Hasvillantás az iskolapadban

Az általános iskolák felső tagozatain tanuló kamasz lányok megjelenése és az ehhez kapcsolódó elvárások gyakran állítják kihívások elé a szülőket és a pedagógusokat. A gyerekek önkifejezésre való törekvése normális jelenség, mégis van az a megjelenés, ami nem való az iskolába. Ráadásul előállhat olyan helyzet is, amikor a szépítkezés a közösséghez való tartozás fontos feltételévé válik. Mi zajlik le a fiatalokban, hogyan védhetjük meg őket, és mit tegyen a szülő? Ezeket a kérdéseket egy érintett lány és egy iskolapszichológus segítségével jártuk körül.

Amikor tizenhárom évesen a tavaszi szünet után zöldre festett körmökkel mentem iskolába, egyik-másik tanárom nem állhatta meg szó nélkül, hogy mégis mit képzelek magamról, csak nem vagyok én valamiféle dísznövény, hogy a kikelettel együtt a körmeim is kizöldüljenek. Pedig a feltűnő színűre lakkozott köröm már húsz évvel ezelőtt sem számított igazán kirívónak, ma pedig szinte az a csoda, ha egy tizenhárom éves lány még a saját körmeit festi, nem pedig körmöshöz jár.

Legalábbis sokak szerint ez a helyzet, és nem csak a körmök terén: kiskamasz lányok miniszoknyában, magas sarkúban, haspólóban érzik magukat csinosnak, ízléses műkörmöket ragasztanak, sorra próbálgatják a drogériák hajszínezőit, vagy éppen az anyjukat is megszégyenítő kézügyességgel és szakértelemmel nyúlnak a sminkecset után. Szépnek lenni nemcsak kellemes érzés, hanem egy nőtől egyenesen elvárás, hogy megfeleljen a legújabb szépségideáloknak. Azok a fiatalok pedig, akik életüknek éppen azt a szakaszát élik, amikor lányból nővé válnak, igencsak igyekeznek megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Nincs egyszerű dolguk azoknak a szülőknek és szakembereknek, akik kulturális sokként élik meg, hogy az eddig szolid kislányok most felnőtt nők példáját követve kezdenek öltözködni és szépítkezni, miközben mégis szeretnék őket támogatni a felnőtté válás útján.

Nem új keletű problémáról van persze szó, hiszen már Horatius, a híres római költő is arra panaszkodott, hogy a fiatalok hajlamosak figyelmen kívül hagyni az erkölcsöt. A világ mégis fennmaradt. Ennek ellenére érdemes figyelmet szentelni a jelenségnek, és közelebbről megvizsgálni, hogy miért olyan fontos az általános iskolák felsőbb osztályaiba járó lányok számára a megjelenésük.

Marina Tepavčević zentai iskolapszichológus szerint az ebben az életkorban lévő lányok szívesen szépítkeznek, és egyre több figyelmet és időt fordítanak a megjelenésükre.

– Iskolapszichológusként úgy látom, hogy ez a fajta felnőttes kinézet inkább az iskolán kívül jellemző a lányokra, nem szeretnek kisminkelve vagy provokatív öltözékben iskolába menni. Inkább iskolán kívül fordul elő, hogy műkörmökkel vagy festett hajjal próbálnak idősebbnek látszani a koruknál. A legtöbb lánynak otthon teljes sminkkészlete van, és tudják is, hogyan kell sminkelni. Még azok is így vannak ezzel, akik szerint az erősebb smink nem nekik való.

Titanilla tizenöt éves, idén fejezte be a nyolcadik osztályt. Az interjúra csinos öltözetben, ízléses körmökkel érkezett. Azt mondja, korábban nem volt rá jellemző, hogy felnőttesebben igyekezzen kinézni a koránál. Mostanában kezdett szórakozóhelyekre járni, ahová szereti kisminkelni magát. Ha vásárolni vagy iskolába megy, akkor is fontos számára, hogy adjon a megjelenésére.

– Azért csinálom, mert fontos, hogy magamnak is tetsszen a kinézetem, illetve az is, hogy mások is szépnek tartsanak. Sokszor, amikor szépnek látom magam, az növeli az önbizalmam is. Körülbelül fél éve kezdtem el jobban sminkelni. Videókat is szoktam nézni, meg voltam már többször sminkesnél, és megfigyeltem, hogyan csinálja. A barátnőimmel is szoktunk együtt sminkelni, egymástól is tanulunk.

Ő tanítási időben nem viselhet műkörmöt, de szünetekben szereti ezzel is feldobni a megjelenését. A haját is szeretné befesteni, pontosabban szőkére satíroztatni, de ezt az édesanyja egyelőre nem engedi. A nyári tervei között mindenesetre ez is szerepel, hiszen – ahogyan fogalmaz – jobban tetszene magának az új frizurával.

Az öltözködés is fontos számára, ezért igyekszik olyan ruhadarabokat választani, amelyek szépek, csinosak, divatosak, és jól érzi magát bennük. Ebben számít a barátai véleményére is.

– Ruhaboltokban szoktam különböző stílusokat kipróbálni, és ami jól áll, azt megveszem. Van, hogy a barátnőimmel megyünk közösen, és segítünk egymásnak, amikor meg nem vagyunk együtt, akkor telefonon kérünk segítséget egymástól.

Titanilla számára az öltözködés és a smink az önkifejezés része, hiszen ezen keresztül megmutathat másoknak egy szeletet abból, hogy kicsoda is ő valójában.

– Igyekszek önazonosan öltözködni. Nem olyan régen alakult ki, hogy milyen ruhákat hordok, eddig többfajta stílust próbálgattam. De most végre úgy érzem, hogy megtaláltam a sajátomat.

Csak az illeszkedhet be, aki szép?

Akármennyire is tiszteletben tartjuk a felsős lányok sminkelési vagy öltözködési szokásait, mégis van valami, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Hiszen az alapvető problémát nem jelentheti az, hogy milyen feltűnő egy-egy tanuló sminkje; ha így lenne, azzal azt állítanánk, hogy aki sokat ad a külső megjelenésre, az nem lehet okos, szorgalmas tanuló, kedves és segítőkész osztálytárs. A valódi probléma inkább az, amikor a felnőttes szépítkezés és öltözködés a beilleszkedés feltételévé válik: amikor kiközösítik, esetleg szóban vagy tettekkel bántalmazzák azokat a lányokat, akik nem felelnek meg a szépségideáloknak, vagy nem követik a divatot.

Még nekünk, felnőtteknek is nehéz, ha egy közösségen belül nem találjuk a helyünket, és ha folyton elutasítással találkozunk, de a tizenévesek még nálunk is sokkal nehezebb helyzetben vannak. Érzékenységükből fakadóan számukra szinte lételem, hogy befogadja őket a közösség, ezért nagyon fontos, hogy vélekedjünk akárhogyan is a sminkről vagy a miniszoknyáról, a gyerekeinket abban a szellemben neveljük, hogy ne ítélkezzenek a társaik fölött a megjelenésük alapján.

Az iskolapszichológus szerint a korosztály jellemzője, hogy fontos számukra a külső megjelenés és a társadalmi státusz, ennek érdekében különböző módszerekkel bizonygatják, hogy már nem gyerekek: lázadnak, megszegik a szabályokat, megpróbálnak kitűnni a tömegből, a kinézetükkel pedig igyekeznek idősebb és érettebb benyomást kelteni. Ugyanakkor a tanulók az ezt firtató kérdésekre általában társadalmilag elfogadható válaszokat adnak, és tagadják, hogy a fizikai megjelenés fontos lenne számukra.

– A legnépszerűbb lány mégis szinte mindig az, aki a legidősebbnek vagy a legérettebbnek tűnik – magyarázza a pszichológus, aki szerint az osztályközösségbe való beilleszkedés szempontjából a tanulók pszichés állapota, önelfogadása és önbizalma számít elsődlegesen.

– Nagyon nehéz meghúzni a határt abban, hogy mi az, ami már túlmegy az illendőség keretein. Az öltözködésről és a tanulóktól elvárt megjelenésről sok iskolában világos szabályzat rendelkezik. Annak a tanulónak, aki a megjelenése miatt nem érzi magát elfogadottnak, pszichológiai támogatást kell nyújtani. Ilyenkor az egész osztállyal kell együtt dolgozni, hogy megtalálják a válaszokat azokra a kérdésekre, hogy melyek az igazi értékek, amelyek alapján értékelhetik és elfogadhatják egymást. Ebben mindenképpen részt kell venniük a szülőknek is, akiknek már kiskoruktól fogva arra kell tanítaniuk a gyerekeiket, hogy szeressék és tiszteljék a saját testüket épp úgy, ahogy másokét is – mondja.

Mint minden iskolában, Titanilláéknál is vannak olyan tanulók, akik jobban, míg mások kevésbé érdeklődnek a szépítkezés és az öltözködés iránt. Titanilla nem ismer senkit a korosztályából, aki egyáltalán nem sminkel, csak olyat, aki kizárólag különleges alkalmakra használ rúzst vagy szempillaspirált. Van azonban olyan ismerőse, aki szerinte túlzásba viszi a sminkelést.

– Az jó, hogy ad magára, de szerintem fölösleges a nap minden szakaszában sminket viselnie. Főleg, amikor otthon van.

Titanilla úgy véli, hogy a sminkben és az öltözködésben is érdemes megtalálni az arany középutat, már csak azért is, mert ez a barátkozást is megkönnyíti.

– Könnyebb barátkozni, ha az ember sminkel egy kicsit, viszont ha valaki túlzásba viszi, akkor sokszor emiatt elítélik. Aki egyáltalán nem sminkel, azt is elítélik, de őt kevésbé.

Szerinte az iskolában is fontos a külső megjelenés, hiszen a megfelelően megválasztott smink segíti a beilleszkedést. Úgy látja, hogy az ő iskolájukban nem jellemző a kiközösítés amiatt, hogy valaki túlzásba viszi vagy éppen teljesen elkerüli a sminkelést, az azonban gyakran előfordul, hogy megszólják egymást a diákok.

– Sokszor van olyan, hogy valakit elítélnek, vagy azért, mert nem sminkel, vagy éppen ellenkezőleg: túlsminkel. De akár a stílusa miatt is, mivel nem tetszik másoknak, nem szép. És az ilyet elítélik. Megszólják a háta mögött, azt mondják, nincs stílusa, nem ad magára. Olyat viszont nem tapasztaltam, hogy ezt a véleményt akár sértésként, akár segítő szándékkal a másik tudomására hozzák. De a különböző programokra azért elhívják magukkal azt is, akit elítélnek, nem hagyják ki emiatt.

De mégis mit tehet a szülő, aki szeretné, hogy a lassan fiatal nővé cseperedő kislánya szolid maradjon a megjelenésében, megtanulja, mi és hogyan áll jól neki, kedves és barátságos legyen a társaival azok küllemétől függetlenül, és megtalálja a helyét az osztályközösségben?

– A tiltás és az elérhetetlenség határozottan nem az az út, amelyet a szülőknek tanácsolnék – mondja az iskolapszichológus arra a kérdésre, hogy hogyan kezelje a szülő, ha a kamaszodó lánya túlzottan is törekszik a felnőttes megjelenésre. – A gyakorlat azt mutatja, hogy minél erőteljesebb a tiltás, annál nagyobb a vágyakozás is. Hosszú távon a sok beszélgetés és a személyes példa hozhat megoldást. A gyerekek a példánkból tanulnak, emellett sok érvet kell mutatni nekik, és hosszú beszélgetéseket kell folytatni velük. Így jönnek rá majd maguktól arra, hogy valami miért jó vagy miért nem jó.

Hozzátette: ha egy édesanyának műkörmei vannak, akkor nem várható el, hogy a lánya ne akarja ugyanezt, hiszen akármennyire is engedetlennek és lázadónak tűnnek ezekben az érzékeny években, mégiscsak az édesanyjuk nyomdokaiba szeretnének lépni.

Végezetül levonhatjuk a tanulságot: a kamasz lányok szépségápolásra való igénye több puszta hiúságnál; az önazonosság kereséséről és a közösséghez való tartozásról van szó. Nemcsak felnőttek szeretnének lenni, hanem arra is vágynak, hogy a kortársaik elfogadják és megértsék őket. Ennek a korosztálynak egyébként is nehéz dolga van, ezért legalább mi, felnőttek igyekezzünk megkönnyíteni a helyzetüket azáltal, hogy nem ítéljük el őket a külsejük alapján. Ehelyett inkább abban próbáljuk segíteni őket, hogy a belső értékeiket is felfedezhessék és megélhessék.