Az ördög városában jártunk

Verseci kollégám térdműtétjének a halasztása alkalmat adott egy június végi kerékpártúrára. Ezúttal a dél-szerbiai Kuršumliját választottuk szálláshelyül.

Egyrészt, mert a közelében van az „ördög városa” (Đavolja Varoš) amit túránk céljául tűztünk ki. Másrészt, az is szempont volt, hogy az utakon ne legyen túl nagy forgalom. A Priština felé vezető úton napjainkban ugyanis kevés járművel lehet találkozni, vagyis biztonságosnak mondható a bringázás a környéken.

Kuršumlija 12 ezer lakosú községi székhely. A település nevében ma is a török szó „kuršum” (puskagolyó) van, nyilván azért is, mert öt évszázadon keresztül török uralom alatt voltak. Többszöri kezdeményezésre sem sikerült a névváltoztatás. Nyilván az ott élőknek nem elsősorban a város nevével van baj.

Csökkenőben a lakosság száma, közel van Koszovó. Panaszkodnak, hogy a déli szomszédjaik lopják a fát. Szemmel látható a katonaság jelenléte. Érezhető a feszültség. De szerencsére mindez nem hatott ki a kerékpártúránkra. A szállás az árának megfelelő volt, ráadásul az udvarban parkolhattuk autónkat.  

A változékony időjárás miatt az első nap az ördög városa volt a célunk. Legalább az meglegyen. Harminc kilométernyi kerekezés után, jó kis emelkedőkön át, a Radan hegység lábánál megérkeztünk úti célunkhoz. Hétszáz méter tengerszint feletti magasságban az ördög városának a bejáratánál jólesett a hideg üdítő.

Fejenként kétszázötven dinárba került az élvezet. Enni már nem akartunk. Viszont kellemesen meglepődtünk azon, hogy a belépőért csak 350 dinárt kellett fizetni. Ebben a bringáink megőrzése is benne volt. Ugyanis innen már gyalog lehetett csak folytatni. Másfél kilométer után elénk tárult Szerbia hét csodájának egyike, a geomorfológiai érdekességnek számító 202 kősapkás földpiramis. A 67 hektárnyi terület 1959 óta védettség alatt van, 1995 óta pedig külön jelentőségű természeti érték lett és elsőfokú védelem alá került.

Több millió évvel ezelőtt a vidéken erős vulkáni tevékenység volt. A kősapkás földpiramisokat az erózió alakította ki vulkáni tufából és andezitből (sapkák). A területen található laza vulkáni anyagot folyamatosan pusztítják a külső erők, az átfolyó vizek, a hőmérséklet-ingadozás, a szél. A puhább kőzetek könnyebben pusztulnak, a keményebbek lassabban. A tornyok magassága változik: hol nő, hol csökken. Folyamatosan keletkeznek és pusztulnak. A földpiramisok 10–15 méter magasak és egy-két méter széles a torony, a tetején pedig 25–100 kg-os kőtömbök egyensúlyoznak. Ha a kőtömb leesik, a torony pusztulása felgyorsul.

Közben újabb tornyok is keletkeznek – persze geológiai távlatokban nézve. A természeti csoda keletkezéséhez az emberi tevékenység, vagyis az erdőirtás is hozzájárult, mert azzal a vizek eróziója megerősödött.

Honnan az ördög városa elnevezés? A legenda szerint az ördögnek nem tetszett a vidéken élő békés, istenhívő nép. Ezért megkotyvasztotta az ördögök vizét. Aki pedig abból ivott az megőrült, elfelejtette, hogy kicsoda. Egy testvérpár, amely szintén ivott a vízből, megfeledkezve magáról házasságot akart kötni egymással. Az esküvőt azonban Istenhez imádkozva megakadályozta a jó tündér. Az Isten szelet és hideget teremtett és kővé fagyasztotta a násznépet. Ők a földpiramisok.

Az ördög városában két magas ásványianyag-tartalmú forrás van, látni a szász bányászok 13. században kifejtett munkájának nyomait. Egy kis fatemplomban pedig emlékkövet lehet vásárolni, amely hét nap állt a templomban.

A kerékpártúra többi napjait elrontották a viharok. De sikerült elkerekezni a Prolom és a Kuršumlija fürdőkig, láttunk néhány templommaradványt. Eljutottunk egy régi dél-szerbiai faluba. Közben pedig gyönyörködhettünk a táj szépségeiben. És, ami a legfontosabb: épen és egészségesen hazatértünk. Elvégre az ördög városában voltunk.