Idén májusban tartották meg a WRO, illetve a World Robot Olympiad szerbiai döntőjét, amelynek helyszíne a szabadkai Sportcsarnok volt, a szervezője a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar (MTTK) és az Edutus Egyetem, a fővédnöke Pásztor István, a Tartományi Képviselőház és a VMSZ elnöke, fő támogatója pedig a Magyar Nemzeti Tanács. A következő lépésként nemrég WRO-felkészülést szerveztek a továbbjutóknak az MTTK-n, hiszen a kiemelkedő csapatok nemzetközi versenyeken vehetnek részt, amelyeket hamarosan Dániában, majd pedig Panamavárosban tartanak meg.
Problémákat old meg a horgosi csapat (Molnár Edvárd felvétele)
A WRO tulajdonképpen egy Lego robotépítési és -programozási megmérettetés. Először Szingapúrban szervezték meg 2004-ben, az első néhány évben távol-keleti országokban tartották meg, később pedig kibővítették az egész világra. Magyarországon az Edutus Egyetem 2014 óta szervezi meg a versenyt, 2019-ben pedig Győrben tartották meg a világversenyt. Ezután vált Vajdaság is e nagy megmozdulás részévé, Szabadka pedig a szerbiai szintű verseny házigazdájává. Ahogyan azt dr. Námesztovszki Zsolttól megtudhattuk, a győri világbajnokság után a magyarországi szervezőknek lehetőségük nyílt arra, hogy ezt valamilyen formában kiterjesszék, így jött képbe Vajdaság, ahol Pásztori István elnök úr felvállalta a fővédnökséget. A WRO így elsőként a vajdasági magyarság körében kezdett fellendülni, az első szerbiai nemzeti döntő helyszíne az MTTK volt, azután pedig mint minden másba, ebbe is beleszólt a járványhelyzet, a világverseny is elmaradt, majd online tartották meg. Tavaly viszont minden visszatért a régi kerékvágásba, a világszintű megmérettetés ekkor Dortmundban volt, és ezen már vajdasági csapatok is részt vettek. Két évvel ezelőtt a versenyről való tudnivalókat lefordították szerbre, így most egyre tömegesebben jelennek meg a szerb csapatok is, a WRO nemzeti döntője pedig átköltözött a szabadkai Sportcsarnokba.
Námesztovszki Zsolt (jobbról) elbeszélgetett a csapattagokkal (Molnár Edvárd felvétele)
EGYRE NAGYIBB AZ ÉRDEKLŐDÉS A WRO IRÁNT
Idén különösen nagy figyelem övezte a versenyt:
–Sokat dolgoztunk rajta, hogy a WRO Vajdaságban minél népesebb legyen. A kezdetekben a megmérettetésnek még csak vajdasági versenyzői voltak, most pedig Szerbia szinte egész területéről érkeznek csapatok, Újvidékről, Belgrádból, Jagodinából és Nišből is, így ez most országunk legnagyobb robotikai versenye. Tavaly 41 csapatunk volt, idén pedig 82, ami több mint 300 résztvevőt jelent, tehát a tavalyihoz képest megduplázódott a versenyzők száma, így jogunk van minden kategóriából kiküldeni a győztes csapatokat a nemzetközi versenyekre. Először is szeptember 21-én Dániában lesz egy megmérettetés, mi ezt tartjuk az európai bajnokságnak, de igazából ez egy meghívásos nemzetközi verseny. Ez követően pedig lesz a világdöntő, amit Panamavárosban tartanak meg novemberben. A WRO egyik jellemzője, hogy olyan helyen szervezik meg, ahol ez a mozgalom még nem eléggé népszerű, nem irányul rá kellő figyelem, vagy kevésbé fejlett. Idén azért tartják meg Panamavárosban a világversenyt, mert Dél-Amerika egy viszonylag halvány foltnak számít – tudtuk meg dr. Námesztovszki Zsolttól.
A WRO-n gyermekek vehetnek részt kisiskolás kortól, vagy akár már 6 éves kortól, a felső limit a 19 év, és más kikötés nincs is igazán. Ami a csapatokat illeti, nem is feltétlenül iskolákról van szó, sok esetben a szülők veszik át az edző szerepét. A verseny lényege, hogy a gyerekek programoznak és robotokat építenek, amelyeknek különböző feladatokat kell megoldaniuk. Ilyenkor minden számít, az idő és a kreatív hozzáállás is, kiváltképp az összetettebb feladatoknál. Dr. Námesztovszki Zsolt elmondása szerint a legfontosabb mégiscsak az, hogy míg a gyerekek programoznak, robotokat építenek, fejlesztik a digitális kompetenciájukat, csapatban dolgoznak, problémákat oldanak meg, sőt gyakorolják az angol nyelven történő kommunikációt is, hiszen ez a versenyek központi nyelve.
A nemrég lezajlott WRO-felkészítőn azok vettek részt, akik továbbjutottak a nemzeti döntőn és külföldi versenyeken vesznek részt, azaz tizenkét csapat. Akik a kategóriájukban első helyen végeztek, ők a világversenyre utaznak Panamavárosba, a többi dobogós pedig Dániába. A versenyzők a robotépítéssel és a programozással foglalkoztak, bemutatták a robotjaikat és gyakorolták az ún. meglepetés szabály alkalmazását is, amely jó teljesítése döntő fontosságú lehet a nemzetközi versenyeken. Itt arról van szó, hogy a verseny folyamán hirtelen egy olyan feladatot kell megoldaniuk, amiről korábban nem tudtak. A felkészülés célja a minőség javítása volt, a fejlődés, hogy akik valójában Szerbiát képviselik a nemzetközi versenyeken, minél magabiztosabbak legyenek és jó eredményeket érjenek el, amikkel ők is elégedettek lesznek. A felkészüléshez olyan szakemberek is csatlakoztak, akiknek van bírói tapasztalatuk, így a felkészítőn versenynapot is szimuláltak. Dr. Námesztovszki Zsolttól az is megtudtuk, hogy az eddigi legjobb eredményt Dortmundban érték el, a 42. helyen végeztek, ezt szeretnék majd túlszárnyalni.
Farkas Athéné és csapata (Molnár Edvárd felvétele)
VERSENYZŐK ÉS MENTORAIK
A felkészítőn versenyzők és felkészítőik is jelen voltak. Farkas Athéné palicsi csapatot vezet, pontosabban palicsi születésűek csapatát, amelyet Farkas Márk és Ricz Zalán Mátyás alkot, Márk a palicsi Miroslav Antić Általános Iskolába jár, Zalán pedig a szabadkai Október 10. Általános Iskola tanulója:
– Ez a második éve, hogy a Lego-robotokkal foglalkoznak. Tavaly is indultunk a versenyen, akkor is nagyon lelkesek voltak a fiúk, nagyon élvezték és szerették volna idén is kipróbálni magukat. A kategóriájukban sikerült harmadik helyet elérni, így részt vehetünk a dániai versenyen. Nagyon jó ez a felkészítő, hogy koncentráltan, egyszerre többet, másokat is látva, segítséget kapva dolgozhatunk a teljesítményen. Várjuk már a versenyt, az utazást, a repülést is. Ez egy hatalmas esemény lesz, Dánia pedig a Lego hazája. Családiasan megyünk, mi, családtagok majd szurkolunk a gyerekeinknek – mondta Farkas Athéné, akitől azt is megkérdeztük, hogy szerinte miért jó a WRO, a Lego robotozás a gyerekeknek.
– Fejleszti az analitikus gondolkodást és az előre gondolkodást, mint a sakkban, amikor kiszámolják a következő lépést. Itt azt kell tudni, hogy mit fog tenni a robot és ennek megfelelően programozni. Érteni kell, mi a feladat, tudni végrehajtani, megoldani a problémákat. Egy ilyen versenyre néhány hónap alatt fel lehet készülni, de amikor élesben történik, és megfigyelhetjük a többieket, akkor jövünk rá arra, hogy még hányféle megoldás létezik, akkor jönnek elő igazán az ötletek. Ebben a versenyben az a jó, hogy vannak ugyan szabályok, de közben a gyerekek szabadon is gondolkodhatnak, teret ad a kibontakozásnak. Mi, csoportvezetők, mentorok, tulajdonképpen csak edzői szerepet töltünk be, mindent a gyerekek maguk csinálnak, mi csak vezetni tudjuk őket. Többször úgy érzem, hogy ez először is nekünk egy nagy tanulás, hogy utána őket tudjuk tanítani. Ha pedig megakadunk, mindig van kitől segítséget kérni. Egyébként nem olyan egyszerű ez az egész, mint ahogyan elsőre tűnhet. Nem elég csak megnyomni egy gombot és a robot teszi a dolgát, sok mindent kell beállítani rajta. Ugyanakkor pedig nem is túlságosan nehéz elsajátítani az alapokat, onnantól kezdve pedig szárnyalhat a fantázia – hallottuk Farkas Athénétől.
Ezzel Ricz Zalán Mátyás is egyetértett, mint mondta, őt azért érdekli a robottervezés, mert szinte határtalan lehetőségeket rejt, Farkas Márktól pedig azt tudhattuk meg, hogy szereti az informatikát, és ezen a területen akár a jövőjét is el tudja képzelni.
Gazdag Csaba és csapata a horgosi Kárász Karolina Általános Iskolából jött:
– Mi vagyunk a Lego Breakers, ez a csapat tavaly versenyzett először, akkor az országos döntőn negyedikek lettünk, ebben az évben pedig sikerült megszerezni a harmadik helyet. Két éve folyamatosan dolgozunk, nemcsak a verseny előtt, hanem egész tanévben, és most lázasan készülünk Dániába – mondta Gazdag Csaba, aki arra is kitért, hogy a gyerekek egyebek közt a gyakorlati része miatt szeretik a Lego-robotozást.
A Kecskés fivérek Szabadkáról (Molnár Edvárd felvétele)
– Az tetszik nekik benne, hogy látják azt, amit csinálnak. Nemcsak egy gép előtt programoznak, hanem előkészítenek, készítenek valamit. Kreatívan megépíthetnek egy szerkezetet, és ez inspirálja őket. Engem pedig az inspirál, hogy látom a gyerekek odaadó munkáját, ezért áldozom erre az időmet, ezt külön nem fizetik, de a gyerekek öröme az én örömem is – hallottuk Gazdag Csabától.
Tévedésben van, aki azt képzeli, hogy a robotika csak a fiúkat érdekli, a versenyeken szép számban vesznek részt lányok is. A felkészítőn Jovana Radović, Anja Kuzmanović és Jana Surčulija is jelen volt, ők Belgrádból érkeztek:
– Az idei volt az első versenyünk. Nem reménykedtünk semmiben sem, nem voltak semmilyen elvárásaink sem, amikor pedig helyezést értünk el, örömünkben sírtunk, hiszen így elmehetünk Dániába. Nagyon izgulunk, és a nyáron is sokat dolgoztunk a robotunkon. Mi politechnikai iskolába járunk, ez egy ún. fiúiskolának számít nálunk, de pont azért küldtek bennünket a versenyre, hogy dacoljunk a sztereotípiákkal, miszerint a robotika nem lányos dolog – magyarázta el Jovana.
Kecskés Barnabás a szabadkai Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola nyolcadikosa, a csapatot a testvérével alkotja, ők idén Panamavárosba utazhatnak:
– Apám az edzőnk, és segít nekünk, amikor elakadunk. Enyém főleg a programozás, az építést pedig a testvéremmel közösen végezzük. Nagyon régóta legózok és elkezdett érdekelni a technikai része is. Láttuk a versenyt, és úgy gondoltuk, jelentkezünk rá, mert tervezni, építeni mindig szeretünk. Tavaly harmadikak lettünk, idén viszont elsők. Nagyon izgulunk, hogy milyen lesz a verseny, meg az utazás is – hallottuk Kecskés Barnabástól.
A legkisebbek munka közben (Molnár Edvárd felvétele)
Kiss Péter Szilveszter Zentáról érkezett kis csapatával, akikről mondhatni, hogy övék a jövő:
– A legfiatalabb korosztályú csapattal jöttem, ők még csak idén kezdték el a Legorobot-programozást, de nagyon ügyesek és érdeklődőek. Egy osztályba járnak a zentai Petőfi Sándor Általános Iskolában. Ügyesen kiegészítik egymást, megvan mindenkinek az erőssége, és jól összehangolódtak, talán ezért is győztek, én pedig egy lelkes apuka vagyok, aki felvállalta a tréner szerepét. A gyerekek általában szeretnek legózni, a mai világban viszont az adja az izgalmat, hogy az okos eszközökkel hogyan lehet építeni, mozgatni, feladatokat elvégeztetni a robotokkal, A jövőben ez a gyerekeknek nagy hasznukra lehet, amikor kikerülnek a világba, lesz egy alapjuk, amire a többi tudásukat építhetik, és akkor majd igazi, nagy, valós dolgokat hozhatnak létre. Ők most valójában játék közben tanulnak, és amit megtanulnak, azt biztosan fogják majd valamilyen módon használni az élet bármely területén – mondta Kiss Péter Szilveszter.
