A régi számítógépek bűvkörében

Rohanó világunkban folyamatosan jelennek meg az újabbnál újabb számítógépek, a régiek pedig elértéktelenednek, és előbb-utóbb a szemétben végzik. Kevesen gondolnák azonban, hogy egyes számítógépek már olyan jelentős kort megértek, hogy gyűjtői értéket képviselnek, és áruk ismét növekvőben van. A legdrágábban elkelt régi számítógép egy Commodore 65 prototípus volt, amiért több mint 41 ezer dollárt fizettek.

A padláson porosodó Commodore 64-esek persze nem érnek ennyit, mára azonban már azok is értéket képviselnek. Ezt Sétáló Árpád bácsfeketehegyi gyűjtőtől tudom, aki az évek során igen szép kis gyűjteményt halmozott fel különböző fajta régi gépekből. Számítógépei között még egy magyarországi gyártmányú is található. De vajon hogyan kezdődött ez a szenvedély? – kérdeztem elsőként Árpádtól, aki egyébként egy nyomdát üzemeltet.
– Annak idején volt egy C64-em és később egy Amigám is. Aztán jött az ötlet, hogy ha már van helyem, akkor miért ne szerezzem be újra mindkettőt, és miért nem foglalkozzak kicsit többet velük, mint annak idején. Majd adta magát, hogy miért ne szerezzek be melléjük még egyet, amihez annak idején még szerettem volna hozzájutni. Végül kicsit megszaladt a dolog, mondhatni, elkapott a gyűjtőszenvedély. Az első gép, amit megvettem, egy Amiga 500-as volt, éppen olyan, mint amilyenem a középiskolában is volt.

Hogyan szerzed be ezeket a régi gépeket?
– Elsősorban apróhirdetések alapján és különféle aukciós oldalakon. De volt már olyan is, hogy kaptam egy barátomtól. Azt mondta, hogy nekik nem kell, csak áll ott, foglalja a helyet, ha nem kell, kidobják, ezért inkább ideadták. Aukciós oldalakból vannak hazaiak, magyarországiak és külföldiek is. Ott megalkudunk, és ha összejön az üzlet, elküldik a gépet. Ez egy kicsit kockázatos ugyan, ám az eladóknak általában van értékelésük, ami némi előszűrést jelent. Persze ezeknél a régi gépeknél, még ha oda is írják, hogy letesztelték, semmi sem jelent garanciát. Úgy kell hozzáállni, hogy szinte biztosan mindegyiknek van valami baja. Az olyan kisebb dolgokat, mint a tisztítás és a kontakthibák ellenőrzése, muszáj megcsinálni. Utána még számba veszem, hogy mi az, ami hibás, és ezeket a problémákat meg kell oldani.

Ki javítja ki ezeknek a régi gépeknek a hibáit?
– Az apróbb javításokat én végzem el, ám ha már komolyabban bele kell menni az elektronikába, akkor azt egy barátom csinálja. Ami fontos, azt vele csináltatom, ha bevállalja. De általában be szokta vállalni.

És milyen árban mozognak ezek a számítógépek?
– Természetesen a legritkábbak a legdrágábbak. Az egyik legismertebb ilyen gép a Commodore 64, amely 50-60 eurótól indul. Attól függően, hogy milyen felszereltséggel rendelkezik, akár 150–200 euróig is terjedhet az ára. Egy Amiga 500-as 150–200 euró környékén mozog, de például egy Amiga 1200-as már akár 500 euróba is belekerül. A gyűjteményem legértékesebb darabja egy Commodore SX-64-es. Ez egy félig-meddig laptop verziója a Commodore 64-nek, ami azért különleges, mert kevés van belőle, ráadásul még működőképes is.

Sokan foglalkoznak régi számítógépek gyűjtésével?
– Egyre többen, azt vettem észre, hogy egyre nagyobb a kereslet irántuk. Azt viszont nem mondanám, hogy összességében olyan sokan lennének a gyűjtők. Jártam ilyen jellegű kiállításokon, például Szegeden, és azt láttam, hogy sokan elviszik a gyereküket, megmutatják nekik ezeket a régi gépeket, esetleg játszanak rajtuk. Sokan csak úgy beszereznek régi számítógépeket, konzolokat, és játszanak egyet. Én is szoktam néha játszani, két olyan gép van, amit ilyen céllal veszek elő. Konzolból is van egy-kettő olyan, amit használok. Az az igazság, hogy egy ilyen gépet előszedni, minden komponenst összerakni, a játékot beolvasni eléggé körülményes és időigényes. Az interneten minden játék megtalálható, viszont elég nehéz megfelelő floppymeghajtót keríteni hozzá, és kimásolni rá, vagy egy magnókazettára ráírni. Ez nem olyan egyszerű dolog.

Hány gép képezi a gyűjteményed?
– Pontosan nem tudom megmondani, hogy hány gépem van. Nagyjából harmincféle számítógépem van, és körülbelül ugyanennyi konzolom. A Commodore 64 és a Spectrum volt az a két számítógép, amelyek annak idején a háztartások körében is tömegesen elterjedtek. Ezek olyan olcsók voltak, hogy megvásárolták őket, ha mást nem, akkor hobbinak. A két típus még a keleti és a nyugati blokk idejében készült, és a keleti blokk is szeretett volna számítógépet saját magának. Legegyszerűbben a Spectrumot tudták koppintani, így rengetegféle klón készült belőle a Szovjetunióban és Csehszlovákiában. Van is egy ilyen csehszlovák Spectrum-klónom, amelyen ugyanazok a programok futnak, mint az eredetin. Ez egy érdekesség a gyűjteményben, akárcsak a Commodore SX-64. Ugyancsak különlegesség a Videoton számítógép, amely inkább Magyarország területén volt elterjedt, errefelé nem is láttunk ilyet. Van egy Schneider gépem is, beépített floppymeghajtóval. Ennek az az érdekessége, hogy nem 3 és feles, hanem 3 hüvelykes floppyk mentek bele, és ezt külön gyártották hozzá. A konzolok közül érdekes a CD32-es, ami az Amiga 1200-as alapján készült. Ezt mindössze fél évig gyártották, amikor tönkrement a gyár, így nincs sok belőle. Van egy Amiga CDTV-is, ami az Amiga 500-asból készült, és egy otthoni, tévére köthető, multimédiás készülék. Van egy játékautomatám is, ami 90-es évekből származik. Egy vidámparkos ember felhagyott ezzel a munkával, és kiárusította a gépeket, tőle vásároltam meg.

Mi az, amit még szeretnél beszerezni?
– Olyan soha sincs, hogy minden van. Abban az időben számtalan fajtájú gépet gyártottak. Amíg nem kezdtem komolyabban foglalkozni mindezzel, addig nem is tudtam, hogy léteznek. Ha találok valami érdekességet, és van rá keretem, akkor megveszem. Igaz, az utóbbi időben már ritkábban vásárolok ilyesmit, mert egyre kevesebb olyan van, ami még nincs meg. A ritkábbakat ritkábban is lehet megtalálni, illetve azok már drágábbak, ezért azoknak a megvételére nehezebben szánom rá magam. A külföldi oldalakon persze szinte minden megtalálható, ám az ára is megvan mindennek.

Említetted, hogy egy kiállítást is szeretnél összehozni.
– Igen, nagyon szeretnék, de sajnos most még nem tudom, hogy mikor jöhet majd össze. Az a legegyszerűbb része, hogy fogom a gépeket, bepakolom, majd ott kipakolom őket. Ezeket viszont be kell üzemelni, egy kis programot kitalálni hozzájuk, ez a nehezebbik része. Emellett a kiállítás több napig tartana, így elég időigényes is lenne, ami a munka mellett nem egyszerűen kivitelezhető, de természetesen nem mondok le róla, remélem, a közeljövőben sikerült megvalósítani ezt az elképzelésemet is!