Dr. Hanczkó József radiológusnak több évtizedes tapasztalat van a háta mögött. Aktív munkaéveit a kamenicai Tüdőgondozó Intézetben töltötte, ahol a radiológiai osztálynak 25 évig volt a főorvosa. A technológia fejlődésével folyamatosan képezte magát, s szívesen adta át tudását a fiatal orvosoknak. Jelenleg 82 éves, s a mai nap is praktizál. Dr. Hanczkó József az orvostudomány magisztere, a Szerb Orvostudományi Társaság pedig primarius címmel tüntette ki.
– 1942-ben születtem Kúlán, itt fejeztem be az általános iskolát, majd a verbászi gimnáziumba kerültem, ahol szerb nyelven folytattam tovább a tanulmányaimat. Ez eleinte nehézséget jelentett, de könnyen belejöttem a szerb nyelvbe. A gimnázium elvégzése után gépészetre vagy elektrotechnikára szerettem volna beiratkozni, de mivel kitűnő tanuló voltam az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Karán, nem kellett felvételi vizsgát tenni, ezért ide íratkoztam be. Rekordidő alatt befejeztem, már 24 éves koromban elvégeztem az alapképzést. Két évig gyakorlaton kellett részt venni, amelyet a verbászi kórházban végeztem el, ezután pedig letettem az állami vizsgát. A kamenicai Tüdőgondozó Intézet kiírt egy pályázatot, hogy felvesznek radiológusokat specializációra, és erre jelentkeztem. Attól a naptól kezdve a kamenicai Tüdőgondozó Intézet alkalmazottja voltam. Az egész orvosi pályafutásomat az intézetben töltöttem, innen vonultam nyugdíjba 2006-ban – emlékezik vissza a doktor úr.
Bemutatná az olvasóknak a radiológiát, a radiológiai eljárásokat?
– A radiológia az orvostudomány egy érdekes ága. Régen ki voltunk téve a röntgensugárzás veszélyének. A technológia fejlődésével azonban megjelent az ultrahangos készülék, amelyet az intézet megvásárolt. Szerveztek egy képzést is az ultrahangos vizsgálat módjával kapcsolatban, s ezt megtanultam. Az ultrahangos vizsgálat magába foglalja a pajzsmirigy, a nyirokmirigyek fölvételezését. A másik része a hasüreg és a kismedence szerveinek vizsgálatához fűződik, ez pedig a máj, a pankreász, a lép, a vese, a mellékvese, valamint a kismedence szerveinek kimutatását foglalja magában.
A technológia folyamatosan fejlődött, megjelent a komputertomográfia (CT), és az intézet megvette a készüléket, amellyel addig nem rendelkezett. Ez nehéz időszak volt az életemben, mivel nagyon sokat kellett tanulni. A komputertomográfia nem foglalja magába a szummációs képek elemzését, amely kétirányú fölvételezés alapján történik, hanem transzverzális szeleteket analizál, keresztmetszeti képeket készít. Új fogalmakat kellett megtanulni, Újvidék mellett Belgrádban a katonai akadémián (VMA), Budapesten, Bécsben, Amszterdamban is képeztem magam, Szarajevóban is jártam. Ezenkívül ott voltam minden belföldi és nemzetközi szintű kongresszuson résztvevőként, valamint aktív előadóként is.
Milyen újdonságot jelentett ez a diagnosztikában?
Óriási lépés volt a diagnosztikában, a klasszikus röntgenfelvételeken ugyanis eléggé hiányos a mell és a középmell diagnosztikája, mivel a felvételen nem lehet elválasztani, hogy mi minden rejtőzik a szív árnyékában. Nagy segítséget nyújtott a betegségek felderítésében. A nyirokcsomók állapota és a tüdőelváltozások azon finom részei is jól kimutathatók voltak, amelyek a szummációs képeken nem látszottak. Ennek köszönhetően európai szintűre emeltük a tüdő- és középmell-diagnosztikát. Pontosan kategorizálni tudtuk a tumort, annak nagyságát, és a denzitométer segítségével a tumor sűrűségét is.
A tumorok diagnosztikájában vannak olyan diagnosztikai eszközök, amelyek korlátozottak, gondolok itt a bronchoszkópiára, amely nem tud elég mélyen hatolni. A perifériás tumorok nem voltak feltérképezve. Elmentem Budapestre, ott rutinszerűen végezték a tűbiopsziát a perifériás tumorok felderítésében, ezt megtanultam, s bevezettem az intézetbe. Ezután az összes tumortípust lehetett diagnosztizálni. Elmondhatom, hogy úttörő munkát végeztem a kamenicai intézetben.
Ezt a módszert átvették a fiatalabb kollégák is, és ők is sikeresen alkalmazzák. A fiatalok sokszor kijelentették, hogy máshol olyan oktatásban nem részesültek, mint nálam. Féltékenység nélkül átadtam fiatal kollégáimnak a tudásomat, tapasztalatomat.
Mennyire veszélyes radiológusként dolgozni?
– Mindenképpen kockázatos munkahely. Az egyedüli mód, hogy az ember megvédje magát a röntgensugárzástól az, hogy ne csinálja, vagy csak ritkán. Függetlenül attól, hogy vannak védőszerek, az ember a vizsgálat ideje alatt beszívja az ionizált levegőt, attól nincs védelem, s ez káros hatással van az emberi szervezetre.
A mai korszerű technológiának köszönhetően a CT-vizsgálatoknál a radiológus külön védett teremben van. Jelenleg hiány van radiológusból, vannak emberek, akik tartanak a röntgensugárzástól. Amikor a katonai akadémián voltam, rengeteget dolgoztam, és ott bizony ért sugárzás, amely vérszegénységet okozott. Szerencse, hogy még életben vagyok.
A pácienseknek mit kell tudniuk a radiológiai vizsgálatokról?
– Minden betegnek fontos tudni, hogy a mostani modern diagnosztikai módszerek sok kórt kimutatnak, nem kell félni a vizsgálatoktól, de nem kell túlzásba sem vinni őket. Sok esetben megtörténik, hogy jönnek páciensek a egészségházakból, ahol az orvosokon nagy a nyomás, és nincs idejük behatóbban foglalkozni a páciensekkel. Én viszont alaposan átvizsgálom őket, és megtalálom a panaszuk okát. Szeretek alapos munkát végezni. Az ultrahang-vizsgálatot nem lehet öt perc alatt megejteni, ehhez legalább fél óra szükséges. Nagyon fontos az is, hogy korszerűek legyenek a berendezések, ez előfeltétele annak, hogy az ember felelősségteljesen dolgozzon. A mai orvostudományban a radiológus a korszerű technológiának köszönhetően „első emberként” szolgál, mivel megállapítja a páciens betegségét.
Nyugdíjba vonulása után is dolgozik?
– 2006-ban vonultam nyugdíjba a Tüdőgondozó Intézetből, a munkát azonban nem hagytam abba, de nem olyan intenzitással és komplikált eszközökkel dolgozom, mint korábban. Ez nagyon jó, mert az ember nyugdíjas korában is dolgozik, lefoglalja magát, továbbra is a szakmában lehet. Jelenleg egy újvidéki magánklinikán praktizálok, ahol van röntgenberendezés és egy korszerű ultrahangos készülék.
Nyugdíjba vonulásom óta a radiológia is fejlődött, a CT mellett megjelent a mágneses rezonancia, egy fejlett diagnosztikai technológia, amelyet nem használtam, mivel nem volt még ilyen gépünk, amikor az intézetben dolgoztam.
Szerencsésnek tartom magam, hogy orvosi pályafutásom alatt nagyobb komplikációk nem akadtak, és egy halálesetünk sem volt. A vizsgálatok során kontrasztanyagokat adunk a páciensnek, és az ember soha sem tudhatja, ki hogy reagál rájuk. A diagnosztikai vizsgálatok, amelyek invazív módszerek alkalmazását öleli fel, meghatározott kockázatokkal jár. Nincs két ember, aki egyformán reagál erre. Azoknak, akik allergiás tünetekkel érkeztek, nem adtunk kontrasztot.
Van-e hobbija, a munka mellett mivel foglalkozik nyugdíjas éveiben?
– Sokat olvasom a szakirodalmat, amíg dolgozok illik, hogy kísérjem a legújabb irányzatokat az orvostudományban. Emellett karbantartom a 33 éves gépkocsimat. Meg kell említenem, hogy van egy kedves feleségem, aki vegyészetet végzett, egy lányom, aki szintén elvégezte az orvosi egyetemet, szintén radiológus lett. Adára ment férjhez, és ott dolgozik az egészségházban. Van két szép unokám, egy lány és egy fiú. A lány befejezte a közgazdasági egyetemet, a fiúunokám pedig a mezőgazdasági egyetemet, és a növényvédelmet tanulmányozta. Nemrég pedig dédunokánk is született.
Mit tanácsol a pályakezdő radiológusoknak?
– Azt tanácsolom nekik, hogy folyamatosan tanuljanak, képezzék magukat és dolgozzanak. Aki a szakmában dolgozik és nem kíséri a legújabb techológiai alkalmazásokat, az sajnos lemarad.
Nyitókép: Dr. Hanczkó József
