Hetvenhat évvel ezelőtt, április 7-én kezdte meg a működését az Egészségügyi Világszervezet, amelynek megállapítása szerint az egészség nem csupán a betegség hiányát, hanem a teljes testi, lelki és szociális jólét állapotát jelenti. Az egészségünk megőrzésére irányuló törekvés gyakran csak akkor kerül előtérbe, amikor azzal szembesülünk, hogy milyen törékeny is valójában ez a kincs. Az egészség világnapja remek alkalom arra, hogy emlékeztessük magunkat: az egészség nem magától értetődő.
Manapság egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészségmegőrzés, egyre nagyobb figyelmet fordítunk az életmódunkra, és egyre inkább törekszünk arra, hogy ne csak passzív részesei legyünk a gyógyulásunknak, hanem az egészségügyi személyzettel együttműködve aktívan tegyünk érte. Mára a kollektív tudás részévé vált, hogy számos betegség kialakulása megelőzhető lenne megfelelő táplálkozással, rendszeres testmozgással és a mentális egészségünk karbantartásával. A gyakorlatban mégis sokszor tapasztalhatjuk, hogy ez a tudás csupán elméleti: tudjuk, hogy nem tesz jót, ha minden este megiszunk egy-két sört, hogy a dohányzás egészségtelen, hogy a sok stressz ártalmas, hogy nem kellene túlzásba vinni a fehér lisztes süteményeket és a cukros üdítőket, mégsem tudunk megálljt parancsolni magunknak.
Fontos lenne, hogy az egészségtudatosság ne csak az egészségügyi szakemberek körében valósuljon meg, hanem mindenki számára természetessé váljon, de az életmódváltás nem egyszerű és főleg nem könnyű lépés, még akkor sem, ha tudjuk, hogy hosszú távon nagyon sokat nyerhetünk vele: nemcsak éveket az élethez, hanem lehetőséget, hogy ezeket az éveket viszonylagos egészségben, aktívan, boldogan tölthessük el. Mégis nehéz megőrizni a motivációt. Nem látjuk az azonnali előnyöket, hiszen a szervezetünknek idő kell a regenerálódáshoz, és amit ma teszünk a testünkért-lelkünkért, az talán csak holnap fog visszaköszönni. Ráadásul az is lehet, hogy észre sem vesszük az életmódváltásunk pozitív hatásait, hiszen csak azt látjuk, hogy eddig sem voltunk betegek, és most sem vagyunk azok.
Közhely, hogy rohanó világban élünk, ahol egyik napi teendőnk követi a másikat, és esélyünk sincs arra, hogy utolérjük magunkat: iskolába kell vinni a gyereket, dolgozni kell, mosogatni kell, ki kell vinni a kutyát, meg kell csinálni a kerti munkákat, és a végtelenségig lehetne sorolni, mennyi mindent igyekszünk belezsúfolni egyetlen napba. Nem csoda, ha nehezen találunk időt a mentális egészségünkre: az emberi kapcsolódásra, az egyedüllétre, a feltöltődésre. Ahogy az sem meglepő, ha nem jut időnk kovászt nevelni, magunknak sütni a kenyeret, mindennap friss zöldséget vásárolni, és abból egészséges főtt ételt tenni az asztalra, majd este futni vagy jógázni menni. Az egészséges életmód kialakítása nemcsak nehéznek és időigényesnek tűnik, hanem valóban az is. Mégis érdemes újraértékelni a prioritásainkat, és lemondani néhány dologról azért, hogy még sokáig örvendhessünk a testi-lelki egészségünknek.
Az egészségünk megőrzésének egyik legfontosabb összetevője a táplálkozásunk minősége, de az egészséges ételekhez való hozzáférés még akkor sem mindig egyszerű, amikor a motivációt már megtaláltuk, és igyekszünk kitartani. A boltok polcain feldolgozott élelmiszerek sorakoznak, amelyek fogyasztásával rengeteg időt takaríthatunk meg. Ezek kényelmes választást kínálnak a mindennapok rohanásában, hosszú távon azonban árthatnak az egészségünknek. Hiába tudjuk, hogy jobb lenne friss zöldségeket és gyümölcsöket enni, teljes kiőrlésű gabonákat választani, gyakran nem engedhetjük meg magunknak, hogy az egész család bioélelmiszereket fogyasszon. Ez megnehezíti az egészséges táplálkozásra való áttérést, a feladat még így sem lehetetlen. Érdemes kis lépésekben gondolkoznunk: ha a cukros üdítők helyett vizet iszunk, az így megtakarított összeget elkölthetjük olyan élelmiszerekre, amelyek drágábbak, de jobb minőségűek és egészségesebbek.
Miközben az egészséges életmódra való törekvés fontosságát hangsúlyozzuk, nem szabad megfeledkeznünk az egészségügyi egyenlőtlenségekről sem – különösen azért, mert idén a WHO az egészséghez való jogot helyezte a világnap középpontjába: minden embernek joga van a minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz, az egészséggel kapcsolatos információkhoz, ahogy a biztonságos ivóvízhez, a tiszta levegőhöz, a megfelelő táplálkozáshoz, a megfelelő lakhatási, munka- és környezeti körülményekhez is.
A társadalomban azonban nem mindenki egyforma nehézségek árán jut hozzá az egészségügyi ellátáshoz, az egészséges ételekhez, a sportolási lehetőségekhez, az egészséges életmód jelentőségét alátámasztó információkhoz, a mentális egészség területén nyújtott segítséghez vagy akár ahhoz a támogató közeghez, ami megkönnyítheti számunkra az életmódváltást és az egészségtudatosságot.
Az egészségügyi egyenlőtlenségek kérdése sajnos igencsak aktuális probléma a társadalomban. A gazdasági helyzet, a társadalmi státusz, a lakóhely vagy akár az etnikai hovatartozás is jelentősen befolyásolhatja az egészséghez való hozzáférést. Sokan nem jutnak el az egészségügyi szűrővizsgálatokra, nem tudják megfizetni az egészséges ételeket, nincsenek tisztában az egészségmegőrzés jelentőségével, nem értenek szót a szakorvossal vagy nem foglalkoznak a mentális egészségükkel, mert „pszichológushoz csak a bolondok járnak”.
Az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentésének első lépése az lenne, hogy elismerjük ezeknek az egyenlőtlenségeknek a létét, és azt is, hogy az egészséghez való hozzáférés mindenki számára alapvető jog. Ez jó kiindulási alap, de a valódi változáshoz társadalmi szándékra van szükség.
Az egészség világnapja emlékeztet minket arra, hogy érdemes időt és energiát fektetnünk legnagyobb kincsünk, az egészségünk megőrzésébe egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Legyen ez a nap annak a kezdete, hogy szeretettel és odafigyeléssel fordulunk a testünk és a lelkünk felé, és másokat is erre buzdítunk.
Nyitókép: Pixabay
