Hogyan kezdődött ez az életre szóló szerelem a zenével?
– Lehettem vagy 3-4 éves, és nem tudni hogyan, de egyszer csak rátaláltam dédapám öreg zongorájára. Én kezdetben mindenben kerestem a zenét, a zajokban is, például megállapítottam, hogy a villamos visszhangon fékez, vagy a madarakban is, nem tudom hogyan, hallottam Chopin zenéjét. Tehát a zene szeretete már nagyon korán megérintett.
Próbálkoztam hegedűvel meg a fuvolával is, de föladtam, mondván, hogy azokat cipelni kell, a zongora meg ott van kéznél, aztán nem is próbálkoztam más hangszerrel.
Kik voltak azok a zeneszerzők, akiknek magával ragadta a zenéje?
– Gyerekkoromban Mozart volt a nagy kedvencem, de idővel bővült a kedvenc zeneszerzőim sora. Ugyanúgy közel áll hozzám Liszt, Schubert, Beethoven és Chopin is. Ezen a koncertkörúton is az ő műveikből válogattam, mondhatjuk úgy, hogy a kedvenc darabjaimat fogom eljátszani. De egyébként mindig az áll hozzám közel, akivel épp foglalkozom.
Milyen állomások, helyszínek hatottak a művészetére, mi az, ami inspirálta a pályán?
– Talán amikor először játszottam az izlandi szimfonikusokkal, egy olasz karmester vezényelt, és felkészített bennünket, hogy ez egy hűvös közönség, a végén pedig édesanyám a fülembe súgta, hogy „standing ovation”, és akkor találkoztam először ezzel az érzéssel, hogy állva tapsol a közönség. Ilyen hasonló élményem volt Torontóban is, meg most is nagyon készülök, Budapesten április 22-én, a Zeneakadémián lesz egy szólókoncertem, amit nagyon várok.
Köztudott, hogy szívesen lép fel jótékonysági koncerteken.
– Én ezt nagyon fontosnak tartom, mert tényleg annyi segítséget kaptam másoktól, és úgy érzem, ezt viszonozni kell valamivel. Sorstársaimnak is nagy örömmel és szívesen segítek. Például szeretek fiataloknak játszani, nagyon fontosnak tartom, hogy már kis korban szerettessük meg a komolyzenét velük, mert később jön a könnyűzene, és az már elviszi őket a rossz irányba.
Azt nyilatkozta, hogy szívesen lép fel a határon túl is. Ennek a mostani koncertkörútnak Magyarkanizsa a legelső állomása.
– Így van, itt indul Magyarkanizsán, aztán következik Szabadka, utána megyek Kolozsvárra, majd Horvátországba, Szlovéniába, azon belül Lendvára, további állomások még Krakkó, Bécs és sorolhatnám. Nagyon boldog vagyok, hogy részt vehetek ezen a körúton, és nagy örömmel jöttem ide önökhöz is Magyarkanizsára. De van egy koncertsorozatom Budapesten, és mindig különböző zeneszerzők életét mutatom be, az egész életművüket nyilván nem lehet, de bemutatjuk a műveket, beszélünk róluk, ezek amolyan ismeretterjesztő koncertek, hogy közelebb vigyük a fiatalokat a művekhez is és a komolyzene szeretetéhez is. Következő ilyen est április 6-án lesz, akkor Lisztről fogok mesélni, május 4-én pedig Bartókról.
Szakmai szempontból van-e olyan álma, amely még nem teljesült?
– Nagyon szeretném Schubert Pisztráng ötösét eljátszani, mert annak idején nagyon sokat hallgattam, meg általában egy ujjal lepötyögtem.
