Hagyományos, házias ízek

A családi vállalkozások különlegesek, hiszen egyesítik a szeretetet, az összetartást és a sikerorientáltságot. A vállalkozás életében kiemelt fontosságú a családi élet és az értékrend, továbbá a kapcsolatok és az esetleg felmerülő konfliktusok. Ezek mind befolyásolják a cég működését. Egy családi vállalkozás azonban még nagyobb odafigyelést, őszinteséget, gondoskodást, valamint együttműködést igényel.
Azok a családi vállalkozások tudnak egyensúlyban maradni és megfelelően működni, amelyekben az azokat alkotó családtagok is harmóniában élnek, illetve sokat és strukturáltan képesek, illetve hajlandók beszélgetni a vállalkozást érintő ügyekről, célokról.
Két óbecsei sógor, Szlimák Dániel és Cservenyák László 2016-ban úgy döntöttek, hogy közösen indítják el családi vállalkozásukat. A név adta magát: a Sogi-DL. Az illetékes tartományi titkárság támogatásának köszönhetően 2017-ben kezdte meg működését a vállalkozás, disznóhús feldolgozásával és annak értékesítésével foglalkozik.

– Miután édesapánk elhunyt, megörököltünk a gazdaságát, földműveléssel és jószágtenyésztéssel foglalkoztunk 2017 előtt. Amikor mi adtuk el a jószágot, akkor valahogy az árak szinte mindig a padlón voltak. Láttuk, hogy ha ez így folytatódik tovább, akkor nem nagy jövő áll előttünk. Innen jött az ötlet, hogy alapítsunk közösen egy családi vállalkozást. 2016-ban írták ki a pályázatot, mi átadtuk a szükséges dokumentációt, és meg is nyertük a támogatást. A 2017-es év végéig kellett megvalósítani a projektet. Húsfeldolgozással foglalkozunk tradicionális módon, tehát nem használunk semmilyen adalékanyagot – mesélte a kezdeteket László. A beszélgetésbe bekapcsolódott Dániel is, innentől kezdve pedig szinte folyamatosan egymás gondolatait egészítette ki a két sógor. Nem meglepő ez, mondják, hiszen a közös munkájukat is a jó együttműködés jellemzi.

– A jószágok nagyját, mintegy hetven százalékát mi tenyésztjük, de vásárolunk is hozzá. A cél az, hogy a jövőben csak az általunk tenyészett jószágot dolgozzuk fel. Miután elérték a számunkra megfelelő súlyt, tehát átlagosan a 120 kilogrammot, akkor elvisszük az élő állatot a vágóhídra, és már másnap kapjuk lehűtött formában, félbe hasítva. Onnantól kezdve a munka többi részét mi végezzük el. A füstre rögtön szétválogatjuk a húsokat, mi megy a kolbásznak, mi megy a piacra, amit nyers hús formájában adunk el. Utóbbiból van a legkevesebb, hiszen a cél a feldolgozás. Kínálatunkban szerepelnek félkész termékek, mint például a rostélykolbász, a sütni való kolbász, a hurka, a csevap és a pljeskavica. Vannak füstölt termékek is, sonka, szalonna, csülök, kulen, kolbász, tepertő, füstölt karaj és tarja, emellett húsos és májas hurkát, valamint disznósajtot is készítünk. Az általunk feldolgozott termékeket az óbecsei és a temerini piacokon értékesítjük. Nem küldünk el senkit, ha kijön a farmra vásárolni, de ott nincs külön erre a célra kialakított helyiség, úgyhogy a vevő így megszakíthatja a munkafolyamatot, azt pedig nem nagyon szeretjük. Két mobil húsboltunk van, amelyeket kifejezetten erre a célra gyártottak, Németországból szereztük be mindkettőt. Ezekkel járjuk a piacokat, innen ismernek fel bennünket a vásárlók. Ez egy igazi családi vállalkozás, a feleségeink is besegítenek az értékesítésbe – magyarázta Dániel.

A cég megalakulása óta ugyan háttérbe szorult a földművelés a két óbecsei család életében, de nem szűnt meg teljesen, hiszen a saját maguk által megtermelt takarmánnyal etetik a jószágokat.

– Az ilyen és az ehhez hasonló családi vállalkozások nehezebben tudnak érvényesülni a tapasztalataink szerint. Van vásárlóerő, tehát vannak, akik értékelik a munkánkat, de tény, hogy az általunk feldolgozott termékek nem bírják felvenni a versenyt az ipari termékekkel, amelyeket szinte féláron elő lehet állítani – közölte László. Dániel hozzátette: náluk hagyományosan történik a sózás, a füstölés és az érlelés.

– Ez mind időt vesz igénybe. A disznó levágásától számítva két hónapon belül adjuk el a füstölt terméket, de ez is mondjuk még határeset. A kezdetektől fogva tartjuk magunkat az elveinkhez, és a hagyományos, házi módszerek alapján dolgozunk. A feldolgozási folyamat szinte teljesen olyan nálunk, mint ahogyan valamikor otthon vágták a disznót. Minden átmegy a kezeink között, mindent alaposan szétválogatunk, tehát a géppel végzett munka minimális. Úgy kell elképzelni, hogy a feldolgozás során használt nagy gépek csak a töltésben és a vágásban segítenek, a legtöbb munkát kézzel végezzük. A hurkát kézzel kötjük, természetes belet használunk, amire csak lehet. Nem használunk kötőanyagot, a bőr a kötőanyag. Ennek a hagyományos termelésnek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Ahogy mondtam is, időigényes, néha drágább maga az előállítás, mert ritka az, aki hajlandó végigvárni a három sózást, a három-négy napig, néha egy hétig eltartó füstölést. Nem előre eltervezett program alapján dolgozunk, maga a szárítás is eltart. Rendes fokhagymát használunk, nem fokhagymaport, továbbá rendes, pirított vöröshagymát, nem szárítottat. Csak akkor visszük ki a piacra az árut, ha teljes mértékben meg vagyunk elégedve vele. Kóstolgatjuk is, ez látszik is rajtunk – mondta mosolyogva Dániel.

Napjainkban egyre kevesebb család foglalkozik sertéstenyésztéssel, a legtöbben inkább megvásárolják azt, amire szükségük van. Ennek ellenére igény mutatkozik a házias ízekre, értett egyet a két sógor.

– Nekünk az a tapasztalatunk, hogy a vásárlók leginkább a gyerekkorukat keresik ebben. Sokszor kapunk pozitív visszajelzést, hogy finomak az általunk készített termékek, sokan mondják, hogy az ő nagytatájuk is így csinálta annak idején. Szerintem ennek van jövője, és emellett ki kell tartanunk. Most már évek óta ezzel foglalkozunk, ezt kell folytatnunk. Nézeteltérések ugyan előfordulnak közöttünk, ez természetes, de komoly konfliktusra nem volt példa – mesélte Dániel, László pedig hozzátette: mindig kiegyeznek, és amíg erre nem kerül sor, addig nem is kelnek fel az asztaltól. A névválasztásról is ő mesélt: sürgette őket a határidőt, nevet kellett adni a családi vállalkozásnak. Rövid és találó nevet szerettek volna, ami utal a kettejük közötti kapcsolatra. Dániel és László szerint a sikeres családi vállalkozás titka az egymás iránti megbecsülés és tisztelet, az összefogás, a kitartás és a családtagok kompromisszumképessége, valamint a szorgalmas munka, még akkor is, ha ez sok lemondással jár.

– Szinte állandó vásárlói körünk van, visszatérnek a piacra ugyanazok az arcok. Csak a saját termékeinket értékesítjük. Sok lemondással jár a munkánk, hiszen ha például piaci nap van, akkor fél négykor kell kelni. Nincsenek szabad hétvégék, szombaton és vasárnap is van piac. Hajnali 5 órára már be kell parkolnunk a mobil húsboltot, mert negyed 6-kor már nincs hely. Így, hogy ketten vagyunk, meg tudjuk oldani, de a cég megalakulása óta kollektív szabadságon még egyszer sem voltunk. A koronavírus-világjárvány után voltak gondok, ugyanis a pandémia ideje alatt az emberek mindent felhalmoztak otthon. Jött egy körülbelül három hónapig tartó csend, amit nagyon nehéz volt túlélni, nem volt vásárlóerő, vagy ha volt is, akkor keveset vásároltak – fogalmazott Dániel.

Az óbecsei családi húsfeldolgozó üzemben évente átlagosan ötszáz, tehát hetente átlagosan tíz disznót vágatnak le és dolgoznak fel. László kiemelte, a Sogi-DL pozitív évet zárt. Hozzátette, megalakulása óta a 2023-as év mondható az egyik legsikeresebb évnek.

– Az általunk feldolgozott hústermékek nem kerülnek a vevő asztalára úgy, hogy azt ne kóstoljuk meg előtte. Vannak elképzeléseink, terveink, de ezt majd a jövő fogja megmutatni. A 2024-es év szerintünk nem a fejlesztések éve lesz, a következő egy-két év a túlélés, a fennmaradás évei lesznek. Kötve vagyunk a földműveléssel és az állattenyésztéssel is, az a célunk, hogy fennmaradjunk mindhárom ágazaton, tehát az említett kettőn és a feldolgozásban is. Már készülünk a húsvétra, de hát ugye a disznó az nem csak sonkából áll. A készleteink végesek. Vannak gyermekeink, akik ugyan érdeklődnek a munka iránt, de fiatalok még, úgyhogy korai arról beszélni, lesz-e közülük valaki, aki majd továbbviszi a családi vállalkozást – zárta beszélgetésünket László.