2024. július 16., kedd

Angyali terítőt borítottak a falura

Emerson, Lake and Palmer-dallamok a kispiaci templomban

Rendhagyó koncertet szerveztek október 8-án este a kispiaci templomban. Mindazok, akik részt vettek a Vörös László és Szerda Árpád által megálmodott, nem mindennapi eseményen, különös élmény részesei lehettek. A kis lélekszámú falucska minden pompától mentes templomát teljesen betöltötte az orgona és Szerda Árpád óbecsei zenész hangja.

Szél József plébános 1993 óta lelkipásztora a falu népének. A koncert híre rá is a meglepetés erejével hatott, de nem zárkózott el a kéréstől.

– Várakozással fogadtam a koncertet. Amikor elhangzott, hogy mely dátumra tervezik, úgy gondoltam, ez nem lehet véletlen. A történelemből tudjuk, hogy Szent István királyunk halálos ágyán utód nélkül nem akarta, hogy népe magára maradjon, ezért ajánlotta országát és népét a Szűzanya kegyeibe, és ezen a nagyon szép ünnepen, Szűz Mária, Nagyasszonyunk, a magyarok patrónájának napján különleges élményben is lehet részünk. Idősebb papként azon gondolkodtam, hogy koncertet egy olyan templomban szoktak adni, ahol van egy klasszikus orgona. Árpádot először hallottam zenélni és énekelni, saját villanyorgonáját hozta el nekünk. Sokszor elcsodálkozom, és hálát adok a Jóistennek, mert egy egyszerű, élettelen tárgyból nagyszerű dolgokat lehet előhozni, amihez adottság is kell, Istentől ajándék is kell, mert maga az a hangszer nem tud megszólalni. Amit az ember szívből csinál, mások örömére, az mindig fölemelő és lelket gazdagító.

Szerda Árpád kiskora óta zenél, első énekversenye 11 éves korában volt, de már előtte zongorázott.

– Főleg a rock and roll és a könnyűzene felé húzott a szívem, majd egy idő után többet improvizáltam, mint hogy kottából játszottam volna. Jelenleg egy szólóprojektet szeretnék kialakítani, van kétféle tervem, effektekkel, slugpedálokkal és különböző szerkentyűkkel, improvizatív, bluesos-rockos zene lenne, saját szerzemények és improvizatív dolgok. Szeretnék még egy nagyon tiszta, csak bluesból álló műsort csinálni. A mait együtt találtuk ki Vörös Lászlóval, de beszélgettünk róla előzőleg, amikor meghalt Keith Emerson, az Emerson, Lake and Palmer frontembere. Mivel mind a ketten nagyon szeretjük ezt a zenét, felmerült ennek a koncertnek az ötlete. Nem a templomhoz válogattam a zeneszámokat, de az épület azért adott egyfajta komolyságot, mert ha az emberek ide belépnek, kicsit másképp viselkednek, más lelkiállapotban vannak. Az Emerson a hetvenes évek időszakának progresszív zenekara volt, dob, basszusgitár és billentyű, mindhárman komoly, fölkészült szólisták, és ez a zene mindhármuknak az összjátékából alakult ki. Olyan zeneszámokat igyekeztem válogatni, amelyek egy szál orgonával is azt a hatást keltik, mintha ezt a triót hallgatnák az emberek.

Vörös László számára az istenkeresés a kispiaci templomban kezdődött:

– Életem legszebb időszaka köt ide: a kemence melege, a petróleumlámpa, édesanyám meséi, a hajnali misék. 24 éves koromig minden vasárnap jártam misére. Volt egy kis lázadás bennem akkor, mikor az első gitáregyüttest megalapítottuk, onnantól kezdve már nem nagyon vonzott az áhítat. A „tanítómestereim” – Csehov, Dosztojevszkij, Diderot, Pascal, Schopenhauer – hatására nagy zűrzavar keletkezett bennem, mert egyik istentagadó volt, a másik istenkereső, és nem tudtam, kinek van igaza. Ma már azt vallom, hogy az igazság az maga az Isten, és kőben, fában, az őszi út sarába fagyott pillangószárnyban is jelen van. Ha két ember szereti egymást, amikor zuhan az egyik, a másik a fél szárnyát neki adja, te szárny nélkül maradsz, de a másikat megmented, mert ott már nem te vagy a fontos, hanem a másik. Popper Péter pedig azt mondja, ha van Isten, úgy kell élnünk, hogy jobbak legyünk általa, ha meg nincs, úgy kell élnünk, mintha lenne, különben belezüllünk a semmibe. Miért épp a kispiaci templomot választottuk helyszínül? Az Emerson, Lake and Palmer az egyik legnagyobb Hammond orgonát használó együttesek közé tartozott, az orgonában pedig nekem mindig Isten szólal meg, ugyanúgy, mint a harangban is. Emellett Szerda Árpival hasonló zenét szeretünk. Úgy éreztem, hogy miért ne csinálhatnánk meg, hogy egy pár embernek igazi örömet szerezzünk. Mivel az ég minden templom fölött nyitott, ebben az elkorcsosult, elanyagiasodott világban ez a koncert ajándék szeretett volna lenni. Olyan volt, mintha egy gyönyörű angyali terítőt ráborítottunk volna a falura.

Aki eljött, érezhette, hogy itt megtörtént a csoda, a kispiaci templomot betöltötte a muzsika, az ajándékot pedig tisztelettel elfogadtuk mi, az útkeresők.

(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)