Fúró Dénes 2019 szeptemberében került a Magyar Szóhoz. Dénes az újvidéki rovat munkatársa és lapunk online csapatának oszlopos tagja. Szorgalmas és megbízható munkatárs, akire mindig lehet számítani. Történészként szeret kutatni, utánajárni a dolgoknak, elmerülni egy témában, közéleti témákkal is szívesen foglalkozik. Írásait alaposság és igényesség jellemzi. Fontosnak tartja, hogy folyamatosan képezze magát. A Magyar Szó Feltörekvő Tehetség díját tavaly Fúró Dénes érdemelte ki, ennek apropóján beszélgettem el vele.
Kezdjük talán a legelején! Hol születtél, milyen emlékeket őrzöl a gyerekkorodról?
– Békéscsabán láttam meg a napvilágot 1995-ben. A szüleim az egyéves bátyámmal 1991-ben a háború elől menekülve kiköltöztek Magyarországra, és ott próbáltak új életet kezdeni. A születésem után egy évvel azonban hazajöttünk Temerinbe, ahol jelenleg is élek. Mivel édesanyám tordai születésű, a nyarakat gyakran Tordán töltöttem, ott éltek a nagyszülők, a barátok is. Szép emlékeket őrzök a gyerekkoromról. Temerinben végeztem el az általános iskolát, a tanulmányaimat Újvidéken folytattam, az egészségügyi középiskolában. Azzal a céllal mentem ide, hogy legyen valamilyen szakma a kezemben. Nem éreztem azonban, hogy ez lenne az, amivel egész életemben foglalkoznék. A középiskola után az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelem Tanszékére iratkoztam be.
Miért választottad a történelem szakot, mindig is érdekelt a történelem?
– A bátyám már kisiskolás korában eldöntötte, hogy ő történelemtanár lesz, ezért gyakran forgatta a történelmi témájú könyveket. 5-6 évesen én is belelapoztam ezekbe a könyvekbe, nézegettem a képeket, és már akkor kialakult bennem a történelem iránti szeretet, ami később is megmaradt. Az iskolában jobban szerettem a társadalom, mint a természettudományokat. A történelem szak elég nehéz, sokat kell beszélni, rengeteg adatot, neveket, dátumokat kell fejben tartani, megtalálni az események közötti összefüggéseket. Az előadások érdekesek voltak, sok mindent megtanultam. A szerb nyelv egy kicsit gondot jelentett az elején, de később belejöttem. Az egyetemi évek alatt felébredt bennem a kutatás iránti vágy. Elsősorban a helytörténet érdekelt, főleg Temeriné. Rátaláltam egy első világháborús veszteséglistára, amelyen különféle településekről olyan személyek szerepeltek, akik a háborúban részt vettek, és számos információt lehetett megtudni velük kapcsolatban. Ez felkeltette az érdeklődésemet, mivel Temerinben korábban ezzel még senki nem foglalkozott behatóbban.
Fúró Dénes (Dávid Csilla felvétele)
Hogyan kerültél kapcsolatba az újságírással?
– Az újságírás is a kutatásomhoz kapcsolódik, a Temerini Újságban 2017 januárjától lehetőséget kaptam arra, hogy közölhessem a kutatási eredményeimet. Később nemcsak első világháborús, hanem helytörténeti témákról is írtam. Tulajdonképpen így ismerkedtem meg az újságírással. Rögtön megtetszett, ebben a szakmában is fontos ugyanis, hogy az ember utánajárjon a dolgoknak, keressen, kutasson. Ebben a tekintetben kapcsolatot véltem felfedezni a történelem és az újságírás között. A kutatásaim oda vezettek, hogy írtam egy könyvet, ami 2019-ben jelent meg Temeriniek a nagy háborúban címmel. Az a legnagyobb értéke, hogy benne vannak több mint ezer olyan temerininek az adatai, akik részt vettek az első világháborúban. Nagy munka volt összeállítani a könyvet, de sok segítséget kaptam. A könyv megjelenése után néhány hónappal a Magyar Szóban olvastam, hogy újságírót keresnek. Úgy éreztem, hogy már van valamilyen tapasztalatom és szeretem is ezt a szakmát, gondoltam megpróbálom. Jelentkeztem, és szerencsére fel is vettek. Kezdetben próbálgattak, hogy hova is illeszkedhetnék be legjobban. Néhány hónap után úgy alakult, hogy az újvidéki rovatra kerültem, azóta is ezen a rovaton dolgozom. Kezdetben sokat segítettek a kollégák, akik támogattak, útmutatást adtak. Lassan már öt éve annak, hogy itt dolgozom a Magyar Szóban. Közben az online csapatnak is a tagja lettem, fordítóként kezdtem, ezt a munkát végeztem fél éven keresztül, 2021 júliusa óta pedig szerkesztőként is tevékenykedem. Mondhatom, hogy most már az online csapat oszlopos tagja vagyok. Szeretem ezt a munkát, de valamikor elég nehéz a nyomtatott sajtót és az online-t összeegyeztetni. Többször megesik ugyanis, hogy a négyórás ügyelettel ütközik egy-egy esemény.
Mit szeretsz leginkább az újságírásban?
– Az újságírásban értelemszerűen inkább a történelemmel kapcsolatos témákat szeretem, ezeket jobban magaménak érzem, de mindent kedvelek, ami kutatással, utánanézéssel jár. Tehát ez nem feltétlenül a történelmi témákra igaz. Például nemrégiben a mesterséges intelligenciáról írtam, ami újdonság volt számomra, mivel korábban ezzel nem foglalkoztam. Tehát szeretek riportokat készíteni, amelyek során elmerülhetek egy témában. Legutóbb volt a városháza-sorozat, itt is több városházát feldolgoztam. Ezt is kedveltem, történészként én is hozzá tudtam tenni. Ezenkívül a közéleti témák sem állnak messze tőlem, legyen szó akár újvidéki, akár temerini eseményekről, azokat is igyekszem követni. Habár, mint mondtam, az online munka miatt kevésbé tudom a temerini eseményeket lefedni. Továbbra is igyekszem továbbfejleszteni magamat az újságírás terén, szeretném a történelmi témákat beleszőni az újságírásba. Elmondhatom magamról, hogy maximalista vagyok, igyekszem mindent pontosan, részletesen megcsinálni, utánajárni a dolgoknak.
Dénes a díj átvételekor (Ótos András felvétele)
Szerinted mi a legnagyobb kihívás a munkádban?
– A legnagyobb kihívás a munkámban a nyomtatott sajtó és az online összeegyeztetése mellett talán az, hogy mindig naprakésznek kell lenni. Tehát az újságírónak mindenhez értenie kell. Említettem a mesterséges intelligenciát, mivel nem foglalkoztam korábban a témával, nagyon utána kellett olvasni. Újságíróként érdekes dolgokat megtanul az ember, sok újdonságról hall. Fiatalon még nem mondhatom azt, hogy minden területen képben vagyok, az újságírás folyamatos tanulást igényel. Ez is a szépsége a szakmának, sokat megtanul az ember a világról, az élet különféle területeiről. Legyen ez akár politika, közélet, kultúra, művészet.
Hogyan tudsz kikapcsolódni, vannak-e hobbijaid?
– A munkából nehezen tudok kikapcsolódni, a nyomtatott sajtó és az online ugyanis sokat elvesz az időmből. A szabadidőmet igyekszem a családomra fordítani. A hobbim a történelemhez kapcsolódik, szenvedélyesen kutatom a családfát, másoknak is, ezzel már tíz éve foglalkozom. Ezenkívül, amit kevesen tudnak rólam, hogy a zene is valamilyen módon közel áll hozzám, befejeztem az általános zeneiskolát, elsősorban gitároztam. Most csakis a kevés szabadidőre foghatom, hogy már nagyon hosszú ideje nem vettem kezembe a gitárt, és ezt sajnálom is. Amikor leülök gitárral a kezemben, akkor biztos, hogy két-három órát simán játszok, de erre már nagyon régen nem volt példa. Szeretek gitározni és szeretem a zenét is, kellemes kikapcsolódást jelent számomra.
Mit jelent neked, hogy elismerték a munkádat?
– Először is köszönöm a munkatársaknak, hogy rám gondoltak és érdemesnek tartottak az elismerésre. Egyrészt nekem ez megerősítés, azt jelenti, hogy jól végzem a munkámat, jó úton haladok a szakmai fejlődés terén. Másrészt pedig ösztönzőleg hat arra, hogy talán még nagyobb erőbevetéssel folytassam a munkát, és minél jobban fejlesszem magam szakmai téren.
A Magyar Szó díjazottjai Erdődi Edvinával, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatójával, és Varjú Márta főszerkesztővel (Ótos András felvétele)
Nyitókép: Munka közben (Ótos András felvétele)
