Aki hallja, imádkozzon!

Új lélekharang kerül hamarosan a kispiaci temetőbe, melyet hosszas fejtörést és utánajárást követően sikerült kieszközölnie a helyi közösség vezetőségének a civil szervezetek összefogásával és támogatásokból. Hagyományaink, vallásunk, hitünk megingathatatlan forrásait is meghatározzák az őseinktől örökölt és továbbörökítendő lételméleti töprengések, de maguk a tárgyak is kellékéül szolgálnak fennmaradásunk alappilléreinek. Minden egyes kicsike részlet kell ahhoz, hogy összeálljon a nagy egész, amelyben kereshetjük és megtalálhatjuk magunkat, ami abban segít, hogy tudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk és azt is, hogy hova szeretnénk tartani ebben a zajban, ami mögött a tartalmat keresik olyan sokan. Az üres, ordító zuhatagban gyakran a lélek éhezik, és a csendben hallja csak meg a saját hangját, ami elvezeti oda, ahol neki jó. Az elcsendesedés, az áldás pedig érkezhet bárhonnan.

A halk szavú, már 1993 óta Kispiacon papi szolgálatot teljesítő Szél József atya, mielőtt elkezdtünk volna beszélgetni, áldást kért az elhangzókra is, így a templom falai között különös kegyelemmel és óvatossággal átadott mondatai nagy súllyal bírnak, ha beengedjük azokat a lelkünkbe.

– A harangok olyan liturgikus eszközök, melyek azért fontosak, mert jelzik a községen belül, hogy valamilyen esemény kezdődik, Isten így is jelzi, hogy: Várlak benneteket, jöjjetek hozzám mindannyian, akik elfáradtatok és az élet terhét hordozzátok, én felüdítelek benneteket! Nála valóban felüdül az ember, megpihen, sőt, gyógyítja az emberben a fájdalmat. Amikor idejöttem, Kispiacra, nem volt lélekharang a temetőben, de egy kis harangocska fenn a toronyrészben helyet kapott. A lelkem mélyén mindig vágytam rá, hogy legyen itt is, hisz azt szoktam meg gyerekkoromban. Jó volt visszaemlékezni arra az időre, próbáltam is keresni lélekharangot, de nem jártam sikerrel – mesélt az atya. – Minden templomban, ahol van lélekharang, az megszólal este, vagy amikor beharangozunk a templomba, illetve temetések alkalmával. Az a jelentősége, hogy felhívja a hívek figyelmét arra is, hogy imádkozzunk a betegek lelkéért. Ha olyankor szólal meg, amikor nem azt jelezzük, hogy halott van, és hosszabban szól, akkor az azt jelenti, hogy aki hallja, imádkozzon a súlyos betegért, akiről tudjuk, hogy itt neki a vég, de nem tud meghalni. Vannak ilyen esetek… A temetőben a lélekharangnak a hangja nem hallatszik messzire, inkább az ott elhaladó embereknek egy jelzés. Jelentősége van a harangoknak, hisz reggel sem ébresztőt jelez, hanem azt, hogy kezdd, ha még nem kezdted el imával a napot, délben a nándorfehérvári csata emlékére, este pedig azért szólal meg a nagyharang után, hogy imádkozzunk a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, ahonnan csak az élők tudják kiszabadítani őket. Tehát fontos feladatunk van és ezért is fontos, hogy ha a lélekharang megszólal, imádkozzunk – mesélte a katolikus pap, aki a számomra különleges templomban, a domboldalon lévő, téglafalú, Isten házában csendesíti és tölti fel hittel a lelkeket, vállakat mázsás súly alatt összeroppanó terhek helyett áldással, melyet küld szülőkre, testvérekre, sőt még azokra is, akik nem tudván tetteik ránk mért fájdalmáról, megbántottak minket. Maga a templom története is említésre méltó, ezt már Kovács Mária magyarázza a falu könyvtárában, ahol legújabb, ustorkai történeteket összefűző könyvén is dolgozik. A helytörténésznek joggal nevezhető, nyolckönyves Mária egy régi, 1941-ből származó fotón mutatja azt a harangot, mely az egykori kispiaci iskola elől került be a mostani templomba.

– A templomot 1945. május 10-én szentelték fel. Nem az eredeti terv szerint készült, ezt tudni lehet, ugyanis a tervrajz szerint egész másképp kellett volna, hogy kinézzen, a királyhalmihoz hasonlóan, ebbe már a történelem szólt bele. A temető, ahová az új lélekharang kerül majd, 1945 óta áll itt, azelőtt Martonosra temették a helyieket, ugyanis 1948-tól lett Kispiac önálló falu. Rádity Julianna, akit mi csak Julcsa néninek hívtunk, adományozott egy földterületet a falunak, ami most a temető. Ő csináltatta a keresztet is a ravatalozóval szembe, ő, aki egy mély hittel rendelkező, jó szándékú asszony volt. A keresztek az útszélekről kerültek be először, majd az első sírhely 1945-öt jelez a felirattal – mesélte Mária, aki szerint nagyon szép és örvendetes számukra, hogy lélekharang lesz az ő temetőjükben is. – Láttam már máshol, ahol van lélekharang, hogy mennyire megindító, amikor a halottal elindulnak utolsó útjára, megszólal a lélekharang, mely a közösségből távozót kiharangozza. Másképp szól ha gyermeket, másképp ha nőt, másképp ha férfit temetnek, így adták hírül, hogy milyen nemű, aki meghalt. A lélekharang addig szól, míg a ravatalozótól a sírhelyig kísérjük a távozót – magyarázta Kovács Mária, aki a régmúlt időket idézte fel, míg a helyi közösség tanácsának elnöke, Szarapka Ede a jelenről, a falu fejlesztéseiről és természetesen a harang elkészülésének anyagi körülményeiről is mesélt az egykor közel kétezres lélekszámú, napjainkban ennél jóval kevesebb lakosú, de még mindig virágzó faluról, mely a rendezvényeiről is igen híres. Nem csak a vásárok, a nemzetek főzőversenye, de a kispiaci búcsú is igen népszerű a környéken, épp ezért úgy is tervezik, hogy a Péter-Pálkor esedékes búcsúkor egy kiterjesztett, tartalmakkal felduzzasztott rendezvény keretében adják majd át az új lélekharangot is, melyet egy zentai szakember készít.

– Folyamatosan tele vagyunk tervekkel. Vannak olyan projektjeink, melyek nem rajtunk múlnak, elsősorban az aszfaltos utak képezik a prioritást. A falubeli utcák mellett a rajtunk átívelő és a községeket összekötő utakra is nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni. A Kispiac–Ludas út terheltsége és keskenysége miatt van előirányozva egy útszélesítés, mely Magyarkanizsa és Szabadka városvezetőségének a dolga, hogy forrást találjon rá. Számunkra ez egy nagy volumenű, hosszú távon olyan kimagasló beruházás, mely meghatározná Kispiac fennmaradását, mert látjuk azt, hogy az áthaladó forgalom Kispiacot nem zsákfaluvá, hanem olyanná tette, mellyel felkerült a térképre. A szalatornyai út is nagyon fontos, ami az én „adósságom”, mert annak idején, amikor belecsöppentem a helyi politizálásba, már úgy éreztem, hogy Szalatornya egy távol eső része Kispiacnak, de mégis a motorja. Kispiac összekötése Orommal is egy hatalmas lépés lenne, akár a királyhalmi határátkelőhelyre, de a depónia megközelítése, vagy a vásári turizmus miatt is fontos lenne – fejtegette Szarapka Ede, akivel a feltételes módból gyorsan a jelenbe és a megvalósuló dolgokra helyezzük a hangsúlyt, ami jelenleg a lélekharang.

– Ez egy nagyon szép történet. Mi a temetőt és a vásárteret is nagyon nagy odafigyeléssel gondozzuk és próbáljuk úgy alakítani, hogy az mindenki számára kifogásolhatatlan legyen. Az elmúlt években helyi közösségi beruházásból sikerült megépíteni egy nagy teraszt a halottasház előtt, ami kétségkívül verőfényben és esőben, szélben is jó szolgálatot tesz. Felmerült az ötlet, hogy a kripták építése mellett egy urnafalat is építünk és nagyon hiányzott a lélekharang, ami eddig a templomból szólt, automatikus módon. Mint mindig, próbáltunk a helyi közösség szűk kereteihez mérten gondolkodni, egyházi és határon túli szervezeteken keresztül vitt az első utunk, ami nem bizonyult járhatónak, pedig egész Németországig mentünk. Arra is gondoltunk, hogy polgári akció keretében adjuk össze a haranghoz való alapanyagot, de a szakemberek felvilágosítottak minket, hogy ez nem az a réz, ami esetleg otthon található, hanem természetesen speciális ötvözetek. Meg kellett találni azt az öntödét, ami számunkra elfogadható áron olyan minőségben el tudja készíteni, ami méltó dísze is lesz a temetőnknek, és ez sikerült is – emelte ki Szarapka Ede.

A Péter-Páli búcsúkor, június 29-én már biztos, hogy meg fog szólalni a lélekharang Kispiacon. Talán mindannyiunkért kondul. Közben a faluban egy nemzetek közötti néptáncbemutató és nagy ünnepség lesz, amire a közelben lévő Kapitány-réti madárvilág is táncot jár és talán megmutatja magát a domboldalon lévő templom csúcsán, ahol a lélek vele együtt perdül egyet. Így maga mögött hagyva fájdalmat és szomorúságot, bú helyett mindenki áldására, ahol már nem kell, hogy kiszakadjon a szó.