Mindannyian ismerjük őket, mégsem látunk bele igazán a tényleges tevékenységükbe. Tudjuk, hogy mindig számíthatunk rájuk, mégsem kapják meg a megérdemelt tekintélyt. Pedig áldozatkészségük, bátorságuk és elkötelezettségük nagyban hozzájárul valamennyiünk biztonságához. A nap huszonnégy órájában tettre készek, megfelelő állóképességgel, óriási erővel, valamint szerteágazó technikai és szakmai ismerettel rendelkeznek, mindig a mihamarabbi segítségnyújtásra törekszenek. Az önkéntes tűzoltók azok a rendkívüli módon felkészült emberek, akik akár saját testi épségük veszélyeztetése árán is segítenek a bajba jutottakon.
Az 1895-ben alakult csantavéri Önkéntes Tűzoltótestület megalakulása óta megszakítás nélkül működik. Ma már az egyesület operatív egysége megfelel az önkéntes tűzoltókról szóló törvény legmagasabb, első kategóriájában meghatározott feltételeknek. A testületnek jelenleg a pioníroktól kezdve a veteránokig csaknem hetven tagja van, az operatív egységet pedig húsz vonulós tűzoltó alkotja.
A csantavéri tűzoltólaktanyában régebben gondnok ügyelt a telefonra, aki baj esetén azonnal be tudta kapcsolni a szirénát. Az utóbbi években azonban a kommunikációs eszközök fejlődése sokkal korszerűbb megoldást hozott magával.
– Tűz esetén az emberek vagy a szabadkai központi számot, a 193-at hívják, vagy a helyi 782-391-es vezetékes számot tárcsázzák. A 193-as szám hívása esetén a szabadkai hivatásosok rögtön értesítenek bennünket. Ma már a szirénánk telefonirányítással indul. A vezetékes szám át van irányítva a mobilomra, így tűz esetén egy kattintással aktiválni tudom a szirénát, amely a bajtársakat riasztja – mesélte Juhász Vilmos, a testület tagja, hozzátéve, mivel a sziréna három alkalommal szólal meg, fennáll a veszélye annak, hogy sokan a nagy hangereje ellenére sem hallják meg. Nekik azonban már erre is van megoldásuk.
– A fiatalok kitaláltak egy applikációt, amelynek segítségével a sziréna megszólalása után egy gombnyomással SMS formájában magánriasztást tudok küldeni az operatív egység tűzoltóinak. Az üzenet mindenki telefonján szirénaszóval jelez. Mivel nincs időnk megkérdezni egymást, hogy ki érkezett be a tűzoltóotthonba a riasztás után, ezért a testület kamerarendszere által a mobilunkon keresztül ellenőrizni tudjuk azt. Ez azért fontos, mert tisztában kell lennünk azzal, hogy hány tűzoltóra számíthatunk majd a tűz helyszínén – magyarázta Juhász Vilmos, akinek elmondása szerint az önkéntes tűzoltóság alapvetően nem készenléti szolgálatot jelent. Ha befut a riasztás, a legfontosabb az, hogy az első tűzoltóautónak minél előbb el kell indulnia, hogy a bajba jutott polgárok a lehető leggyorsabban megkapják a segítséget. Aki később ér be, az felülhet a második kocsira.
Az önkéntes lánglovagok jelenléte a polgárokat biztonsággal tölti el, és az a tudat sem mellékes, hogy éjjel-nappal, bármely pillanatban számítani tudunk rájuk. Feladatuk elsősorban a tűz oltására és a mentésre vonatkozik, amit hatékonyan végeznek nemcsak a falu területén, hanem Meggyesen, Zentaörsön, Tornyoson és Újnagyfényen is. Az egyesület járművei korosak, ám jó állapotban vannak. Jelen pillanatban három tűzoltó-, egy vízszállító tartály és két rohamkocsi segíti a tevékenységüket. A kamionok a tűzoltóotthonból hozzávetőlegesen 6–7 perc alatt el tudnak indulni Csantavér akármelyik pontjára, ahova nagyjából másfél perc alatt odaérnek.
– Az első csapat nagyon rövid időn belül megadhatja a segítséget a bajba jutottaknak. Szabadkáról viszont legalább 25–30 perc szükséges ahhoz, hogy kiérjenek a hivatásos tűzoltók. Ezért sokszor óriási jelentőséggel bír, ha időben kiérünk. Hozzáteszem, nagyon ritkán szorulunk a szabadkai tűzoltók segítségére. Egyedül abban az esetben támaszkodunk rájuk, ha technikai eszközhiányban szenvedünk, vagy ha műszaki mentésre van szükség, amire mi nem vagyunk kiképezve, illetve felszerelésük sincs hozzá – fűzte hozzá Juhász Zoltán, a Csantavéri Önkéntes Tűzoltótestület parancsnoka.
A csantavéri lánglovagok nemcsak gyorsan reagálnak, hanem szakszerű munkát is végeznek. A felszerelésükre és a költségvetésükre rátérve, mint mondták, a tűzoltóság részére sajnos nagyon kevés pályázat áll rendelkezésre, ezért nem tudnak komolyabb eszközökre szert tenni.
– A felszereléseink nem olcsók. Egy védőruha ára 700–800 euró, a csizmáé pedig 300 euró. Egy tömlőt például 50 euróért tudunk beszerezni. Egy tűzoltót tetőtől talpig felöltöztetni a megfelelő védőöltözetbe tehát nagyjából 2000 euróba kerül, ami tartalmazza a védőruhát, csizmát, védősisakot, védőkesztyűt, védőmaszkot, légzőkészüléket – ismertette ismét Juhász Vilmos, hozzáfűzve, a működésük költségeit csakis támogatások révén tudják fedezni. Az önkéntes tűzoltótestület nonprofit szervezet. Az önkormányzattól, a helyi közösségtől, a helyi vállalkozóktól, cégektől és a csantavéri polgároktól kapott támogatásokból tudják fenntartani magunkat. A legnagyobb csantavéri támogatójuk mások mellett a Gebi Kft. Az elmúlt néhány évben azonban a Tartományi Mezőgazdasági, Víz- és Erdőgazdálkodási Titkárság, a Phiwa Gazdasági Társaság és a tartományi kormány is támogatta a vajdasági önkéntes tűzoltó-egyesületek munkáját.
A lánglovagok beszámoltak arról is, hogy tavaly 21 helyre riasztották őket, az azelőtti évben 32–33 tűzeset is volt.
– Csantavéren eddig többnyire ház-, melléképület-, tető-, plafon- vagy kéménytüzet kellett oltani, ugyanakkor arra is volt már példa, hogy egy nagyobb vállalatnál ütött ki tűz, néhány alkalommal pedig az avar kapott lángra, holott szigorúan tilos avart égetni. Időnként Szabadkára is segítségül hívnak bennünket. Mint mondtuk, ritkán kérünk segítséget a hivatásosoktól, önállóan oltjuk a tüzet, majd be is jelentjük, hiszen minden tüzet be kell iktatni a belügyminisztérium rendszerébe – fejtette ki a parancsnok, aki elmondta, a tűz eloltása után a folyamatos készenléti kötelezettség miatt a kocsikat rögtön feltöltik vízzel és üzemanyaggal. A járműveiket mindig tisztán tartják, és ritkán, csak a nagy fagyok esetén fordul elő, hogy a bevetés után nem mossák azonnal le.
A testület kitűnő kapcsolatokat ápol a környező települések tűzoltó-egyesületeivel, ugyanilyen gyümölcsöző együttműködést folytat 1971 óta Mezőberénnyel és 2015 óta Akasztóval is. A tagok mindemellett számos tűzoltóversenyen is szerepeltek, és a kitartó munka eredményeként a sikerek sem maradtak el. Különösen büszkék arra, hogy 1951-ben az akkori országos versenyt a csantavéri tűzoltók nyerték meg, 2010-ben pedig az ifjúsági csapat diadalmaskodott a jagodinai országos bajnokságon, ahonnan kijutott a 2011-ben megrendezett szlovéniai Európa-bajnokságra. A Bajina Baštán megrendezett országos bajnokságon Oravec István vezetésével a férfi és a női veterán csapat is részt vett. A rendkívül kiegyensúlyozott mezőnyben a férfiak a hatodik helyet szerezték meg, a hölgyek pedig a dobogó harmadik fokára állhattak fel. Országos bajnoki címmel még nem rendelkeznek, de országos döntőben már több alkalommal is szerepeltek. A községi versenyeken folyamatosan részt vettek, és a körzeti megméretés selejtezőiben is rendszeresen ott voltak – mondta Juhász Vilmos, aki az 1970-es évek elején maga is elsajátította a tűzoltás fortélyait.
A Csantavéri Önkéntes Tűzoltótestületnek fiatal lánglovagjai is vannak, köztük Bastić Stefan, akit gyermekkora óta vonz ez a hivatás. A segítségnyújtás élete szerves részét képezi. Tűzoltócsaládban nőtt fel, hiszen édesapja és nagytatája önkéntes tűzoltók voltak, édesanyja pedig ugyancsak a testület tagja. Az egyik legnagyobb szívfájdalma, hogy nem tudja a fiatalokat arra buzdítani, hogy minél többen önkéntes tűzoltóknak álljanak.
– Egy idő után bajban leszünk, mivel a bajtársaink – akiket egyébként nagyon nagyra becsülök –, már idősebbek, utánpótlás pedig nem nagyon van. Rendkívül nehéz arról beszélni, mi fog történni, ha nem sikerül fiatalokat toborozni. Ha emiatt egyszer a laktanyára lakatot tesznek, hatalmas bajban lesznek a falu lakosai – hangsúlyozta Stefan. A segítségnyújtást nagyon komolyan veszi, tavaly szinte minden tűzesetnél jelen volt, ezért a közösségi munka terén nyújtott kimagasló teljesítményéért elismerést is kapott. Mindemellett szívén viseli a gyerekek oktatását is. Több mint egy évvel ezelőtt két tűzoltótársával együtt kezdett el a kis növendékekkel foglalkozni.
– Az elmúlt évben három gyerekcsapatot szerveztünk megközelítőleg harminc taggal, akikkel tűzoltóversenyen is jártunk, és szép eredményekkel térhettünk haza. Mikor véget ért a versenyszezon, különféle foglalkozásokat is tartottunk számukra. A növendékek nagyon lelkesek, kérdés, hogy hány tűzoltó marad meg közülük – fogalmazott Stefan, kiemelve, társaival nagyon jó kapcsolatot ápolnak. Mindig is összetartanak, és támaszai egymásnak.
– Amellett, hogy rendkívül gyorsak vagyunk, nagyban megkönnyíti a dolgunkat, hogy munka közben szavak nélkül is értjük egymást. Hatalmas sebességgel tudunk szerelni is, így pár perc leforgása alatt meg tudjuk fékezni a tüzet. Számunkra mindig is az volt a legfontosabb, hogy segítsünk a bajba jutottakon – emelte ki a fiatal lánglovag.
A Csantavéri Önkéntes Tűzoltótestület női csapattal is rendelkezik. Habár a szebbik nem képviselői rendelkeznek tűzoltóvizsgával, nem oltanak tüzet, a tűzoltóversenyeken azonban az elmúlt évtizedek során derekasan helyt álltak.
– Nagyon jó csapatot alkotunk. Az elmúlt évtizedek alatt rengeteget gyakorlatoztunk, hogy minél rangosabb díjakat szerezzünk Csantavérnek. Mindvégig szívvel-lélekkel dolgoztunk, igyekeztünk a maximumot kihozni magunkból. Mindannyian elkötelezett tagjai vagyunk a testületnek. Habár az utóbbi néhány évben nem vettünk részt megmérettetéseken, a laktanyába mindig szívesen bejárunk, hiszen rendkívül jó érzés egy kitűnő csapat tagjának lenni. Sokat segítünk a férfiaknak is. Ha megszólal a sziréna, sokszor mi is bejövünk az otthonba, hogy megkönnyítsük az önkéntes tűzoltók munkáját, hogy minél hamarabb kiérjenek a helyszínre. A női munkát is mi végezzük a laktanyában, és ha úgy adódik, a látogatókat is szívesen vendégül látjuk. A helyi általános iskolásokat is szívesen fogadjuk. A gyermekhét során az ovisok is meglátogatnak minket, akiknek játékos ismeretterjesztő előadásokat is tartunk. Továbbá az iskola által szervezett táborban is részt veszünk, ahol ugyancsak érdekes foglalkozásokat tartunk a diákoknak – hangsúlyozták a női tagok, majd elmondták, a továbbiakban is kitartóak maradnak, hiszen a megmérettetések sikeressége tartja bennük a mai napig is a lelket. Mint kiemelték, az önkéntes tűzoltók tevékenysége szívből jön. Akit nem érint meg ez a hivatás, illetve maga a segíteni akarás, az nem marad meg köztük.
A mindig áldozatkész lánglovagjainkat tömörítő egyesület férfi tagjai egyetértettek abban, hogy nagyon hálásak a feleségeiknek azért, mert segítik a munkájukat a baj esetén, hiszen – mint mondták – tűz esetén akár fél perc is hihetetlenül sokat tud jelenteni. Arra a kérdésemre pedig, hogy miért választották ezt a hivatást, Orovec Tibor, a testület elnökhelyettese leszögezte, ez egy olyan hivatás, amit szeretni kell, másként aligha lehet szívvel-lélekkel végezni.
– Ez egy kötelezettség, amit meg kell és meg is lehet szokni. Meglátásom szerint, akik egyszer önkéntes tűzoltóknak állnak, később már nem tudják elhagyni a testületet, hiszen rendkívül fontos nekik, hogy segítsenek a bajba jutottakon. A tűz eloltása után az emberek hálásak nekünk, és ezt az érzést semmivel sem lehet megfizetni. Nem mellékes kiemelni, hogy az önkéntes tűzoltók körében hatalmas az összetartás, így ha bármelyikünknek valamilyen problémája akad, ott vagyunk egymásnak. Az egyesületben nagy hangsúlyt fektetünk a közösségi munkára, a kérdések megoldásáról együtt döntünk és közösen beszéljük meg a teendőket is – fejtette ki a testület elnökhelyettese.
Beszélgetőpartnereim a jövőbeli terveikről elmondták, elsődleges céljuk az, hogy minél több fiatalt toborozzanak és a technikai eszközeiket korszerűsítsék. A közeljövőben a belső részt szeretnék átmeszelni, a plafonrészt pedig szigetelni. Régóta dédelgetett álmuk, hogy az épület külső részét is befessék, ám mivel több ezer eurós költségről van szó, ezt egyelőre még saját erőből nem tudják kivitelezni, mégis abban bíznak, hogy jövőre, a testület fennállásának 130. évfordulójára ezt az elképzelésüket is sikerül majd megvalósítaniuk.
Nyitókép: A vonulós tűzoltók rendkívül elkötelezettek a hivatásuk iránt