Amíg Erős Ervin az emeleti konyhában a presszókávét készíti, édesanyja egy fényképalbumot nyújt át a következő szavak kíséretében:
– Nézzél bele, de nehogy eláruld a fiamnak, hogy megmutattam, mert összeszid.
Fotók a gyerek Ervinről gitárral, újságcikkek róla, azokról a rendezvényekről, ahol szerepelt, fényképek az együttesről, méltatások, színházi plakátok másolatai, műsorfüzetek…
Annyira belefeledkezem az album lapozgatásába, hogy észre sem veszem, hogy Ervin visszatért a kávéval. És persze következik a dorgálás.
– Anyu, szépen kértelek, hogy ne csináljál Zepter-bemutatót.
Csupán ennyi. Hangját nem emeli fel, nem ideges, és nem uszítja édesanyjára az óriás snaucert sem, aki egy másik kutyával boldogan ugrál kint az udvar haván.
Egy festményt nézegetek, amikor Ervin azt javasolja, hogy menjünk fel az emeleti stúdióba.
– Ott nyugodtan beszélgethetünk – mondja.
A kép az Erős családról készült. Marika és László, a büszke anyuka és nagy bajuszú párja, két csemetéjükkel, Ervinnel és a fiatalabb Dáviddal, aki a szakácsszakma helyett inkább a matematikát választotta. Boldogan, elégedetten néznek le a nappali szoba faláról.
A „kemény” dorgálás után felvonulunk az emeltre.
A stúdió valamikor gyerekszoba volt.
Erős Ervin
– Gyerekkoromban odafenn aludtam a galérián – mutat a szoba egyik sarkára. – Ma már nem használom, de nem bontottuk le. Jó akusztikája van a szobának, mert nincsenek benne párhuzamos falak. Egyébként nem olcsó egy ilyen stúdiót felszerelni, de csak saját szükségletemre használom, nem üzletelek vele. Újvidéken számtalan, jól felszerelt, olcsón bérelhető stúdió van.
De hagyjuk a stúdiót a műszerekkel, hangszórókkal, mikrofonokkal, gitárokkal és a rengeteg hanghordozóval együtt. Engem az ember érdekel, aki ebben a stúdióban alkot. Leülünk, táskámból előkotrom pirinyó magnómat, szégyenlősen Ervin közelébe, széke karfájára helyezem, és bekapcsolom.
- Láttam a gyerekkori fotódat gitárral.
– Szüleim mesélték, hogy pirinyó koromban, amikor még beszélni is alig tudtam, ha a tévében láttam egy zenészt vagy énekest, akkor a tévéhez mentem, és rámutattam: „Ő az én barátom”. Szüleim nem ezért írattak be magánórákra, hanem azért, mert látták, hogy kedvelem a zenét, van hallásom, ritmusérzékem. Vettek hát egy gitárt. Karrierem a Druže Tito… és hasonló dalokkal kezdődött, majd egymást követték az iskolai és egyéb kisebb fellépések. Zenedébe, énekórákra jártam, zeneszerzést tanultam… Kamaszkoromban barátaimmal több együttest is alapítottunk, sikeres fellépéseink voltak… Később a megzenésített versek vonzásában éltem, a megzenésített versek zentai fesztiválján többször voltam első. Ekkor tanultam meg azt, hogyan lehet egy adott szöveget megzenésíteni, adott szövegre zenét alkotni, vagy hogyan lehet egy zenei ötletet társítani egy szöveggel. Ez az iskola, ez a tapasztalat a későbbiekben sokat jelentett a számomra.
- A megzenésített verseket követték a különböző hazai és külföldi könnyűzenei és egyéb versenyek, fesztiválok, amelyekről szinte mindig sikerrel tértél haza. Ezeken a rendezvényeken zeneszerzőként és előadóművészként léptél fel.
– Igen, egy ideig mindkettő vonzott, de ma már kevésbé érdekel az előadó-művészet, szinte kizárólag zeneszerzéssel foglalkozom. Szeretek színházaknak dolgozni. Nem tudom pontosan, de legalább húsz színdarabra írtam már zenét, nemcsak szerbiai, hanem magyarországi, romániai, szlovéniai, osztrák színházakban. Nagyon sokat köszönhetek az Újvidéki Színháznak. Sokat dolgozhattam ott, sok tapasztalatot gyűjtöttem. A színházi zene azért jó, mert az embert megtanítja minden műfajra, ugyanis minden színdarab más-más műfajt igényel. Ugyanazon mű másképpen ihleti meg az egyik rendezőt, másképpen a másikat. Így a zene sem egyforma. Ezért szeretem ezt a munkát. Ahhoz, hogy egy-egy előadás zenéje jó legyen, jelen kell lenni a próbákon, egy jelenet, egy pillanat ihleti meg a zene keletkezését. Itt meg kell még említenem a musicalt. A temesvári színházban ismerkedtem meg ezzel a műfajjal a Veszedelmes viszonyok révén. Ezt követte az Óz, a nagy varázsló című musical, amelyet egy argentin zeneszerzővel, Andres Mariano Ortegával közösen írtunk az Újvidéki Színházban.
- Ha jól tudom, filmzenét is írtál már.
– Természetrajzi filmekhez komponáltam zenét. Élveztem ezt a munkát. És nagy élmény, nagy kihívás számomra performance-okra alkotni. Dolgoztam már a cannes-i filmfesztiválra is. Egy hollywoodi filmstúdió készített egy hatalmas performance-ot, amelynek a zenéjét én írtam. Közben folyamatosan gyártom a saját dalszerzeményeimet is. Nemrég fejeztem be az Újvidéki Televízió 45. évfordulójára egy ünnepi dalt, amelyet szilveszterkor mutatnak be. Különböző előadóművészek számára is írok dalokat. Rúzsa Magdival dolgozok, Bencsik Tamara számára is írtam dalt, de egy szerb énekesnő számára is, Mika Kostić a neve, együttműködök Kornelije Kovačcsal…
- Édesanyád dicsekedett, hogy nemrég megnyertél egy pályázatot. Ha jól értettem, egy óriási turistahajóról volt szó.
– Figyelem a pályázatokat, és ha van jó ötletem, jelentkezem. Egy finnhajótársaság, a Viking Line identifikációs zenét keresett. Hatszáz pályamű érkezett, az enyémet vették meg. NemrégmegnyertemaNokiaegyikpályázatát is. Az okostelefonok applikációs kampuszának főzenéjét készítettem el.
- Hogyan készül a dal, a melódia, mi az, ami megihlet?
– Gyakorlatilag minden. Egy madárhang vagy a piac morajából kihallatszó zörej, egy ritmikus csoszogás, ajtócsapódás… Nagyon sokat segít munkámban a mobiltelefon, mivel ma már mindegyiken van diktafon. Amikor megszólal bennem egy dallam, bárhol is vagyok, áruházban vagy az utcán, félrevonulok, és ráéneklem a telefonra. Ezek a rövidke hangok később sokat segítenek a dalok szerzésekor.
Erős Ervin világa
- A fényképalbumba ragasztott újságcikkek között láttam olyat is, amely nem a zeneszerző, zenész Ervinről szól.
– Szerbiában nem lehet kimondottan a zenéből megélni. Mert ha lehetőségem volna arra, hogy kimondottan zenével foglalkozzak, akkor csak ezt tenném. Szerbiában létezik egy szint, amelyről nem lehet továbblépni. Mivel itt élek, a zene mellett más pénzforrást is keresnem kellett. Tíz évig különböző szociális projektumokon dolgoztam a Caritasban. Az itt szerzett tapasztalataimat is kamatoztatni tudom. Jelenleg az Európai Tanács egy projektumán dolgozom mint konzultáns, de dolgoztam már minisztériumoknak is pénzügyi és projektum-tanácsadóként. Vezetem a Planta Újvidéki Magyar Civil Szervezetek Szövetségét, de van egy saját civil szerveztem is, a Promoart, és ennek is vannak különböző projektumai.
Most két rendelésem van két komplett cédére, az egyik tizenhat számmal egy pesti kiadónak készül egy könyvhöz. Mesekönyvekhez is készítettem már zenét. Sokan azt gondolják, hogy a gyerekek számára könnyű zenét írni, holott ez sokkal nehezebb, mint a felnőttekhez írt zene, mert a gyerek őszinte, ő megmondja, hogy nem tetszik neki a dal, a felnőtt pedig… Sokat dolgozom, de szakítok arra időt, hogy szót váltsak, együtt legyek a feleségemmel, szüleimmel, testvéremmel… A feleségem iskolában tanít, az ő munkaideje sem állandó, de összehangoljuk valahogy az időnket.
- És amikor eljön az este, leültök, és zenét hallgattok.
– Inkább tévét nézünk, vagy beszélgetünk. Nagyon sok kedvencem van, de ritkán hallgatok zenét csak azért, hogy zenét hallgassak. Ha nem dolgozom, kocsit vezetek, vagy mást csinálok, akkor szól a rádió, vagy felteszek egy cédét, mondjuk Eros Ramazzottitól vagy Laura Pausinitől.
- Miről álmodik a zeneszerző?
– Zenével nem álmodok, zenéről sem. Álmomban nem szólalnak meg a dallamok. De ha az álmot szélesebb értelmezésben vesszük, akkor arról álmodom, hogy világszinten elismert zeneszerző legyek. Tudom, hogy ehhez nagyon sokat kell dolgozni, azt is tudom, hogy egy kevéske szerencse is kell hozzá, de tudom azt is, hogy nem elég megalkotni a jó zenét, hanem el is kell adni, tehát menedzselnem kell magamat. Ehhez pedig jelen kellene lenni nagy fesztiválokon, bemutatókon, ahol új ismeretekre, újabb munkára lehetne szert tenni. Mert a zeneiparban is ugyanaz a helyzet, mint mondjuk az ételiparban vagy gyógyszeriparban. Abba a körbe nehéz betörni, ahol sok pénz van, de lépegetni kell, állandóan bizonyítani, és ha ehhez egy kis szerencse is párosul, akkor beteljesülhet az álmom.
Mielőtt elköszönnénk, ehhez kívánom azt a kevéske szerencsét.
Itt hallgathat bele Ervin zeneszámaiba:
www.eroservin.com
www.soundcloud.com/eroservin
