Meghaladni önmagunkat

A lelki egészséggel való törődés egyre nagyobb népszerűségnek örvend, egyre többen foglalkoznak a mentális jóllétükkel. Ezért is fontos, hogy idén már a második évfolyam fejezte be Szabadkán a Károli Gáspár Református Egyetem mentálhigiénés segítő szakirányú továbbképzését, vagyis egyre több segítő szakember közül válogathatnak mindazok, akik számára a lelki egészség ugyanolyan fontos, mint a testi egészség.

Szalkai Orsolya és Lobár Klaudia zentai mentálhigiénés segítőkkel nemcsak a mentálhigiéné jelentőségéről, hanem a segítő hivatásról, a nondirektív segítő beszélgetés sajátosságairól, valamint az általuk vezetett, nagy népszerűségnek örvendő Léleklibbentő műhelymunka-sorozatról is beszélgettünk.

Miért lettetek segítő szakemberek?
Szalkai Orsolya: – Hogy segítővé most lettem-e, a képzés elvégzése után, vagy a tanügyben, pedagógusként már eddig is az voltam, ez egy igazán jó kérdés. A mentálhigiénés képzés egy szakirányú továbbképzés, vagyis az alapvégzettségen az oklevél megszerzése nem változtat, a hivatásszerepemben viszont olyan szemléletmóddal gazdagított, ami az elfogadást és az emberséges viszonyulást erősítette meg bennem. Egy biztos: segítő hivatás nyitottság és emberszeretet nélkül nincs. Ez talán válasz a miértre.

Lobár Klaudia: – Mindig is jól éreztem magam az emberek társaságában, szívesen hallgattam meg őket. Az alapszakom kiválasztásánál is ez volt az elsődleges szempont. Ezért lettem osztálytanító. Az idő előrehaladtával és tapasztalással viszont rájöttem, hogy nincs megfelelő eszköztáram ehhez, ezért keresgélni kezdtem olyan képzések után, amik segíthetnek ezen. Ekkor jött szembe velem a Károli Gáspár Református Egyetem akkor induló szabadkai képzése, a mentálhigiénés segítő szak. Mindaz, amit ez a szak adott, felülmúlta az előzetes elképzeléseimet és elvárásaimat.

Mit lehet megtanulni ezen a képzésen?
Sz. O.: – A mentálhigiénés képzés pszichológiai többlettudást ad, és egy szemléletmóddal gazdagítja azokat, akik részt vesznek benne. A humanista pszichológia elveit veszi alapul. Két dolgot lehet megtanulni. Az egyik az, hogy hogyan lehet mentálhigiénés projekteket tervezni és kivitelezni, vagyis hogyan tudunk jótékonyan hatni a csoportok lelki egészségére. A másik technika pedig az egyéni segítő beszélgetésekre vonatkozik, hogy hogyan lehet ezeket szakszerűen levezetni a nondirektív módszerrel.

A nondirektivitást hogyan fogadják a kliensek? Nem megszokott, hogy valaki tanácsadás helyett „csak” meghallgat.
L. K.: – A nondirektivitás lényegi eleme a mi képzésünknek. Én magam a képzés előtt nem találkoztam ezzel a módszerrel, és nagyon érdekes, hogy azt gondoltam, mennyire nehéz lehet, hogy csak meghallgatnak, nem pedig tanácsot adnak. Hiszen sokszor gondoljuk azt, hogy milyen jó lenne, ha valaki megmondaná nekünk, mit és hogyan csináljunk. Látszik az embereken, hogy mennyire jólesik nekik, hogy végre valaki ítélkezés nélkül meghallgatja őket, hogy végre valahol nyugodtan kimondhatják, amit éreznek.

Miért tartjátok fontosnak ezt a munkát?
Sz. O.: – Carl Rogers, a személyközpontú szemlélet atyja, akinek a módszerét segítőként mi is követjük, úgy tartotta, hogy megfelelő feltételek mellett mindenki képes arra, hogy fejlődjön, belsőleg növekedjen, és ezáltal meghaladja önmagát. A segítő beszélgetés arról szól, hogy megadom neked azt a bizalmat, hogy képes vagy erre. Ezek a feltételek pedig a feltétel nélküli elfogadás, az együttérzés és a hiteles jelenlét. A mentális egészség vagy lelki egészség alatt az érzelmi, pszichológiai és társadalmi jóllétet értjük. Azt, amikor kívül-belül jól vagyok, egyensúlyban. És ami a legfontosabb: önmagam vagyok.

L. K.: – Nehéz munkaként gondolni a segítő hivatásra. Konfuciusz szavai régóta meghatározzák az ehhez való hozzáállásom: „Ha egy olyan foglalkozást választasz, amit szeretsz, akkor egy napot sem kell dolgoznod életed során.” Ha mégis meg kellene mondanom, hogy miért fontos, hogy ezzel foglalkozunk, és hogy mindketten részt veszünk a képzésben is, hogy további mentálhigiénés segítők legyenek Vajdaságban, akkor azt mondanám, hogy a mentális egészségünk pont annyira fontos, mint a testi egészségünk. Ezt a hozzáállást kell mindenkiben megerősíteni.

Mi a története Léleklibbentő műhelymunka-sorozatnak?
Sz. O.: – Magának az elnevezésnek nincs különösebb története, játékosan könnyednek hatott. Talán jól kifejezi ennek a munkának a jellegét is: olyan belső eszköztárat segít kialakítani, ami megkönnyíti a mindennapi működést, lelki értelemben véve ütésállóvá tesz.

L. K.: – Ahogy a képzés az elmúlt öt évben a mindennapjaink részévé vált, érezzük, hogy amit ott kapunk és átélünk, az nagyon erős hatással van a résztvevőkre, és ez egyértelműen látható az önértékelésükön és a személyiségükön. Ezt a pozitív élményt szerettük volna megosztani másokkal is. Ősszel a lelki egészség világnapja egy jó alkalom volt számunkra. Felkerestük Nagy Saroltát, a VMSZ Zentai Női Fórumának elnök asszonyát, aki mint mindig, most is teljes nyitottsággal és segítőkészséggel fordult felénk. Majd az egyszeri alkalomból egy havonta megrendezésre kerülő sorozat lett. Ha őszinték akarunk lenni, mi sem gondoltuk, hogy ekkora igény és érdeklődés lesz a Léleklibbentő iránt, de a túljelentkezések és a további mentális egészséget szolgáló műhelymunkák mind ezt bizonyítják.

Milyen módszerekkel dolgoztok?
L. K.: – Formai szempontból a munka megvalósulhat kiscsoportos foglalkozásként, illetve egyéni segítő beszélgetésként. Nem terápia és nem önismeret, de lehetnek ilyen jellegű mozzanatai, hozadékai is, hiszen a kliensekben gyakran fogalmazódnak meg felismerések önmagukról és a másokkal való kapcsolataikról.

A Léleklibbentő nyáron is folytatódik?
L. K.: – Igen, a nyári hónapokban is lesz Léleklibbentő. Amikor kitaláltuk ezt a műhelymunkát, még nem gondolkoztunk ennyire előre, nem csináltunk előzetes méréseket sem, hogy van-e erre igény egyáltalán, de most túljelentkezések vannak. Tehát van rá igény, és emiatt úgy döntöttünk, hogy folytatjuk.

Sz. O.: – Mindig valamilyen tematika köré építjük föl a foglalkozást, de a hangsúly a belső munkán van. Mindenki ugyanazzal dolgozik egyénileg, és mindenki annyit oszt meg a csoporttal, amennyit szeretne. A legtöbb visszajelzést arról kaptuk, hogy milyen jó érzés, hogy nem vagyok egyedül, hogy mások is hasonló nehézségekkel küzdenek, hogy meghallgathattam valaki más megküzdési stratégiáit.

Hogyan látjátok a mentálhigiéné szerepét a mai rohanó, énközpontú, teljesítménykényszeres világban?
Sz. O.: – A mentálhigiéné, vagyis a lelki egészség védelme, tulajdonképpen azokat a folyamatokat és tevékenységeket foglalja magában, amelyek képesek erősíteni és fejleszteni az embert a személyiségében és a kapcsolataiban. Talán ez a fajta munka az, ami egy biztonságos megállót jelent a folytonos mindennapi rohanásban. Az ,,itt és most” lehetőséget ad az elcsendesedésre, a befelé figyelésre. Nagyon sokszor kapunk olyan visszajelzést a foglalkozások alkalmával, hogy „nagyon jó volt itt megpihenni, önmagammal találkozni”.

Mit javasolnátok azoknak, akik tenni szeretnének a lelki egészségükért, de nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá?
L. K.: – Idén már a második évfolyam fejezi be a szabadkai mentálhigiénés képzést, ősszel pedig indul a harmadik is. Ez azt jelenti, hogy egyre több mentálhigiénés segítő lesz Vajdaság-szerte. Ismerve a kollégákat, nyitottságukat és a hivatásuk iránti alázatukat, meleg szívvel tudjuk ajánlani, hogy keressék fel őket. Emelett nagy örömünkre kialakulóban van a vajdasági mentálhigiénés civil szervezet is, ezért bizton mondhatjuk, hogy egyre több lehetőséggel fogunk szolgálni a vajdasági embereknek.