Ha egy mondatban összegeznénk a hagyományos, sorrendben 33. fesztivál programját, azt mondanánk róla, hogy színvonalas és változatos volt. Április 23-a és 29-e között esténként váltakoztak a zsinagógában, a városháza dísztermében és a Szerb Nemzeti Színház nagytermében a hazai és külföldi művészhírességek és együttesek, s a változatossághoz jól sikerült bemutatójával hozzájárult az Újvidéki Színház társulata is.
Talán éppen a színes műsorkínálat eredményeként éreztük frissnek, üdének az egész rendezvényt, és hiábavalónak a műfajilag különböző művészi teljesítmények rangsorolását. Az első két hangversenyről már beszámoltunk olvasóinknak. Kiemeltük Berislav Skenderović karmester és A Vajdasági Szimfonikus Zenekar nagyszabású vállalkozásának, a Lorin Maazel feldolgozásában elhangzott Wagner-tetralógiának a sikerét, és szóltunk Nemanja Radulović virtuóz hegedűművész igazi attrakciónak számító szerepléséről és a vele fellépő Ördögtrilla együttes hangulatos játékáról.
A NOMUS kamarazenei szemlének indult a múlt század hetvenes éveiben az Újvidéki Rádió zenei igazgatója, Anton Eberst kezdeményezésére. Azóta megváltoztak a körülmények, a fesztivált (mivel a rádió néhány év után megszüntette) átvette a Zenekedvelő Ifjúság koncertirodája, amely évről évre sikeresen szervezi. Fokozatosan megváltozott a koncepció is, a kamarazenei jelleg mellett teret kaptak a szimfonikus koncertek és időnként egy-egy opera-, musical- vagy táncprodukcióval bővült a műsor. Az úgynevezett klasszikus művek egyeduralma is már a múlté, ugyanis a fesztivál művészeti igazgatója, Marija Adamov és főszerkesztője, Milan Radulović a közönség igényeit szem előtt tartva dzsesszkoncerteket és világzenei programokat is műsorba iktat.
Az idei válogatás harmadik vendége, a Belgrádi Filharmónia zenekara Smetana Hazám c. ciklusának két szimfonikus költeményét, a huszita háborúk eseményeit idéző Tábort és Blaníkot, valamint Richard Strauss szimfonikus költeményét, az Alpesi szimfóniát adta elő művészeti vezetője, Muhai Tang neves kínai karmester irányításával. Igen jó előadóművészi képességeiről bizonyított a zenekar, amelyek a színesen megszólaltatott Strauss-szimfónia megszólaltatásában jutottak teljes mértékben kifejezésre. Egy nap eseményeit írja le virradattól késő éjszakáig a nagyszerűen hangszerelt terjedelmes poéma, egymást követik benne a hegyvidék természeti jelenségeit ábrázoló „zenei képek”: a napfelkelte, az alpesi legelők, a gleccserek, a vihar, vagy a napsütötte hegytető és az esti nyugalom látványa. Elragadó volt a festői hitelesség, amellyel ezt a mesés képsort karmesterük ihletett vezetésével a zenekar tagjai a koncert hallgatói elé tárták.
Április 26-án két eseménye volt a NOMUS-nak. A korábban bemutatott Óz, a nagy varázsló c. előadás sikere után az Újvidéki Színház ismét nagyszerű produkcióval szerepelt a fesztiválon. Nagy Viktor kitűnő rendezésében a Bernstein–Laurents–Sondheim szerzőcsoport musicaljét, a West Side Storyt láthatta a közönség. Rendkívül mozgalmas, expresszív változatban került színre az ismert musical, amelyben az erőszakot elítélő üzenet ma is teljes, sőt még fokozottabb mértékben kifejezésre jutott. A mű mondanivalója jól érvényesült a dinamikus, nemegyszer a durvaság határát súroló jelenetekben és a finoman szőtt lírai mozzanatokban egyaránt. Remek volt Gyenes Ildikó hatásos koreográfiája, autentikus miliőt elevenítettek meg Horváth Kata jelmezei, Csík György díszletei, Majoros Róbert fényhatásai. Az előadás külön értékét a közismerten sokoldalú színészek, Huszta Dániel, Kőrösi István, Giricz Attila, Szabó Eduárd, Szilágyi Ágota, Elor Emina és a népes együttes minden tagjának nagyszerű, életerős játéka jelentette (képünkön). Valamennyien jól megbirkóztak az igényes énekszólamokkal, ebből a szempontból külön elismerés illeti a Tonit alakító Kőrösi Istvánt. Shakespeare drámájában, a Romeo és Júliában a tragédia láttán kibékülnek a halálos ellenségek. A történetet modern időkbe ültető musical szerzői is hittek még a kibékülés lehetőségében, de Nagy Viktornál ez a békülékeny végkicsengés elmaradt. Elgondolkodtató jóslat.
Közvetlenül a musical után a városháza dísztermében a lengyelországi Andrzej Jagodziński dzsesszzongorista triója Chopin in Jazz címmel improvizált. Chopin műveire a kitűnő zenészek valójában a free jazz stílus jegyében rögtönöztek, annyira szabadon, hogy a romantika nagy mesterének zenéjére csak távoli visszhangként ismertünk rá időnként.
Meghitt, derűs mozzanata volt az idei fesztiválnak a kiváló nagy-britanniai együttesek fellépése. Április 27-én a városháza dísztermében a Brodsky Quartet játszott válogatást angol szerzők, Henry Purcell, Frank Bridge és Benjamin Britten műveiből. Daniel Roland és Ian Belton hegedűn, Paul Cassidy brácsán, Jacqueline Thomas gordonkán játszott. Mesteri módon éltek hangszereik minden megszólaltatási lehetőségével. Csodálatos volt a négy szólam „önálló életének” szabadsága és a tökéletes harmónia, amely ezeknek a szabadon szárnyaló szólamoknak az összjátékában létre jött. Az emlékezetes koncert kedves epizódjaként említjük a művészek kommentárjait is, amelyekben a műsorral kapcsolatos információk mellett őszinte elragadtatással szóltak a meleg fogadtatásról, amelyben újvidéki vendéglátóik részesítették őket.
Egy napra rá bemutatkozott a zsinagógában másik angliai vendég, a The King’s Singers vokális szextett. Akárcsak a Brodski Quartet, a King’s Singers is a világ legelismertebb együttesei közé tartozik. Kitűnő koncertek és díjazott lemezfelvételek sokasága fémjelzi sokéves munkásságuk értékeit. Ittlétüket, amelynek során koncertjeik mellett fiatal érdeklődők számára mesterkurzusokat is tartottak, a belgrádi British Council támogatása tette lehetővé. Egészen különös, szinte éteri hangzással szólaltatták meg műsoruk első részének egyházzenei számait, köztük a régi polifon kórusmuzsika mestereinek (Rossi,
Swellinck) kompozícióit, valamint a huszadik század szerzőinek (McCabe, Tavener, Chilcott, Davies, Britten) alkotásait. Bájosan, szellemesen adták elő a hangverseny második részében a romantikus és a kortárs szerzők (Schubert, Schumann, Fauré, Auric, Brel) „könnyebb fajsúlyú” műveit. Ők sem titkolták, hogy rendkívül jól érzik magukat Újvidéken. Közvetlenségükkel, finom humorérzékükkel egy csapásra megnyerték maguknak a közönséget, amely csak több ráadás után engedte őket le a dobogóról.
A műfaji sokrétűség jegyében zajlott le április 28-án a Szerb Nemzeti Színház nagytermében Amira Medunjanin ismert szarajevói énekesnő koncertje. Közkedvelt boszniai, szerbiai és macedóniai népdalokat adott elő Bojan Zulfikarpašić, Nenad Vasić és Bachar Khalif dzsesszzenészek társaságában. Érdekes volt ennek a népzenei sikerszámoknak a különös találkozása az improvizatív dzsessz világával.
Emlékezetes esemény volt végül a NOMUS zárókoncertje is. A Bázeli Kamarazenekart a híres angol karmester és csembalóművész, Trevor Pinnock vezényelte, aki pályafutása során a régi zene ápolása és a történelmi hangszerek újbóli alkalmazása terén szerzett érdemeket. Ennek az érdeklődésének jelei nyilvánultak meg a műsor első számának, Richard Wagner Siegfried Idill c. zenekari alkotásának visszafogott tolmácsolásában. Szólistaként még egy világjáró művészhíresség, Maria Joăo Pires portugál zongoraművésznő lépett fel a fesztiválon. Chopin Második, f-moll versenyét adta elő nagy tapasztalattal. Tökéletes műértelmezése az őszinte átéléssel megszólaltatott lírai második tételben és a határozott energiával előadott, lendületes harmadik tételben jutott teljes mértékben kifejezésre. A koncert folytatásában Mozart 41., C-dúr, Jupiter-szimfóniája hangzott el. Létszáma és összetétele tekintetében a Bázeli Kamarazenekar a klasszikus korszak szimfonikus zenekarainak megfelelője. Mozart művét mintha rájuk szabták volna. Otthonos biztonsággal, autentikus stílusban játszották el az örök értékű alkotást, s itt élveztük igazán Trevor Pinnock felszabadult karmesteri művészetét is.
(Az írás lapunk Kilátó mellékletében jelent meg)
