hirtelen nyugalomba zuhanva ülve csápolta végig. A nyugi azonban csak eddig tartott – a szombat legerősebb előadójának a sokslágeres Muse bizonyult, amely a 2010-es szigetes koncerthez méltóan szép élményt produkált. Mindeközben az A38 alternatívabb vonalon közlekedő sátrában az amerikai !!! (ejtsd: csk csk csk) zenekar és a Moloko együttes csodaszép szólókarrieristája, Róisín Murphy énekelt. A Világzenei Nagyszínpad fényébe szombaton a Leningrad volt a bulifelelős – és aki látta már őket élőben, tudja, mennyire semmitmondóan kevéske ez a kifejezés. A Petőfi Rádió csak magyar zenét játszó színpadán a Mary Popkids és az Irie Maffia zenélt, hogy aztán átadja helyét a Vad Fruttik pszichedelikus rockélményének, melynek, mint a Szigeten általában, egy baja volt: túl rövid.
A vasárnap lelazuló nap volt az igazi fesztivállátogatónak – az istennek-ami-az-istené alapelv szerint nyilván meg kellett adni a diszkóközönségnek is, ami jár. A Halott Pénzzel startoló nagyszínpados program nem izzította be a levegőt, és a SUM41 is kevés volt, hiszen az este utánuk következő része már olyan kamuművészeknek jutott, mint a kivehetetlenül ordítozó Tinie Tempah és a pendrive-művész David Guetta, akinek fellépését koncertnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezheti senki, aki vett már részt ilyesmin. A tömeg viszont mozdul, a vasárnapi utcákon érezhetően több kinn a magyar, a napijegyek fogynak, a többiek pedig feltalálják magukat a megannyi program között – ilyenkor lehet cirkuszba, színházba menni (a Recirquel formáció egyre fontosabb, Párizs éjjel című produkciójuk igazi új-cirkuszos csemege), meglátogatni más színpadokat, vagy csak bulizni egyet a megannyi kihelyezett kocsma egyikében. Az A38 rockosra vette a figurát, a Brains és a Bloc Party által fémjelzett este is dugig volt. A Világzenein Rachid Taha, az algériai-francia világzenész kent színeket a fülekbe (kicsit könnyebben kimoshatóakat, mint a szombati color party, amely még hosszas zuhanyzás után is zöld-rózsaszín hajtincseket hagy maga után). A Petőfi Színpadon igazi populár-est: az Esti Kornél szép zúzását Péterfy Bori és a Love Band, majd a Kiscsillag követte.
A hétfői nap – az utolsó előtti! – ismét a Nagyszínpad felé irányította a figyelmet. A Years and Years zenekar a Penny Dreadful című sorozatból is ismert színész, Olly Alexander vezetésével igazi posztmodern popbanda, a Kaiser Chiefs új albumát promotálni érkezett immár harmadjára a Szigetre, Noel Gallagher (a valahai Oasis frontembere) új formációját, a High Flying Birdst mutogatta meg a nagyközönségnek, de felelevenítette a legnagyobb Oasis-slágereket is, így nem maradtunk Wanderwall nélkül. A Rihanna és Adele több slágeréért is szerzőként felelős SIA pedig a kortárs pop egyik legfontosabb szereplőjeként jelent meg a nagyérdemű előtt. Az A38-on közben a CHVRCHES formáció és az M83 garantálta a chilles lebegést. Ezen a napon a vajdaság büszkesége, Lajkó Félix is megcsillanthatta féktelen tudását a Világzenei Nagyszínpadon az Óperenczia zenekarral kart karba öltve. A Petőfin Odett, a 30y és az Anima Sound System vitték a prímet.
A Sziget utolsó napján a Lumineers és a Last Shadow Puppets a legvárósabb bandák, de itt tombol a Bullet for my Valentine és a Crystal Chastles is. A világzenét a PASO szolgáltatja, a magyarokat pedig a Belga és a Supernem mellett a már tradicionálisnak mondható Sziámi-zárókoncert képviseli, de mindemellett tombolnak az olyan programok, mint a színházi előadások, az új-cirkuszi produkciók, a tábortüzes koncertek, a spontán bulik… Csak bírja el a téridő!
