Még az előző próbálkozás nyomai sem múltak el. Beleégtek azok a test minden porcikájába, a lélekbe. Minden egyes tűszúrás, tabletta, ultrahang, műtéti beavatkozás, tekintet, remény, szurkolás... majd pedig a csalódás is. Hónapok teltek el, a remény szikrája a mindent átjáró fájdalom mellett legbelül azért megmaradt, egy piciny gyenge élet miatt, aki már (!) öt napos volt. Jól viselte a lefagyasztást és csak arra várt, hogy a megfelelő helyen fejlődhessen tovább. Újult erővel, új reményekkel indult az ember lánya egy újabb megpróbáltatásnak, az újabb vizsgálatoknak, eljárásnak, szigorú időpontoknak, vérvételeknek, mindent kizáró étrendet tartva. Hogy is tehetné máshogy, mikor tudja, a piciny csoda ott vár rá?
Az anyaság egy csoda ugyanis. Csak a nő képes arra, hogy új életet hordozzon a szíve alatt, és talán éppen ezért készül egész életében arra szinte minden nő, hogy egyszer anyává válhasson. Van, aki könnyebben részesül ebben a csodában, van, akinek fájdalmakkal teli, rögös utat kell bejárnia érte. Így, vagy úgy, egyedüli cél: az anyaság.
Az élet csodájára és a várandósságra emlékezünk március 25-én, a magzatgyermek világnapján. A méhen belüli kilenc hónap ugyanis az egész létezést meghatározó időszak, ami alatt egyetlen sejtből rendkívül izgalmas változásokkal fejlődik ki az újszülött.
A várandóságnak számos kockázata is lehet, mindaz mellett, hogy az új élet, a magzat fejlődését meghatározó szakasz ez. A gyermek egészsége érdekében a szakemberek a családtervezést szorgalmazzák, szerintük a leendő szülőknek (nem csak a nőnek, a férfinak is) tudatosan kell felkészülniük a gyermekvállalásra, hiszen már a fogantatás pillanata előtt is sokat lehet tenni a magzat méhen belüli fejlődéséért. Az orvosok kihangsúlyozzák, nem a korábbi elvek felhagyásának időszaka ez, hiszen a különböző vitamin- és ásványianyag-bevitelre, az étkezésre, a rendszeres mozgásra is oda kell figyelni. Mert amikor megtörténik a fogantatás, a kis élet abból táplálkozik, amit kap. Már a 10. héttől nem embrió, hanem magzat, akinél a külső ivarszervek elkezdenek kialakulni, és rövid időn belül kiderül, hogy kislány vagy fiú növekszik-e az anyaméhben. A 12. hetet követően pedig megjelennek az érzelmek a magzat arcán: mosolyogni és sírni is tud már. Ekkor próbálgatja végtagjait, nagyokat rúg és forgolódik, amit az édesanyja is érzékel. A negyedik hónap végére már a hallása is erősödik. Hamarosan felgyorsul a fejlődése, hetente akár 1 centimétert is nőhet. A 27. hétre pedig már ki tudja nyitni a szemeit, a pupillái is reagálnak a fényre. Hát nem csoda ez?! Amikor eljön a 34. hét, a magzat megkezdi a felkészülést a születésre, felveszi a megfelelő pozíciót és az utolsó hónapban gyarapodni kezd. Van, amikor a súlyát rövid idő alatt megduplázza, és így a 40. héten már készen várja a megfelelő pillanatot a világra jövetelre és méhen kívüli életre.
Szerbiában a 2022-es évben a Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai alapján összesen 62250 gyermek jött a világra, mintegy 188 gyermekkel több mint az előző évben. Vajdaság területén mindössze 15216 gyermek született.
A statisztikai adatokat figyelembe véve és összehasonlítva a tíz évvel korábbi adatokat, kiderül, hogy 2012-ben 4000 újszülöttel többel számoltak, ami már akkor sem volt túl jó mutató, hiszen Szerbia területén 2002-ben 15 000-rel több volt az újszülöttek száma. Vajdaság területén szinte megfeleződött az élve született gyermekek száma az elmúlt években.
Ennek a jelenségnek több oka is lehet, egyrészt a családok több mint fele (talán gazdasági okok miatt, de sokszor más érvek mentén) nem vállal többet egy gyermeknél, egyharmaduk két gyermek mellett dönt, de kevesen vannak, akik három, vagy annál több gyermeket vállalnak. Másrészről minden hetedik pár meddőségi, vagy gyermeknemzési gondokkal küzd, azzal, hogy minden 12. pár esetében soha sem teljesül a szülővé válás iránti vágy.
A szakorvosok azt hangoztatják, időben kell szakorvosi segítséget kérni, és időben el kell kezdeni a gyógykezelést. Szerbiában a nők 45 éves koruk betöltéséig vehetnek részt az állam által támogatott lombikprogramban. Érdekes, hogy amióta az állam kitolta a nők korhatárát 43-ról 45 évre, és nem korlátozza többé az első gyermek esetében a mesterséges megtermékenyítések számát, sőt külföldről behozott anyagból is elvégezhető a megtermékenyítés, egyre több pár keresi fel a klinikákat.
A szakorvosok szerint az utódnemzés egyik legfőbb problémája a helytelen életmód és a rossz szokások mellett az életünk prioritásaiban keresendő, abban, hogy minden kitűzött cél előbbre van a családalapításnál. Így a párok későn kezdenek el ezen gondolkodni. Ez elvitathatatlan, ugyanakkor tény, hogy a nőgyógyászati klinikákat egyre több huszonéves nő is felkeresi, és az is tény, hogy a beültetések sikeraránya Szerbiában csupán 25–30 százalékos (40 év felett 10–15 százalék).
Küzdeni pedig egy olyan jelenséggel, aminek sokszor nincsenek megmagyarázható okai – hiszen minden paraméter ideális, a szervezet is ideális kondícióban van, jól reagál a terápiára, a beavatkozásra, a beültetett embrió is kiváló minősítéssel rendelkezik (még kifagyasztás után is), a természet, azaz a nem befolyásolható biológiai tényezők mégsem állnak készen a csoda megteremtésére –, mélységes fájdalommal jár. Egy-egy sikertelen próbálkozás pedig hatalmas kételyeket állít a nő, a párok elé.
Felmerül a kérdés, hogy meddig képes egy nő elmenni (az egészsége veszélyeztetésében), hogy a beültetett embrió beágyazódjon a méhébe és folytassa a fejlődését? Mennyi a próbálkozások végső határa? Van erre ideális szám? Hát felső korhatár? Van, aki a végsőkig képes elmenni (bármit jelentsen is ez), van, aki nem meri feladni, és van, aki úgy érzi, a megélt sikertelenség csak a végső kudarc megerősítése. És bár a sérülések minden próbálkozással csak mélyülnek, a határt meghúzni nagyon nehéz. Hogyan lehet lemondani az anyaság lehetőségéről? Kegyetlen vívódások ezek, olyan véres harcok, amellyel a nőnek meg kell küzdenie, elsősorban saját magával, még akkor is, ha támogató párja ott áll mellette. Két ember küzdelme ez, egy kívülálló nem érti, mi a stimulálás, milyenek az aspiráció kínjai, hogyan zajlik a beültetés, milyen nyomasztó lehet a két hetes várakozás, és milyen mélyen mar a lélekbe az eredmény, ami ugyanakkor mekkora boldogságot is okozhat. A mesterséges megtermékenyítés ugyanis nem csak: laboratóriumi körülmények között csodát teremteni. A nő nem gép, csupán egy érző, törékeny lélek (még ha amazonnak is mutatja magát, ilyenkor a legsérülékenyebb).
Kitartás és bátorság kell minden döntéshez.
Nyitókép: pixabay.com
