A szabadkai Zsinagógában (fotó: VM4K)
Balázs-Piri Soma nevét akkor ismerhettük meg, amikor tavaly korcsoportjában első helyezést el a Magyar Televízió Virtuózok komolyzenei tehetségkutatóján. Nemrég a vajdasági közönség is találkozhatott vele, amikor Miklósa Erikával és a Szegedi Szimfonikus Zenekarral fellépett a szabadkai Zsinagógában. A fiatal zongoristával a jövendőbeli fellépésről, a Virtuózokról és a zene szeretetéről beszélgettünk.
Nemsokára fel fogsz lépni Plácido Domingóval, a világhírű operaénekessel Szegeden. Hogyan készülsz erre az eseményre?
– Már nagyon várom a közös fellépést. Óriási dolog, hogy meghívott a saját koncertjére, a stadion megnyitójára. Amikor csak tudok, készülök rá.
Milyen volt az első találkozás Plácido Domingóval?
– Plácidó Domingóval tavaly találkoztam először New York-ban. Akkor neki játszottam egy Chopint, és nagyon tetszett neki. Nemrég találkoztunk Budapesten, a Virtuózok stúdiójában. Ott beszéltük meg, hogy mit fogok játszani Szegeden.
Hogy érezted magad a szabadkai koncerten, a Zsinagógában?
– Nagyon szerettem volna Miklósa Erikával fellépni valahol, és jó, hogy ez végre megvalósult. Hálával tartozom neki, mert nagyon sokat segített a Virtuózok alatt, mindig megnyugtatott. Jó érzéssel töltött el, hogy felléphettem a szabadkai Zsinagógában. Olyan volt, mintha hazamentem volna. A közönség nagyon lelkes volt.
Hogyan emlékszel vissza a Virtuózokra? Milyen volt számodra ez a tehetségkutató verseny?
– Olyan volt, mint egy álomutazás. Előtte nem volt lehetőségem ennyi profi zenekarral együtt játszani. Sok tapasztalatot szereztem a verseny alatt. Barátokat is szereztem. A Virtuózok olyan, mint egy család.
Mennyire változott meg az életed, amióta megnyerted a versenyt?
– Szerintem gyökeresen megváltozott az életem. Előtte nem voltak fellépéseim. A Virtuózok nagyon sok mindenben segített.
Pályaválasztás előtt állsz. Hol szeretnéd tovább folytatni a tanulmányaidat?
– Egyelőre Szegeden szeretnék továbbtanulni. Aztán majd meglátjuk, mi lesz.
Maradsz a zenénél?
– Igen, biztosan.
A zene az életed. Hogy kerültél kapcsolatba vele?
– Az óvodában jött hozzánk egy szolfézstanárnő, aki meghallgatta a ritmusérzékünket. Azt mondta édesanyámnak, hogy iratkozzak be a zeneiskolába. A családomban senki sem foglalkozott zenével. Otthon volt egy szintetizátorunk, és ezért választottam a zongorát.
Hogyan kerültél kapcsolatba a mentoroddal, Sóti Szobonya Emőke tanárnővel?
– Horgoson kezdtem járni zeneiskolába. Amikor átköltöztünk Szegedre, többen is ajánlották Emőke nénit. Akkor ismerkedtünk meg, amikor felvételiztem az iskolába. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot.
Melyik fellépésedre vagy a legbüszkébb?
– Az biztos, hogy sosem fogom elfelejteni a legutóbbi szabadkai koncertemet, hiszen elképesztő volt. Nehéz erre választ adom, mert mindegyik különleges volt.
Lámpalázas szoktál lenni a fellépések előtt?
– Mindig szoktam izgulni. Szerintem aki nem izgul, azzal valami baj van, mert lehet, hogy nem élvezi annyira, amit csinál.
Mit érzel akkor, amikor zongorázol?
– Nekem ez nagyon fontos. Olyan, mint egy létszükséglet.
Mennyit szoktál gyakorolni? Hallás után játszol vagy a kottából?
– Az elején mindig kottából játszom. Napi három-négy órát szoktam gyakorolni.
Ha nem a zongorát választottad volna, melyik hangszer lett volna a befutó?
– Nem tudom, hogy melyik hangszert választottam volna. Szeretném egyszer kipróbálni a karmesterséget. A zeneszerzés és a karmesterkedés is nagyon vonz.
Mivel biztatnád azokat a fiatalokat, akik szeretnének jelentkezni a Virtuózokba, vagy részt vennének különböző nemzetközi versenyeken?
– Bármi történik, mindig fel kell állni, és minél több tapasztalatot kell szerezni. Újra és újra meg kell próbálni, egészen addig, amíg nem sikerül. Szerintem ez a lényeg.
