Újvidékre évente több ezer fiatal költözik a jobb élet reményében. Nem is csoda, hiszen a székvárosban számos munkalehetőség adódik, s az átlagbérek is magasabbak. Mielőtt azonban a leendő munkavállalók letelepednének, megfelelő lakást kell találniuk, ami sokszor nem egyszerű feladat. A magas bérleti díjak pedig csak tovább nehezítenek a helyzeten. A sajtóbeszámolók szerint városainkban csaknem másfélszeresére nőttek a lakhatási költségek. A fizetések pedig nem változnak, így a drágulás egyre jobban nyugtalanítja a lakosok többségét.
Az Újvidéken dolgozó fiatalokkal többek között arról beszélgettem el, hogy mennyire nehéz lakást találni a székvárosban, valamint mennyire viselte meg őket a bérleti díjak emelkedése.
Oláh Csongor Bácskossuthfalváról érkezett Újvidékre körülbelül tíz évvel ezelőtt. Mint mondta, egyetemi évei alatt, meg később is, különböző egyetemi kollégiumokban lakott, de lakásokban is élt.
– Amikor egyetemistaként Újvidékre kerültem, akkor még nem volt meg az Európa Kollégium. Viszont szerencsém volt, mert az egyik osztálytársamnak volt lakása, így a gimis osztálytársaimmal együtt lejöttünk Újvidékre, és négyen beköltöztünk a lakásba. Az első két évet ott töltöttem. Utána a Telepen találtam egy ikerházat, tehát egy házat közös udvarral, én laktam a háznak a kisebbik részében, a főbérlő pedig a nagyobbik részében. Ilyenkor az a gond, hogy akármennyire is próbálsz önállósulni, mindig ott vannak a háziak, akikhez alkalmazkodni kell. Nekem ugyan ezzel különösebb gondom nem volt, de abban az időben három lakótársat cseréltem, úgyhogy láthatólag másoknak viszont igen. Jelenleg a barátnőmmel közösen bérlünk lakást. 2021 augusztusában találtam 200 euróért. Először én költöztem be, utána követett a párom is. Ez egy 2020-as építésű, másfél szobás, 36 négyzetméteres apartman, saját parkolóval. Nagyon meg vagyok elégedve a lakással, de hosszú folyamat volt, mire megtaláltam. Rengeteg hirdetés van, nagyon utána kell járni, és számos tényezőn múlik, hogy kinek mi felel meg. A hirdetések között is megéri válogatni, követni kell, s naprakésznek lenni. Amikor lakást kerestem a 150 és 200 euró közötti árkategóriában, amik voltak lakások, azok többnyire régi építésűek voltak, régi bútorokkal. Tényleg nagyon sok mindent megnéztem, nagyon sok helyen voltam. Annyit tudok mondani, hogy az embernek mindig szem előtt kell tartania azokat a dolgokat, amik neki fontosak, illetve nélkülözhetetlenek egy lakásban, és azokból nem szabad engedni. Inkább megéri két-három hónapot kivárni. A jelenlegi lakást úgy találtam, hogy mint minden reggel, lementem meginni a kávémat, bekapcsoltam a telefonomat, s megnéztem a lakáshirdetéseket. Semmi újat nem láttam. Amikor fél órán belül befejeztem a kávémat, még egyszer megnéztem, és kidobott egy új lakást, én pedig rögtön felhívtam. Ez a lakás, ahol most vagyok, fél órát volt fönn az interneten, mindössze ennyi ideig volt meghirdetve, én pedig azonnal lecsaptam rá – mesélte Oláh Csongor.
Mint mondta, ő is azt tapasztalja, hogy jócskán elszálltak a lakásbérleti díjak.
– Az első lakásomért 70 eurót fizettem, a mostaniért pedig 200-at. Amikor lakást kerestem, bejelentkeztem a különböző közösségi médiás oldalakra, ahol lakásokat hirdetnek, és tényleg azt láttam, hogy nagyon-nagyon elmentek az árak. Úgy gondolom, hogy ezt a lakást, amiben most élek, egy évvel később 300 euró alatt nem tudnám megszerezni. Ezenkívül sok olyan hirdetést látok, ahol oroszok keresnek lakást horribilis összegekért. Ez mindenképpen rányomta a bélyegét a lakásárakra. Nyilván nekik van pénzük kifizetni, de egy szerbiai átlagpolgár egy minimálbérrel nem engedhet meg magának egy lakást. Ha párról beszélünk, a 80 ezer dinár sem feltétlenül elfogadható, mert akkor is a két fizetésnek a fele elmegy a számlákra és a bérleti díjra – fejtette ki Oláh Csongor.
Mikes Imre Elek Újvidéken született, de az egyetem után Szabadkára költözött, ahol 15 évig élt, és tavaly nyár elején költözött vissza Újvidékre. Jelenleg lakást bérel a Banatić városrészben. Mint mondta, elég nehéz volt a lakáskeresés, mivel bútorai vannak, és üres lakást keresett.
– Újvidéken jelenleg úgy tapasztalom, és másoktól is azt hallom, hogy nagyon nehéz lakást találni, mert nagyon felmentek az árak. Megélni pedig nem egyszerű. Ha valaki mondjuk ezer eurót keres, neki lehet hogy könnyebb, de egy átlagbérből nagyon nehéz, hiszen a legnagyobb része gyakorlatilag a rezsire és a lakbérre megy el. Újvidék gyorsan növekvő város, és nagy a kereslet, ha nem lenne ilyen mértékű, a főbérlők sem tudnának ekkora árat megszabni. A lakáskiadás általában a keresletet követi. Újvidék egy egyetemi város is, ősszel rengeteg hallgató érkezik, és aki nem jut be az egyetemista szállóba, kollégiumba, az megpróbál lakást találni. Az utóbbi hónapokban mentek fel leginkább az árak, nem tudom minek köszönhetően, de a mostani válságban minden megdrágult. Jelenleg egy ismerősömmel bérlek lakást. Egyedül szerettem volna, de rájöttem, hogy ez anyagilag nem megy. Természtesen nemcsak Újvidéken, hanem ahogy hallom, Szabadkán sem jobb a helyzet, amíg ott éltem, sokkal kedvezőbbek voltak a bérleti díjak. Szabadkát nagyon szerettem, viszont a jövőben Újvidéken szeretnék maradni. Furcsa volt 15 év után Újvidékre visszajönni, nagyon kiépült a város, zajos is lett. Nem ekkora hangzavarra emlékszem gyerekként vagy egyetemistaként. A közlekedés is nagyon zűrzavaros lett, de visszajöttem, és nem tervezek elmenni. Ezenkívül a munkával is meg vagyok elégedve. Újvidéken próbálom tervezni az életemet. Mivel lakásban nőttem fel, az egyik álmom, hogy egyszer egy kertes házban éljek. Szabadkán adódott alkalom, hogy kertes házban lakhattam, s azt semmi nem tudja pótolni, amikor az embernek van egy kis udvara. Újvidéken sajnos a kertes házakat általában eladják, ezért nem is foglalkozik senki azzal, hogy bérbe adjon. Ha egy napon szerencsém lesz, szeretnék a környéken egy kertes házban élni, majd meglátjuk, hogy alakul – fogalmazott Mikes Imre Elek.
A topolyai Dudás Viktor három és fél éve költözött Újvidékre. Először az Apáczai Diákotthonban talált szállást, akkor már dolgozott és a mesteri képzést is végezte. Mint diák nagyjából fél évig volt ott, azután a barátnőjével egy ikerházba költöztek.
– Nem volt túlságosan nehéz lakást találni, a kolleganőm ajánlotta, aki megbízható személyeket keresett, így jutottunk hozzá. Azóta váltottunk lakást, mert az ikerházrészt eladták, úgyhogy most a Heréskert városrészben bérlünk lakást. Ide tavaly októberben költöztünk. Az utóbbi hónapokban valóban felmentek a bérleti díjak, mi nagyjából olyan 15 százalékkal fizetünk többet. A magas albérletáraknak nyilván nem örülünk, de el tudjuk fogadni, nem kifizethetetlen. Nem tervezünk másik lakásba menni, főleg most télen, mert a távfűtés az nagy áldás. A korábbi házban, ahol laktunk, ott télen drága volt a fűtés, mert régi építésű volt. Nagy összeget fizettünk a gázért, és még így is fáztunk. A lakásban viszont mindig megvan a 23–24 Celsius-fok. A jövőben is Újvidéken szeretnék maradni – mondta Dudás Viktor.
Családunk ismerőse két lakást is kiad Újvidéken. Az egyszobás lakásáért 150 eurót kér, a kétszobásért pedig 200 eurót. Elmondta, hogy olyan személyeket keres, akik megbízhatóak, és több évre terveznek lakást bérelni.
– Nem emeltem a bérleti díjakon, mert meg vagyok elégedve a bérlőimmel, jól viselkednek, rendben tartják a lakást, s rendszeresen fizetik a lakbért. Jelenleg sokan a válságból akarnak hasznot húzni. Figyelembe kell venni azonban az emberek nehéz anyagi helyzetét. Most minden megdrágult, a fizetések pedig alacsonyak, ezért is nem emelek a bérleti díjakon – fogalmazott az ismerősünk.
