Ahol az ajtók tárulnak

Riportunkhoz VIDEÓ is kapcsolódik.

Esti órákban érkezek, mégis alig találok parkolóhelyet az Európa Kollégium környékén. Az autósoron végigpásztázva szembetűnő, hogy Vajdaság szinte minden szegletéről találok egy rendszámtáblát. Nem csoda, hisz a 380 férőhelyes kollégiumot idén teljesen belakják azok a magyar ajkú hallgatók, akik az Újvidéki Egyetemen képesítik magukat. A járgányok tömegét maga alá gyűri az a folyamatos körforgás, amelyet az ajtón belépve tapasztalok. A csigalépcsőn állandó a mozgás: le és fel, jobbra és balra, egyik folyosóról a másikra igyekeznek a bentlakók. Otthonosan mozognak a hat emelet magas, impozáns épületben.

Néhányuk szemében azonban ott lapul a bizonytalanság: őket keresem. 116 elsős költözött ugyanis egy hónappal ezelőtt a kollégiumba. Érdekel, hogyan találták fel magukat azóta, mivel töltik a napjaikat és milyen közösségi szerepet vállalnának fel szívesen az Újvidéken eltöltött idejükben. Kovács Birkás Zsolt nevelőtanár kíséretében három ajtón kopogtatunk: bekukkantunk egy fiús és két lányos szobába is. Közben pedig a kollégium programjáról, a biztosított lehetőségekről és célokról is beszélgetünk.

ISMERŐS KÖRNYEZET, ÚJ KIHÍVÁSOK

Elsőként Hoffmann Evelint keressük meg, aki az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karának állatorvosi szakára iratkozott be. A temerini lány nem azért szeretett volna bentlakó lenni, mert gondot jelentene az utazás. Úgy véli, hogy a kollégiumi élet sokkal több, mint lakhatási lehetőség.
– Tapasztalatot szeretnék szerezni és kicsit önállósulni. Ha már adott a lehetőség, ki szerettem volna használni azt, hogy hozzám hasonló fiatalokkal ismerkedjek és együtt éljek. Ezt az élményt sehol máshol nem kaphatnám meg. Jártas voltam itt, hisz korábban részt vettem a nyári felkészítő táborokban. Két évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Tanács által szervezett szerb nyelvi felzárkóztató képzés ideje alatt laktam itt először: egy hétig gyakorolhattam a nyelvet és kicsit felszabadultam. Tavaly pedig a felvételi előkészítőn vettem részt, amelyen biológiából és kémiából igyekeztem megerősíteni a tudásom. Emellett pluszinformációkhoz is jutottam a felvételivel kapcsolatban.

A sikeres vizsga után eljött a várva várt nap, amikor Evelin beköltözött a szobájába. A temerini lány elmeséli, hogy a szobatársát is ismerte korábbról, így számára a kezdetektől pozitív élmény a kollégistaélet. Egyelőre zökkenőmentesen telnek a mindennapok is.
– Általában itt fogyasztom el a reggelimet. Az órarendtől függően bemegyek az egyetemre, majd délután rendszerint itt beszélgetek a barátaimmal, szórakozunk az udvaron. Ilyenkor szoktam tanulni is, vagy ha olyan nap van, akkor visszamegyek az egyetemre. A nap végén részt szoktam venni az itt szervezett közéleti esteken vagy színházlátogatásokon. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket saját felmérésünk szerint használhatunk ki. Évente öt-öt ilyen közösségi találkozón kötelező megjelennünk, de ha szeretnénk, akkor több közös programon is részt vehetünk. Szakkörök közül is választhattunk: személy szerint röplabdára járok. Ezt is nagyon szeretem, mert esténként jó egy kicsit kimozdulni, és együtt lenni a többiekkel.

OTTHONOS KUCKÓ

A kollégium szobáinak ajtaján megkeressük Erdélyi Violetta nevét is, aki Oromhegyesről érkezett Újvidékre: így nyilvánvaló volt, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnál megpályázza azt a bentlakási lehetőséget, amelyet az Európa Kollégium biztosít.
– Korábban sok jót hallottam a kollégiumról. Mesélték, hogy jó a társaság, nincsenek szigorú szabályok, teljesíthetők az elvárások és szabadon lehet itt élni. Az egy hónap alatt meg is bizonyosodtam erről. Most már otthonossá tettem a szobám: polcra kerültek a növényeim, a családom és a barátaim fényképei…

Violetta elmondja, hogy először van távol az otthonától, hisz a középiskolát Zentán fejezte be, és naponta utazott. Érdekel, hogy mi hiányzik neki legjobban a korábbi, megszokott életviteléből.
– Új kihívásként élem meg a kollégiumot és az egyetemet, így egyelőre inkább ezt érzem. Talán csak annyi hiányzik, hogy néha, pár percig elvonulhassak és egyedül legyek. Az egyetemen és itt is sokan vagyunk, a szobában is általában ketten tartózkodunk. Az ebédet és a vacsorát is a menzán, azaz az egyetemi étkezdében fogyasztom el, ahol szintén sokan összegyűlünk. Néha elkap az érzés, hogy jó lenne egy kis „magánidő”. Szívesen tartózkodok az udvaron, de tervezem, hogy kipróbálom a kollégium edzőtermét is. A szakcsoportok közül még nem választottam. Egyelőre gondolkodom… Régebben jártam szavalóversenyekre, így talán ez lenne az egyik. De a kórus is vonz. A közéleti estek is tetszettek, főként az egészségügyi témáknak örültem.

Az oromhegyesi lánnyal a terveiről is beszélgetünk. Elmondja, hogy mindenképp Vajdaságban képzeli el a jövőjét: egyelőre csak abban biztos, hogy gyógyszerészként szeretne érvényesülni. A „hogyan” még a jövő titka – süti le szemét a szerény lány.

KARIKATÚRA A FALON

A lányokhoz hasonlóan Varró Olivér óbecsei ifjú is részt vett a Magyar Nemzeti Tanács felvételi felkészítőjén: ő inkább az online lehetőséget választotta. Kérdésemre elmondja, hogy a matematika- és a fizika- foglalkozások segítettek neki letisztázni mindazt, amire a középiskolában a tanterv követése miatt nem volt lehetőség. Ezen tantárgyak alapos ismeretére volt ugyanis szükség ahhoz, hogy sikeresen felvételizzen a Természettudományi–Matematikai Kar fizika szakán.
– Elsődleges célom időben befejezni az egyetemet. Tervezem a mesterképzést is, de ennél tovább még nem gondolkodtam. A kutatómunka iránt érdeklődöm, így beiratkozáskor is ezt az irányt választottam.

Az óbecsei fiút arról faggatom, hogy mit pakolt be az utazótáskába, amikor Óbecséről Újvidékre indult megvalósítani álmait.
– A mindennapi élethez szükséges dolgokat igyekeztem számba venni. A ruhanemű közé betettem egy bekeretezett Albert Einstein-karikatúrát is. Régóta ragaszkodom ehhez, már akkor is kedvencem volt, amikor még nem is tudtam, hogy fizikával szeretnék foglalkozni. A gimnazista éveim közepén lettem biztos a döntésemben: ettől kezdve a célom elérésének lehetőségét jelenti nekem ez a karikatúra. Ezt emeltem ki elsőként itt is a táskából. Az ágyam fölötti polcra került – meséli a szerényen öntudatos ifjú.

Érdeklődésemre elmondja, hogy otthonosan érzi magát a kétágyas, fürdőszobával ellátott életterükben. – Tetszik, hogy sok a tárolóhely. Emeletenként több teakonyha is van, így a reggeli vagy a vacsora elkészítése sem okoz gondot. Naponta használom a felső emeleten levő számítógépes és tanulószobákat is. Nagyon sok új embert ismerhettem meg, és szoros baráti kapcsolatok is kialakultak az egy hónap alatt. Szobatársammal is jól érzem magam, a foci szakkörön pedig mindenkivel jóban vagyok. Emellett a sakk szakkör érdekel még: ez a téli hónapokban alakul meg, amikor már nem lesz lehetőség focizni. Szívesen megyek a közéleti estekre is, amennyiben érdekel az előadás témája. Mi választhatjuk ki ugyanis, hogy mikor és mit látogatunk, így szerintem nem lesz nehéz teljesíteni a kötelező öt estet és öt színházi előadást. Ha pedig többre is eljutunk, akkor azt külön pontozzák a nevelők, ahogy a szakköröket is – mutat rá a lehetőségekre az óbecsei ifjú.

TETTRE KÉSZEN, A KÖZÖSSÉGÉRT

Az Európa Kollégium ugyanis a kezdetektől egyedi, konkrét programmal működik – tudtuk meg Kovács Birkás Zsolttól, aki kapunyitás óta tagja a kollégium nevelői csapatának. Ma már rutinosan végzi feladatát, de 2015-ben még izgatottan lépett be először az intézménybe.
– Akkoriban még minden nagyon új volt, és igazából azt sem tudtuk, hogyan működik majd a kollégium. Főként azért, mert már annak idején is teljesen új intézménytípus megvalósításáról beszéltünk. A szakkollégiumok ugyanis a bentlakás mellett programot is biztosítanak a fiataloknak. Magyarországi példákra építettünk, de egyedi, konkrét programot határoztunk meg. Ennek a gerincét a közéleti estek, a színház-, koncert- és kiállításlátogatások képezik, amelyek mindenkire vonatkoznak. A másod- és harmadévesek viszont műhelymunkán is részt vesznek. Ez az egyik legfontosabb eleme a szakkollégiumnak. Vajdasági felsőoktatási intézmények magyar ajkú tanárait kérjük fel arra, hogy vezessenek egy-egy műhelyt. Évente általában 22–23 egyetemi tanár érkezik hozzánk: biztosítjuk tehát azt, hogy a kollégisták a saját szakterületükön tudják fejleszteni magukat. Általában 5–10 kollégista csatlakozik egy adott tudományos területhez tartozó téma feldolgozásához, és rendszerint 2–3 alkalommal találkoznak a kutatást koordináló egyetemi tanárral. A cél az, hogy olyan kutatást bonyolítsanak le, amely sikeresen tud szerepelni a hazai és külföldi diákköri konferenciákon. A műhelymunka folyamán a kollégisták megtanulják a magyar szakterminológiát, másrészt viszont elsajátítják a szakdolgozat írását is. Ezeket általában tavasszal, egy műhelykonferencia keretében mutatják be. A pontrendszerünk alapján a műhelyvezető tanárok minősítik a munkákat, és a legkiválóbbak továbbjutnak a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciára. Innen pedig a kutatómunka eljuthat a magyarországi Országos Tudományos Diákköri Konferenciára is. A kiemelkedő munkákat az Európai Kollégium felkarolja, és a költségek fedezése mellett mentori kapcsolatot alakít ki a műhelyvezető tanár és a diákok között. Ezt a lehetőséget tehát a másod- és harmadévesek használják ki, a végzősöknek viszont tanfolyamokat biztosít a szakkollégium. Ezen kötelező elemek teljesítését a kollégisták elvállalják, amikor elnyerik a bentlakás jogát a Magyar Nemzeti Tanács pályázatán – mutat rá a pontos programtervezet jelentőségére a nevelőtanár.

A kollégium programját a magyar kormány támogatja a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül, a Magyar Nemzeti Tanács közreműködésével. A pontosan megfogalmazott tevékenység keretén belül a kollégium nevelői közössége lehetőséget biztosít a bentlakóknak arra is, hogy érdeklődési körüknek megfelelően különböző szakcsoportok munkájában is részt vegyenek, illetve önmaguk is alapítsanak szakköröket. Emellett szakmai látogatásokat és gyakorlatokat is szerveznek számukra a nevelőtanárok.
– Fő feladatunk megszervezni a programokat, előadásokat, műhelymunkákat, tanfolyamokat, de jutalomkirándulásokat is biztosítunk a kollégistáknak. A pontrendszerünkkel ugyanis arra igyekszünk ösztönözni a bentlakókat, hogy aktív szerepet vállaljanak a közösségi életben. Természetesen foglalkozunk az ügyes-bajos dolgaikkal is, segítünk nekik, eligazítjuk őket. Emellett fegyelmezünk is, azaz betartatjuk a kollégium házirendjét. Fiatal felnőttek a lakóink, így teljesen szabadon rendelkeznek az idejükkel. A kollégium területén azonban tartaniuk kell magukat a közösség érdekében megfogalmazott szabályokhoz – mondja Zsolt, miközben már másodszor kopogtat be egy-egy lakó a nevelőtanárok irodájának ajtaján.

A fociszakkör labdát és jelenléti ívet kér, az elsőéves leányzó viszont az iránt érdeklődik, hogy a sporttevékenységeket tervezik-e kiszélesíteni az asztalitenisszel. A nevelőtanár feljegyzi az igényt, és elmondja: minden új ötletet támogatnak és igyekeznek biztosítani a feltételeket a megvalósításhoz.
– Ezek a legszebb pillanatok egy nevelőtanár életében. Külsőleg lehet, hogy nem látszik, de elég sok munkát fektetünk abba, hogy ösztönözzük őket a tettrekészségre, és arra, hogy aktív tagjai legyenek a közösségnek. A statisztikát készítve jó olyan adatokat viszontlátni, hogy majdʼ negyvenen vettek részt a Vajdasági Tudományos Diákköri Konferencián, sok munkánk továbbjutott a magyarországi megmérettetésre, vagy éppen utolsó helyig megtelt a díszterem egy-egy közéleti esten. Megihletnek bennünket a személyes sikereik is. Külön támogatjuk, hogy aktívan vegyenek részt a saját érdekképviseletük munkájában. Az Európa Kollégium Hallgatói Érdekképviselete (EKHÉK) által ugyanis olyan közösségi programokat szervezhetnek maguknak, mint a bulis kolinapok, vagy egy közös farsangi fánksütés. Örül a lelkem akkor is, amikor a bentlakók önmaguk fordulnak hozzám azzal, hogy meg szeretnének szervezni például egy filmklubot vagy táncszakkört – osztja meg velünk pályájának szép pillanatait Zsolt, akihez csak kopogtatni kell. És az ajtó tárul.