Szombat este egyedülálló koncertet adott a Művészetek Háza kisszínpadán a tíztagú, kortárs, improvizatív zenét népzenei alapokra helyező zenekar. A Bodor Anikó gyűjtését felhasználó együttes első alkalommal mutatkozott be a magyarkanizsai közönség előtt. A Mezei Szilárd, Andrea Berenedika, Bogdan Ranković, Burány Béla, Tijana Stanković, Keszég Ákos, Branislav Aksin, Marina Džukljev, Ivan Burka, Malina Ervin és Csík István összetételű formáció tagjai majd két órán át ültették a fülekbe a népzene dallamait meghökkentő elemekkel, valamint szokásától eltérően Mezei még dalra is fakadt.
Kérdésünkre, hogy milyen fogadtatásra talált az itthon kiadott lemez és hogyan határozná meg a célközönségüket, Mezei Szilárd elmondta, hogy kifejezett célközönségük nincs, mindenkihez szól a zenéjük, de tisztában vannak vele, hogy ez, amit előhoznak hangszereikből, rétegzenét képvisel, a népzenét egy absztrahált formában művelik.
– Meghatározónak tartom a népzenét, ezért szeretném ilyen módon a közönséghez közelebb vinni. Bodor Anikó munkásságából merítek, de ezzel emléket is állítunk neki, aki méltán megérdemli, hiszen amire az életét tette, nagyon fontos a közösség számára, az, hogy összegyűjtötte és rendszerezte ezt az óriási, vajdasági magyar népdalanyagot. Olyan gazdag kincstár a vajdasági magyar népzene, hogy háromlemeznyi anyag van, amin már dolgozunk is. Jelenleg fel is vettük a harmadik lemezt, ennek kiadásához keresünk támogatást.
A zenészeknek nyelvi akadályaik se voltak, annak ellenére, hogy nagy többségük nem is magyar anyanyelvű.
– A zenésztársak nem beszélnek magyarul, tartottam tőle, hogy ez gond lesz, kihatással lesz arra, hogy hogyan fogjuk eljátszani ezeket a témákat, de úgy érzem, hogy megoldottuk ezt is, sőt valahol ez nekem izgalmas is, így lettünk egy igazi vajdasági zenekar.
A kortárs, improvizatív, a jazz, valamint a népzene kedvelői is örömüket lelték a koncertben, mi sem tanúsította ezt jobban, mint hogy kacarászó, de a katartikus élmény hatására könnyhullató néző is akadt a közönség soraiban.
