A kiégésről gyakran úgy vélekedünk, mint egy szörnyetegről, amelytől félni kell, miközben érdemes lenne vészjelző oldalát is felismernünk. A kiégés valójában olyan tünetegyüttes, amely komoly üzenetet hordoz: „Ideje megállni egy kicsit, valami nincs rendben!” Hogyan ismerhetjük fel, előzhetjük meg vagy kezelhetjük, ha már kialakult? Cikkünkben ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adunk választ.
Ha egy mondatban szeretnénk meghatározni, hogy mi is az a kiégés, akkor azt mondanánk, hogy ez egyfajta kimerültség, ami egyaránt jelentkezik fizikai, mentális és érzelmi szinten. Ez az egyszerű meghatározás is szépen tükrözi, hogy ha a kiégés, vagy ahogyan gyakran hivatkoznak rá, burnout üti fel a fejét, az életünk minden területére hatással lesz. Testi reakciók, viselkedésbeli és érzelmi változások együttesen jellemzik ezt az állapotot. Vegyük sorba, mely tünetekre érdemes odafigyelnünk.
Testi szint: Jellemzőek a szomatikus betegségek, például visszatérő megfázások, emésztési, étkezési zavarok, illetve szorongáshoz hasonló tünetek, mint a heves szívdobogás, a fáradtságérzés, izomfájdalom vagy az alvászavar.
Érzelmi szint: Gyakran jelenik meg az időhiány, nélkülözhetetlenség, reménytelenség, magányosság és a kiüresedettség érzése. A munkavégzéssel kapcsolatos kezdeti lelkesedés gyakran közönybe, vagy teljes érdektelenségbe csap át.
Viselkedés: A hiperaktivitást teljesítménycsökkenés követi, ami akár teljes munkaképtelenséghez is vezethet. Előfordulhat, hogy az érintett teljesen felhagy a hobbijaival és társasági életével, és teljesen elszigetelődik.
A kiégés lefolyását fázisokra bonthatjuk, melyeket felismerve időben közbeavatkozhatunk, és prevenciós lépésekkel megelőzhetjük az állapot súlyosbodását.
Mit érdemes tudnunk a kiégés fázisairól?
A kezdeti szakaszban az érintett aktívan beleveti magát a munkába, teljes erőbedobással dolgozik, ám egy idő után elégedetlenné válik. Ebben a szakaszban intő jel, ha agressziót észlelünk a személyen. A második szakaszban a kezdeti aktivitás csökken, az érintett ilyenkor megpróbálja elkerülni a stresszhelyzeteket, és elkezd távolságot tartani önmagával, kollégáival. Ekkorra csökken az empátiára való képesség, ami jól tetten érhető a betegekkel és a kollégákkal való kommunikációban. A harmadik fázisban bekövetkezhet a teljes elszigetelődés és a passzivitás. Rendszerint ekkorra ismerik fel az érintettek, hogy segítségre van szükségük. Ebben az állapotban jellemzők a különféle „öngyógyító stratégiák”, mint az alkohol, a drogok, a gyógyszerek használata.
Miért alakulhat ki a kiégés?
A kiégés hátterében külső és belső tényezők is állhatnak. Az előbbiek közé tartozik az önbizalomhiány vagy a túl magasra tett mércék, míg az utóbbiak közé sorolhatjuk azokat a munkahelyi tényezőket mint a túlórázás, a csekély előrelépési lehetőségek, a lehúzó munkahelyi légkör vagy annak az érzése, hogy nem becsülik meg a munkánkat. Ahogyan a listából is kiviláglik, a kiégés megelőzésében fontos szerepe van annak, hogy képesek legyünk kommunikálni az igényeinkről, meghúzni személyes határainkat, illetve hogy rendelkezésünkre álljanak olyan stratégiák, amelyekkel a felgyülemlő stresszt csökkenthetjük. A kollégákkal, felettesekkel kialakított kapcsolatok védőfaktort jelentenek a kiégéssel szemben. Az esetmegbeszélések, a továbbképzések, konzultációk szintén segítenek a megelőzésben.
Mit tehetünk ellene?
A kiégés megelőzhető, ehhez pedig kiváló módszer a munkán kívüli életterületek erősítése. Fontos, hogy időt szánjunk a feltöltődésre, a pihenésre, a munkahelyi és azon kívüli baráti és családi kapcsolataink ápolására, szabadidős tevékenységekre. A kollegiális csapat közös céljain túl fogalmazzunk meg egyéni motivációt is a munkára, valamint legyünk tisztában kompetenciahatárainkkal.
Azonosítsa, hogy mik a legfőbb stresszforrások a munkahelyén, majd tegyen ellenük. Beszélgessen róluk kollégáival, felettesével, és kínáljon megoldási javaslatokat.
Ne vállalja magára mások munkáját. Mások munkájának elvégzése nem az ön felelőssége. Ha tudja magáról, hogy hajlamos a maximalizmusra, a tökéletesség hajszolására, különösen érdemes figyelnie erre a pontra.
Különítse el a munkát a magánélettől. Ha azon kapja magát, hogy még este lefekvés előtt is a munkahelyi teendők járnak a fejében, érdemes elgondolkodnia azon, hogy mennyire tudja elválasztani a munkát élete többi területétől. Akkor tud ugyanis a szabadidejében igazán jelen lenni, ha arra az időre félre tudja tenni az egyéb kötelezettségeket.
Figyeljen a testére: A rossz minőségű alvás, a rendszertelen étkezés, a testmozgás hiánya előbb-utóbb fizikai következményekkel jár. Azt veheti észre, hogy nem tud ugyanúgy koncentrálni, figyelmetlen, ingerlékenyebb, nyugtalanabb. A teste ugyanis gyorsan és bölcsen jelez, ha nem érzi jól magát. Az egészségmagatartás három területén, melyek a táplálkozás, az alvás és a mozgás, igyekezzen a kiegyensúlyozottságra.
A fenti tippek jó kiindulópontot jelenthetnek, de ha úgy érzi, hogy szakemberhez fordulna, bátran kérjen segítséget!
