A szabadságharcos ÉS A sokoldalú költő az iskolákban

Soha nem volt még ennyiféle programot felölelő, ennyi személyt megszólító, ekkora összefogással készülő jubileumi rendezvény Vajdaságban, mint most, a nagy magyar költő születésének 200. évfordulója kapcsán Mozdulj! Petőfi! címmel. Lapunk Hétvége mellékletében egy, heti rendszerességgel megjelenő sorozat indul Petőfiről másként címmel, amely szerves része a programsorozatnak.

Petőfi Sándor életének és költészetének, illetve kultuszának megközelítése és feldolgozása a (vajdasági) magyar közéletben és oktatásban úgy változott az elmúlt viharos század(ok) során, ahogyan vidékünkön változtak a társadalmi, politikai és ideológiai széljárások. Ami viszont állandó volt, hogy a szabadságharcos költő opusa mintegy másfél évszázada szerepel a nemzeti emlékezetet megalapozó legfontosabb intézmények egyikében, az iskolai rendszerben, a tananyagban, így – bár értelmezésektől függően, de töretlenül – a padokból kijövő generációk egytől egyig tanultak a váteszről. A témakörről, Petőfi Sándor tananyagbeli szerepéről, illetve műveinek oktatásáról tudományos kutatókkal és tanárokkal beszélgettünk.

TISZTÁN LÁT(TAT)NI A KÖLTŐT

A kérdéskörről nem lehet a kultúrtörténeti szempontok bevonása nélkül beszélni. Erről a háttérről dr. Németh Ferenc művelődéstörténészt, szerkesztőt, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanárát kérdeztük.

– Petőfi képe a történelem során nagyon sokat változott. Általános jellemzője, hogy minden rendszerváltás, impériumváltás, háborúk, új ideológiák változást hoztak a kultuszában, hullámhegyek és hullámvölgyek jöttek az istenítésétől a megcsúfolásáig. Viszonylag későn, az 1870-es évektől indult el Petőfi vajdasági kultuszteremtése, de már az 1890-es évektől intézményesült az iskolákban, egyesületekben, városi önkormányzatokban, egybeforrva 1848 kultuszával. Fontos szegmentumai a Petőfi-kultusznak a lapokban és önálló kötetekben megjelentetett méltatások, amelyek sorát a bajai származású nagykikindai főgimnáziumi tanár és lapszerkesztő, Erődi Dániel nyitja meg, aki 1879-ben jelentette meg munkáját Petőfi költészetének nemzeti idomairól címmel, amelyet nyilvánvalóan használtak a diákok is. Rajta kívül is sokan gazdagították a vajdasági szakirodalmat, főleg tanárok, írók, értelmiségiek, közéleti személyiségek, mint dr. Budai József, Baróti Lajos, Badics Ferenc, Palágyi Menyhért, Lévai Imre, Vajda Gyula, Gál Ferenc – magyarázta Németh Ferenc.

– Az első vajdasági szerző, aki tankönyvet írt Petőfiről, Badics volt, aki az újvidéki főgimnázium tanáraként 1889-ben alapos munkát jelentetett meg a költő életéről, költészetéről. Ennek a tankönyvi használatát is engedélyezték. Vajda Gyula 1902-ben publikálta munkáját, ezt is engedélyezték oktatási segédletként. A második világháború után B. Szabó György 1951-ben tette közzé a Petőfire vonatkozó tantervjavaslatát, amely szerint 10 órában kell feldolgozni az életét és költészetét.

Németh Ferenc szerint az, hogy az első világháború után a vajdasági magyarság egyik pillanatról a másikra kisebbségi helyzetbe került, az identitás megingását hozta.

– Eltűnt a Petőfi-kultusz harcos jellege, amely tendencia az oktatásban is meglátszódott. Petőfi emlékének ápolása ugyanakkor fontos szellemi fogódzó lett, a trianoni békediktátummal szétszakított egységes nemzettesthez való tartozás manifesztálása, a virtuális nemzeti egység megteremtésének eszköze volt. Számos kiadvány tanúskodik róla, hogy igény mutatkozott a Petőfi-kultusz fennmaradására, például 1939-ben látott napvilágot a Tulipános láda c. gyermekkötet, amelyben Gergely Boriska meséje olvasható Petőfi Sándorról. Ez a kultuszmese valódi kuriózumnak tekinthető.

Az egyetemi tanár elmondása szerint 1943-tól ismét fellángolt a harcos Petőfi kultusza, amely a szabadságért való harcban kapott helyet.

– Ez folytatódott a világháború után is, a hatalom rájött, hogy ideológiai szempontból nagyon megfelel a szándékainak. A rendszer kíméletlenül kisajátította Petőfi kultuszát, napi politikai célokra használta fel a forradalmi líráját és életrajzát, ami 1951–52-ig volt a leghangsúlyosabb. Csak a harcos, forradalmi, népi elemeket emelték ki a költészetéből, így állították Petőfit a fiatalok elé mozgósító, buzdító példaképként.

A SOKOLDALÚ PETŐFI

Dr. Hózsa Éva, az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének nyugalmazott tanára, a szabadkai Tanítóképző tanára szerepet vállal abban a tanterv-átalakításban, amely Petőfi alakját is érinti a magyar irodalom oktatásában. A középiskolai és egyetemi tanítási tapasztalattal egyaránt rendelkező oktató szerint Petőfi a kezdetektől, vagyis a 19. század végétől benne volt a magyar tananyagban, függetlenül attól, hogy mit kellett belőle kihagyni, és mit nem.

– Mindig politikai és társadalmi kérdés volt, hogy mikor mit vettek át tőle, például a mi korunkban még nem tanultuk a Nemzeti dalt, inkább a tájverseit, a szerelmi költészetét. 1989 óta már más a helyzet. A középiskolai tankönyvek azóta sem változtak meg teljesen, bár a tanárok kreatív módon kezelik Petőfit. Jelenleg folynak a tantervmódosítások az általános- és a középiskolák számára, a munkát végző csapatnak én is a tagja vagyok.

Egy más szemlélettel tekintünk Petőfire, Vajdaságban ugyanakkor él a Petőfi-kultusz, és ez is jelen van a megközelítésünkben. A mostani átalakítással azt szeretnénk elérni, hogy ismerjék meg Petőfit a diákok, mert azt mindenki tudja róla, hogy ő a legnagyobb magyar költő, de az életrajzát és főleg a költészetét nem ismerik részletesen. Amikor a tanterveket készítjük, próbálunk választási lehetőséget adni a tanároknak, ezért sok verset teszünk a tananyagba, ezzel is megmutatva Petőfi sokoldalúságát. A tanároknak a legújabb szakirodalmat kell ismerniük, és interdiszciplináris módon kell tanítaniuk, képekkel, a kultikus tevékenységét figyelembe véve, történelmi távlatból nézve Petőfit.

Hogyan tudja egy tanár leválasztani Petőfi történelmi szerepét, a hőskultuszt a költő alakjáról?

– Nem lehet teljesen leválasztani. Ez is az interdiszciplinaritás része, de a történeti személy megismerése a történelemtanár dolga. A véleményem, hogy Petőfi életrajzát az általános iskolában kell megtanulni, és erre kell épülnie a középiskolai tananyagnak. El kell választani a történelmi személyt a költői szereptől. Bár Petőfinek inkább az ún. népdalait és a tájverseit tanítjuk, amely oldal behozza a népnyelvet, a népi kultúrát, lehet, hogy a mai diákhoz közelebb áll más oldala, például a Felhők-ciklusa. A sokoldalú Petőfit kell bemutatni a gyerekeknek.

A kortárs irodalomtudomány az életrajz és az életmű elválasztása felé halad. Margócsy István nevét emelném ki, ő sem mellőzi az életrajzot, de más irodalmi szempontból vizsgálódik, például abból, hogy  Petőfi volt az első költő, aki irodalomból élt meg. Eddig mintha kihagytuk volna a tananyagból, hogy egy médiagépezetet működtetett, amelynek a középpontjában állt. Azt is megemlíteném, hogy az utóbbi időszakban kezdték igazán Szendrey Júliát kutatni, ez pedig Petőfi szerelmi költészetébe is sok újdonságot hozhat. Az oktatásában fontosak lehetnek az ehhez hasonló kitekintések, a szövegértelmezés mellett erre is érdemes figyelmet szentelni.

Milyen a tapasztalata a diákok Petőfi-befogadása terén?

– A tanulók érzik, értik Petőfi humorát. Nehéz kérdés ez, mert a felületes ismereten túl sokszor elsikkad az alakja, pedig a sokszínű Petőfi valamelyik szövege minden diákot megszólít. A 200. évforduló biztosan jót tesz Petőfi tanításának, hiszen sok kézirat, fotó kerül elő, a tanárok is jobban odafigyelhetnek rá.

A középiskolában az önmagában is sokrétű szerelmi költészete volt a diákok kedvence, de jó tapasztalatom van abban a tekintetben, hogy a népiességen túl a forradalmi versekről és más vonatkozásairól is beszélhettünk. Jó tanítással a tájversek és a politikai költészete is felkelti a diákok figyelmét, vagy az Apostol, majd egyetemen az ars poeticái… Akkor jó a tanítás Petőfi, de más költők esetében is, ha mindig új utat fedezünk fel, máshonnan indulunk ki. Ki kell választani a versek közül azokat, amelyek ma megérintik a diákokat. A tanár felkészültségén is múlik, hogy mennyire fogadják be, értik meg a gyerekek a nyelvezetét. Az irodalomtanárnak ismernie kell a szakirodalmat, emellett az is nagy támaszt adhat, ha más írók és költők Petőfi-értelmezését is elolvassák.

A DIÁKOKAT ÉRDEKLI PETŐFI

Kuktin Erzsébet, a palicsi Miroslav Antić Általános Iskola magyartanárnője több mint három évtizede foglalkozik a diákokkal, és hatalmas tapasztalatát a tankönyvek írásakor is felhasználhatta, hiszen többnek is társszerzője volt.

Milyen szempontokra érdemes a leginkább odafigyelni Petőfi oktatásakor?

– Petőfi erkölcsi-politikai tartásának és szerepvállalásának kivételessége, költészetének árnyaltsága, újításai révén is megérdemli a kivételes helyet az irodalmi diskurzusokban. Az elvei, mint világszabadság, függetlenség, testvériség, egyenlőség, őszinteség, szeretet és szerelem, mind olyan fogalmak, amelyek a digitális nemzedékek nevelésében is hangsúlyosak, mérvadóak, nem véletlen, hogy mind a négy általános iskolai tankönyv foglalkozik vele.

Petőfi Sándor költészetének tanítása hozzájárul a magyar identitástudat és a megmaradás érzésének erősítéséhez. Okvetlenül tisztázni kell származását, nem szégyen a szlovák eredet, ellenkezőleg. A Petőfi-szövegek bemutatásakor fontos a kreatív szövegértelmezés, az intertextuális megközelítés, az összekapcsolása más művészetekkel, a kritikai érzék kialakítása, mindezzel pedig az önálló véleményalkotás serkentése. Petőfinek kiváló a humora, erre is érdemes ráirányítani a figyelmet.

Egyáltalán nem élményromboló módszer például megmutatni a gyerekeknek a Petőfi japánul c. humoros videót, sőt készülhetnek is hasonlók, hiszen a diák ezáltal észrevétlenül tanulmányozza az eredeti szöveget, fejleszti a nyelvi humorát. Petőfi esetében nehezen megkerülhető az életrajz. Ilyen szempontból készülhet az önálló kutatást erősítve egy Jigsaw-életrajz, vagy kreatív munkaként akár Szendrey Júlia ruhatárának megtervezése. A gyerekek a források segítségével összeállíthatnak egy beszámolót, bemutatót vagy posztert az Alföldről, készíthetnek egyéni hangulatú összehasonlító elemzést a Tisza, a Csárda romjai, a Kutyakaparó vagy a Szülőföldemen c. versekből, vagy képregényt az Alföld c. vers alapján.

Hogyan fogadják be a diákok az alakját, hogyan viszonyulnak hozzá?

– A diákok szeretik az érdekességeket, alakjára, szokásaira, viseletére, ételeire, tartására utaló dolgokat, például hogy sportolt, imádott lovagolni, kiválóan vívott és sakkozott. A diákok kedvelik a hozzá kapcsolódó anekdotákat is. Érdemes elmesélni, hogy évekig Újvidéken élt, és A négyökrös szekér „csillagválasztója” özv. Török Józsefné Sass Erzsébet. Az érdekesség erejével hat az is, hogy Petőfi járt Jugoszláviában, katonáskodása idején, és a vajdasági helységekhez a költeményeiben is kötődött, hiszen tudjuk, hogy verseiben leggyakrabban Becskereket és Nagykikindát emlegeti, majd Szabadkát..

A tankönyv összeállításánál mire fektették a hangsúlyt Petőfi esetében?

– Az ötödikes és hatodikos tankönyvet 50–50 százalékban írtuk Ispánovics Csapó Julianna egyetemi oktatóval, minden tanítási egységen közösen dolgoztunk. Az ötödikes könyvben 39 tanegységből 9 foglalkozik Petőfi költészetével (kb. 34 oldal). Az egységek nem lezárt ismereteket közölnek, hanem a párbeszédre, a kimenet-orientáltságra, a kortárs szemléletű irodalomtanításra, a dinamikus olvasásra helyezik a hangsúlyt. A projektfeladatok önálló kutatásra, kreatív gondolkodásmódra serkentik a tanulókat. A digitális és egyéb kompetenciák beépítése minisztériumi elvárás volt. A tankönyvekben QR-kódok, rejtvények, kriptogramok, digitális játékok is vannak, amelyek a mai kor igényeinek próbálnának megfelelni. Fontosnak tartottuk a kortárs parafrázisokat is beépíteni (Lackfi János: Apám kakasa, Vörös István: A füstbe ment nyelv stb.). A nyelvi humor szép példája az Anyám tyúkjának eszperente változata, ezt is szeretik a gyerekek, maguk is próbálkoznak vele.