Krúdy Gyula a modern magyar prózaírás egyik legkiválóbb mestere volt. Elképesztően termékeny író volt, mintegy háromezer novellát és közel hatvan regényt írt élete során. Az étkezés kultusza nem egyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét? – kérdezi Krúdy Gyula, akinek műveiben helyet kapnak a kulináris élvezetek. Krúdy meglehetősen extravagáns életet élt. Este hét órakor kelt fel, nyolckor reggelizett a New York kávéházban, majd gyalogosan átsétált a Tabánba, ahol barátai és hívei várták. A mindenkori pesti polgármesterek állandó konflist biztosítottak az író számára, amely mindenhová követte őt, s ha elfáradt felült rá.
A tabáni kocsma volt a törzshelye, amely A mély pincéhez volt címezve (Ez utalt arra, hogy az igen mély pince alatt volt egy még mélyebb pince). Krúdy kizárólag pörköltet evett fehér kenyérbéllel és vörösbort ivott hozzá. Az asztalánál sem irodalomról, sem politikáról, sem művészetekről nem lehetett beszélgetni, csak nőkről, de azokról bármit és bármennyit.
Hajnali 3–4 óráig volt a pincében, amikor is hívei fölkísérték, s ekkor már fölült a konflisra. A kocsis, mint harminc éve minden hajnalban megkérdezte: Hova megyünk, Gyula úr? S a válasz mindig ez volt: Haza, a kis kitérővel. Amely alatt azt kellett érteni, hogy a mostani Erzsébet tér környékén mindig talált magának egy-egy bolyongó szépséget, vagyis egy ordas nagy kurvát, akit felültetett a bakra, mondván, hogy kurva, úriember mellé nem ülhet a kocsiba. Hazavitte, befektette felesége mellé az ágyba, közéjük feküdt, s azok simogatták az írót, ameddig el nem aludtak. Akkor ő kimászott az ágyból és írni kezdett délelőtt tíz óráig, aminek végeztével az örömlány ruháit kirakta a folyosóra, mert hogy, kurva ne öltözzön fel úriember lakásában, aztán ő maga is lefeküdt.
Történt egyszer, mikor hajnali négykor barátai felkísérték a pincéből, a konflisos feltette a szokásos kérdést. Hova megyünk, Gyula úr? Ám a válasz meglepő volt: Székesfehérvárra! Az öreg szolga zokszó nélkül megfordíttatta a lovakat, és elindult a Gellért Szálló irányába a Fehérvárra vezető úton. Krúdy két napig nem volt látható Budapesten. Harmadnapra ismét megjelent törzshelyén. Rajongói kérdésekkel ostromolták, hogy hol volt két napig. Nagyot szívott cigarettájába, s messze-messze nézve annak füstjébe, elmélázva így szólt: “Most 25 éve 1901-ben a fehérvár melletti Mór kiskocsmájában a vendéglős remekbe sikerült birkagulyásából ettem és ihattam a borából is. Tegnap előtt hajnalban – annyi év után – a szél felém fújta a hajdan volt gulyásnak az illatát, így hát lementem és megnéztem, hogy van-e még belőle. Volt. Engem most megcsapott az állandóság szele. Minden vendéglős álma lehet, hogy 25 év múlva is emlegessék főztjét.”( torzsasztal.com)
