Pite a neolitikumból

Medović Ildikó, a Vajdasági Múzeum régésze a férjével, Aleksandar Medović archeobotanikussal tavaly könyvet jelentetett meg, Pite a neolitikumból (Pita iz neolita) címmel. A könyvben megtalálhatók a neolitikus korban készült ételek receptjei, amely ételeket egy mai háziasszony is könnyen elkészítheti.

A szerzők a könyv első felében a neolitikus kor jellegzetességeit mutatják be. Mint írják, a neolitikus kor a legforradalmibb változást hozta az emberiség történelmében. Tízezer évvel ezelőtt az ember letelepedett, állandó településeket hozott létre, megszelídítette az állatokat, és elkezdett földműveléssel  foglalkozni. Az élelmiszert maga termelte meg, így felhagyott a vadászó és gyűjtögető életmóddal. Ma már nehezen állapítható meg, hogy pontosan hogyan néztek ki a neolitikus korban készült ételek, ismertek azonban az akkoriban használt növényi és állati nyersanyagok, valamint fűszerek, amelyek egyedi ízt adtak az ételeknek.

A könyv szerzői rámutatnak arra, hogy a kultúrákat, beleértve az ősi kultúrákat, legjobban az ételeken keresztül ismerhetjük meg. A neolitikus korban következtek be a legnagyobb változások az ember táplálkozásában. A legfőbb ételek gabonából és hüvelyesekből készültek, a tejtermékek és a növényi olaj is elérhetővé vált. Az étkezés tehát gazdag volt rostokban és fehérjékben.

Medović Ildikóval beszélgettünk az új könyvről, a neolitikus kor jellegzetességeiről.

Hogyan jött létre a könyv?

– A Vajdasági Múzeum régészeként tíz éve végzek kutatómunkát a Törökbecse határában található Borjason, amely egy késő neolitikus település. A férjem archeobotanikával foglalkozik, tehát növényekkel. A régészeti ásatások folyamán a földből szedi ki a mintákat. A növényi leletek azonosításával a kultúrák növénytermesztési és étkezési szokásaira következtethetünk. Jómagam kutatom a lelőhelyeket, régészként a kerámiákkal foglalkozom legtöbbet. Nagyjából meg tudom állapítani, melyik edényt használták főzésre, melyiket sütésre, például kenyeret vagy húst sütöttek-e benne.

A fennmaradt csontokból kideríthetjük, hogy az emberek milyen állatok húsát ették, a férjem tudományos eredményei alapján pedig azt, hogy milyen növényeket termesztettek. A magok alapján szintén meg lehet állapítani azt, hogy milyen fűszereket használtak. Összegyűjtöttük a Vajdaságra vonatkozó lelőhelyekről az adatokat, és ezek alapján állítottuk össze az ételrecepteket. A könyvben mintegy 40, tudományos adatokon alapuló recept is helyet kapott. Felhasználtuk ismereteinket a régészet, a botanika, az agrozoológia területéről is, és segítségünkre volt egy péterváradi étterem két szakácsa, ők segítettek a receptek összeállításában és az ételek elkészítésében, így egy háziasszony ma meg tudja sütni-főzni. A felhasznált fűszerek legnagyobb része ma beszerezhető az egészséges élelmiszereket árusító üzletekben. A fűszernövények manapság teaként fogyaszthatók. Ilyen a mezei kakukkfű (majčina dušica), a vízi menta, a kerti kakukkfű. A Vajdasági Múzeumnak van egy botanikus kertje, és tavasszal tervezzük ide elültetni azokat a fűszernövényeket, amelyeket a könyvben megjelentetett ételek receptjeiben felhasználtunk.

Megemlíteném, hogy nemcsak szakácskönyvről van szó, a könyv első felében a neolitikus kor jellegzetességeit ismertetjük. A neolitikus forradalmat, az emberek ugyanis ekkor kezdtek el állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkozni. Arról is írtunk, hogy mikor jelent meg az első kenyér, az ételek készítésekor mikor kezdtek fedőt használni, mikor kezdtek kásákat főzni.

Hogyan étkeztek az emberek a neolitikus korban, milyen ételeket fogyasztottak?

– A neolitikus korban az emberek mindent fogyasztottak, ami ehető volt, növényeket és állatok húsát egyaránt. Kedvelték az édes ízt, létezett már méz és só is, de mindkettőből kevés. Az ételek nem voltak se túlzottan édesek, se nagyon sósak. Mondhatnám, hogy az emberek egészségesebben étkeztek, nem ettek annyit, mint ma. Egyébként nincs egészséges és egészségtelen étel, hanem van egészséges és mérgező. Minden hasznos, csak attól függ, mennyit eszünk meg belőle. Akkoriban nem volt hűtőszekrény, a húst máshogy kellett tárolni. A neolitikus korban kezdtek sütni, főzni, előtte edények nem voltak. Az emberek egész évben készültek a télre, a nyár és az ősz gazdag volt ételekben.

Először a teheneket, a kecskéket, a birkákat szelídítették meg, a háziállatok közül a sertést, a tyúkok később jelentek meg. Voltak vaddisznók, őzek, nyulak, és rengeteg hal. Zöldségféléket és gyümölcsöt nem termesztettek, hanem vadon gyűjtötték, leginkább a vadalmát, vadkörtét, erdei szamócát és a szedret. Salátaféléket termesztettek, ezek manapság gazféleségek, a fűszernövényeket pedig, mint már említettem, teának használták.

Tehát az ízeknek megvan az ősi eredete. Például a fokhagymát később kezdték termeszteni, de van egy növényfajta, amelynek a levele és a magja is olyan ízt ad, mint a fokhagyma. A könyvvel tulajdonképpen a régészetet szerettük volna más szempontból megvilágítani, megmutatni azt, hogy az egész őskorszaknak van illata és íze, nem csak edények, kerámiák jellemzik.