A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiemelt jelentőségű intézmény, a Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdaság Autonóm Tartomány Kormánya alapításában működik, munkáját és tevékenységét segíti a Magyar Kormány Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági és tartományi képviselői is. Számos rendezvényt, programot, projektet szerveznek fiataloknak, felnőtteknek és szakembereknek egyaránt, miközben kiadványok jelennek meg a gondozásuk alatt, és jelentős mértékű digitalizációt is végeznek.
Kormányos Katona Gyöngyi, az intézmény igazgatója elmondása szerint az intézet négy fő területen tevékenykedik. Ezek a vajdasági magyar kultúra közösségteremtő szerepének erősítése; a vajdasági magyar közösség tárgyi, szellemi és kulturális örökségének a gondozása és digitális megőrzése; a kortárs kultúra közvetítése; valamint az esélyegyenlőség biztosítása. Ez utóbbi azt jelenti, hogy szeretnének a szórványtelepüléseken is egyre inkább megjelenni, elősegítve ezzel az ott élők bekapcsolódását a vajdasági magyar kulturális életbe.
Kormányos Katona Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója (Fotó: Gruik Zsuzsa felvétele)
Mi mindennel foglalkozik a VMMI?
– Intézetükben többféle intézménytípus tevékenysége összpontosul: oktatás, képzés, rendezvényszervezés, közösségépítés, népművészet, hagyományápolás, könyvkiadás, digitalizáció, örökségvédelem, szakmai mentorprogramok. Véleményem szerint a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet jelentősége és tevékenysége meghatározó nemcsak Vajdaságban, hanem az egész Kárpát-medencében is, köszönve az Intézet alapítóinak, korábbi vezetőinek, támogatóinak, akik fontosnak érezték a vajdasági magyar nemzeti közösség szellemi építését. Az Intézet széles körű tevékenységet folytat, ezért nagy a felelőssége is, a szakmunkatársaink elhivatottak, van bennük tudásvágy, tenni akarás, alázat, a vajdasági magyar közösség művelődési életéért, fenntarthatóságáért dolgoznak. Megtisztelő és nemes feladat, ugyanakkor óriási felelősség is egy ilyen intézményt vezetni. Célunk az információs társadalom viszonyai között a vajdasági magyar nemzeti kultúra gazdagítása és fennmaradásának segítése, a vajdasági kulturális örökség átmentése, ehhez pedig számos intézménnyel együtt kell működnünk.
A szélesebb közönség számára milyen programokat nyújtanak?
– Az egyik legjelentősebb és legtömegesebb kulturális programunk a Gyöngyösbokréta és a Durindó, amelyek közös projektjeink a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséggel. Tavaly Magyarcsernyén, idén Adán szervezzük meg ezt a két fesztivált. Mindig az adott település művelődési egyesülete, önkormányzata a fő szervező, mi pedig szakmai háttérintézményként segítjük, koordináljuk a munkájukat. Fontos számunkra a Magyar Amatőr- és Diákszínjátszók Tábora, amelynek célja a színjátszómozgalom erősítése, a szakmai fejlődés segítése. Elsősorban olyan vajdasági magyar amatőr fiatalokat, színjátszókat várunk, akik valamilyen színjátszócsoportban már közreműködtek, de nem kizáró ok az sem, ha nincs ilyen tapasztalatuk. A Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozó idei befogadó települése Bácsfeketehegy. Ezt a rendezvényt a Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társaság szervezi, mi a VMMSZ-szel partnerségben a szakmai koordinációt végezzük. A színjátszásnál ki kell emelni a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóját is. A tavalyi találkozónak Topolya adott otthont, idén pedig Nagykikinda fogadja be az amatőr színjátszókat. Meg kell említeni a tavalyi Művészet és műemlékvédelem művésztelepet, amely dr. Raffay Endre művészettörténész koordinálásával valósult meg. A figyelem itt a műemlékekre irányult, különösen arra, hogy hogyan lehet megvédeni a művészet eszközeivel a műemlékeket, az épületeket.
Mindent szeretnének digitalizálni, ami a vajdasági magyar kulturális, tárgyi, szellemi örökséget jellemzi (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
Milyen kiadványokat terveznek erre az évre?
– Tavaly kezdtük el, ám már idén fog megjelenni a Virágoskert a horgosi nagytemplom című kötet, amely Horgos népdalos monográfiája Juhász Gyula és Németh István szerzőségével. Idén fog megjelenni Gyura Julianna 1111 babona című kötete, amely Zenta környéki babonák és hiedelemmondák gyűjteménye. Két részben tervezzük megjelentetni Balogh István Mesebor és Örökhagyók című drámajátékát. Szintén idén jelentetjük meg Nagy Tibor Topolyán is fellebben a lepel című kötetét, amely a '44-es, '45-ös topolyai vérengzéseket dolgozza fel, tehát egy elég kemény és jelentős kiadványról van szó. A Vajdasági Magyar Értéktárhoz kötődően szeretnénk kiadni egy újabb foglalkoztató füzetet, szintén dr. Raffai Judit és Resócki Vázsonyi Csilla szerkesztésében. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséggel társkiadásban jelenik meg Resócki Rolland Mutasd meg az Utrinai utcát! című kötete, valamint szintén idénre tervezzük Szabó József Egy bácskai nagyapa meséiből önéletírásának megjelenését is. Illetve terveink között szerepel Molnár Tibor „Magányos sír a keskeny, elhagyott völgyben, keresztje ferde már, veszendő...” című kötetének kiadása is.
Mindezek mellett pedig a tevékenységük jelentős részét a digitalizáció teszi ki.
– Minden olyan dolgot szeretnénk digitalizálni, amely a vajdasági magyar kulturális, tárgyi, szellemi örökséget jellemzi. A kiadványok közül a Vajdasági Magyar Digitális Archívumban nem tudunk mindent közzé tenni, mert szerzői jogok kötnek bennünket. A kötetek, kiadványok, folyóiratok mellett fotókat is digitalizálnak a kollégák, tehát igen gazdag a fotógyűjteményünk is. A fotók mellett különböző helytörténeti anyagokat is digitalizálunk, például térképeket, színházi plakátokat. A Vajdasági Magyar Digitális Archívum egy digitális platform, ahol ingyenes tartalomszolgáltatást végzünk. Ez azt jelenti, hogy bizonyos ingyenes tartalmakhoz hozzájuthatnak az érdeklődők, bár sajnos kevesen tudnak még erről az adatbázisról, ám dolgozunk a népszerűsítésén. Szeretnénk, hogy minél jobban beépüljön a köztudatba. A délvidéki arcképcsarnok sokaknak érdekes lehet, mert különböző szerzői profilokat tartalmaz: vajdasági magyar szak- és szépírók, helytörténetírók, irodalmárok, fotósok, képzőművészek találhatók meg benne. A fotótárunkra külsőleg is tölthetők fel fotók bármilyen kulturális témában. Nagyon kedveljük a régi fotókat, a családi fényképeket, és azokat is, amelyek az egykori művelődési, néprajzi jellegű tartalmakat örökítették meg. Többek között Dormán László gyűjteménye, a Kovács Endre-gyűjtemény, a Németh Mátyás-gyűjtemény is megtalálható a fotótárban. Mindezek mellett természetesen a hanganyagoknak a digitalizálása is folyamatban van, és a hangtár is nagyon fontos és népszerű Bodor Anikó néprajzi öröksége nyomán. Három fő egységből áll: az egyik a néprajzi, a másik a népművészeti mozgalmak hanganyagait örökíti meg, a harmadik pedig a közművelődési hangtár. A legnépesebb a néprajzi és a folklórhangtárunk, amelyet elsősorban az óvodapedagógusok, az osztálytanítók, a művelődési egyesületek, civil szervezetek, népdalkórusok figyelmébe ajánlunk, hiszen olyan hanganyagokat hallgathatnak meg itt, amelyekből utána saját maguk népdalcsokrokat állíthatnak össze egy-egy fellépésre. Nekünk fontos az, hogy szakmailag tudjuk segíteni a művelődési egyesületekben tevékenykedő csoportokat is. A képzőművészeti tár pedig nemcsak azoknak lehet érdekes, akik érdeklődnek a képzőművészetek iránt, hanem azoknak is, akik például egy tudományos munkához szeretnének egy hozzáillő vajdasági magyar képzőművészeti alkotást találni.
Az intézmény sokrétű tevékenységével nemrég a Magyar Szó és a Hét Nap vezetői is megismerkedtek (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
FONTOS MEGSZÓLÍTANI A FIATALOKAT
A fiatalokat milyen programokkal szólítják meg?
– Az 5 határon át honismereti vetélkedőt, amelynek a célja a külhoni értékek megismertetése a fiatalokkal, közösen szervezzük a Kárpát-medence határon túli területein működő más művelődési intézetekkel. Egy többfordulós vetélkedőről van szó, amely magyarországi döntővel zárul. Idén szeptemberben szeretnénk majd ismét meghirdetni a fiatalok számára a részvételt. Az Útra, kamasz! tábor szintén közös projektünk a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal tagjaival. Ahogy tavaly, úgy idén is képviseltetjük majd Vajdaságot egy csapattal, akiknek lehetőségük nyílik barátkozni, közben kulturális programokon részt venni, miközben nagyon sok játékos és önismereti foglalkozáson vehetnek részt a gyerekek. A Hétköznapi hősök elnevezésű projektet tavaly már ötödik alkalommal szervezte meg a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. A fiataloknak itt a saját településükön kell olyan embereket megkeresniük, akik példaértékű tevékenységet folytatnak. Legtöbbször hétköznapi emberekről van szó, tehát nem közéleti személyiségekről, hanem olyanokról, akik a saját közegükben népszerűségnek örvendenek, és olyan életutat tudnak maguk mögött, amelyre a fiatalok is büszkék. Minden évben nagyon szép munkák érkeznek. A fiatalok zárásként bemutatják a gyűjtésüket, ami azért fontos, mert így ösztönözzük őket kutatómunkára, illetve a Vajdasági Magyar Értéktár adatbázisát is gazdagítják a munkáik által. A fiatalok számára kellemes csalódást jelentett ez a projekt, mert eleinte féltek attól, hogy hogyan tudnak megfelelni az elvárásoknak, utána viszont rájöttek, hogy mennyi hasznos dolgot tanultak. Jelenleg van egy pályázati felhívásunk, amely szintén a fiatalokat szólítja meg: Előhívott értékek – épített örökség a fiatalok szemével. Itt a fiataloknak az a feladata, hogy a saját környezetükben keressék meg azokat az épített örökségeket, amelyekről úgy gondolják, hogy érdemesek a megörökítésre, és erről készítsenek egy fotósorozatot. A beérkezett fotókból kiállítást szeretnénk szervezni, valamint egy fotós műhelymunkát is szeretnénk biztosítani a fiataloknak. A legjobbak itt is, akárcsak az 5 határon át vetélkedőben és a Hétköznapi hősök projektben, jutalomkiránduláson vehetnek részt. Fontos számunkra, hogy ha már honismereti, értékőrző vetélkedőkről van szó, akkor ezeken a kirándulásokon hungarikumokkal vagy települési értéktárakkal ismerkedhessenek meg. Mindig azt mondom, hogy élményt kell nyújtani, hiszen nem biztos, hogy mindig csak a tárgyi nyeremények a fontosak. Az a fontos, hogy közösségben legyenek, érezzék azt, hogy hasznos munkát végeztek, olyasmit tettek le az asztalra, ami a közösség számára is hasznos.
Mekkora kihívást jelent a fiatalok bevonása ezekbe a tevékenységekbe?
– Személyesen szoktam megszólítani azokat a kistelepüléseket, ahol tudom, hogy a fiataloknak kevés lehetőségük van megmutatkozni. Nagyon fontos, hogy ne csak a tömbben, hanem a szórványban is bekapcsoljuk a fiatalokat, megmozgassuk őket. Szerencsére nem zárkóznak el ezek elől a törekvések elől. Azt látom, hogy nincs könnyű dolgunk, amikor be akarjuk vonni őket, ám Vajdaságban mindig vannak még érdeklődő fiatalok. Nagyon szeretem a munkának ezt a részét, és úgy gondolom, hogy ez az egyik leghálásabb feladat. Éppen ezért szeretnék még jobban nyitni feléjük. Úgy érzem, ha számukra világossá válik, hogy mennyire fontos az értékmegőrzés, az értékteremtés, a saját kultúrájuk, a saját anyanyelvük, a nemzeti identitásuk, akkor felnőttként is ezek mentén az értékek mentén élik majd az életüket, és ezeket az értékeket adják tovább a családjukban is.
A különféle vetélkedőkön kívül más típusú programokat is nyújtanak a felnövekvő generáció tagjainak?
– Igen, elsősorban a Dobbantó, valamint a Mutogató programot kell kiemelnem. A Dobbantót tavaly indítottuk először Mácsai Mónika drámapedagógus vezetésével, és hét településen valósultak meg a foglalkozások. Ez a program a felsősöket, azon belül is leginkább a nyolcadikosokat szólítja meg. Egy nagyon közkedvelt programról van szó, amelynek a célja, hogy egyfajta önismereti foglalkozáson keresztül segítse a gyerekeket abban, hogy rájöjjenek, mi az érdeklődési körük, milyen belső erőforrásaik, esetleg milyen gátló tényezőik vannak, illetve hogy milyen középiskolába érdemes iratkozniuk. A szintén Mácsai Mónika vezetésével megvalósuló Mutogató program pedig az általános iskola alsó tagozatosait szólítja meg a drámapedagógia eszközeivel. Ezen a foglalkozáson magyar irodalmi olvasmányokat dolgoznak fel játékos módon, interaktív foglalkozás keretein belül. Ezeket a programokat idén is folytatjuk, és ezek esetében is fontosnak tartjuk, hogy eljussunk kistelepülésekre, elvigyük ezeket a programokat az ő iskoláikba is. Ha drámapedagógiáról van szó, akkor azt is meg kell említeni, hogy az elmúlt időszakban tanteremszínházi és színházi nevelési foglalkozásokra is sor került. Ezt a projektet egy magyarországi társulat vezette, mi a fogadó intézmény voltunk. A drámapedagógia eszközeivel indulatkezelési problémák leküzdéséhez kívántak segítséget nyújtani a gyerekeknek. Három iskolába vittük el ezt a foglalkozást.
Mik a tapasztalatok, hogy aki egyszer részt vesz valamelyik programban, az utána újra és újra visszatér?
– Igen, például a Hétköznapi hősök kapcsán kaptunk olyan visszajelzéseket, hogy ha szervezünk valamilyen programot, amely őket is érinti, akkor abba nagyon szívesen bekapcsolódnak. Motiválni kell őket, és ha ez sikerül, akkor utána mindig szívesen kapcsolódnak be a következő projektekbe is. Ugyanezt láttam a pedagógusi munkámon keresztül is. Nagyon hálás dolog fiatalokkal dolgozni. Nem könnyű, ám rendkívül hálás feladat.
Nyitókép: Az intézmény épülete tavaly ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
