Lassan egy hónapja annak, hogy a nyári szünetet követően újra becsöngettek az iskolákban, a hónap derekáig a sport- és egyéb iskolán kívüli tevékenységek is beindultak. A tanévkezdés anyagi terhei mellett megjelentek a logisztikai csavarok, amelyekkel nemcsak a szülőknek, hanem a gyerekeknek is meg kell küzdeniük. Szeptembertől júniusig folyamatos az idővel való zsonglőrködés, hogy a gyerekek mindennap eljussanak ide is, oda is, hogy megfelelő módon és időben táplálkozzanak, és az iskolai kötelezettségeiket is időben elvégezzék. A késő délutánig dolgozó szülők számára kézenfekvő megoldás lehet ezekre a problémákra az iskolai napközi, amely nagyobb városokban már régóta működő rendszer, a szolgáltatásra azonban egyre nagyobb az igény a kisebb településeken, sőt gyakran ott is túljelentkezéssel kénytelenek megküzdeni az intézmények.
A temerini magyar közösség abban a szerencsés helyzetben van, hogy az iskola és az egyház egymást kiegészítve biztosít napközi szolgáltatást, így a diákoknak egészen az általános iskola nyolcadik osztályáig lehetőségük van igénybe venni a tanítás utáni segítséget.
Sziveri Béla, a Kókai Imre Általános iskola igazgatója (Fotó: Tóth D. Lívia)
A napközi (produženi boravak) szolgáltatását az oktatási törvény biztosítja, ám feltételekhez és szabályokhoz köti. Előfordul olyan is, hogy hiába adott minden feltétel egy intézményben, az illetékes minisztérium mégsem engedélyezi a napközi beindítását. A temerini Kókai Imre Általános Iskolában a szülők már hosszú évek óta szorgalmazzák a szolgáltatást, erre azonban csak nemrégiben, a 2022/2023-as tanévben nyílt lehetőség.
– Több éven keresztül lefolytattunk minden kötelező eljárást a napközi beindítását illetően. A működési feltételekhez tartozik, hogy az iskolában egy külön, jól felszerelt helyiséget kell biztosítani, továbbá a gyerekek étkeztetését meg kell oldani. Ezután a napközi szolgáltatás beindítása kapcsán részletes tervezetet kell kidolgozni, továbbá döntést kell hozni a szülői tanácsnak, a tantestületnek és az iskolaszéknek is – sorolta a kötelezettségeket beszélgetésünk legelején Sziveri Béla, a temerini Kókai Imre Általános Iskola igazgatója.
A játék és a munka egyszerre kap helyet a napközi asztalán (Fotó: Ótos András)
– A folyamatot rendszeresen végigcsináltuk, hiszen a szülők minden évben kifejezték igényüket a napközi iránt, az illetékes minisztérium azonban kikötötte, hogy amennyiben az egyik pedagógus munkafelesleggé válik, és vállalni tudja a napközi vezetését, megnyithatunk, egyébként nem vehet fel az iskola külön erre a célra tanítót. Mivel a mi iskolánkban ilyen helyzetről nem beszélhetünk, így rendre elutasították a kérelmünket. A Vajdasági Magyar Szövetség azonban államtitkári szinten jelen van az oktatási minisztériumban, így volt segítő szándék, hogy a napközi szolgáltatás igényére válaszolhassunk, és végül két évvel ezelőtt megnyithattunk. A következő nagy segítség a Magyar Nemzeti Tanács több mint félmillió dináros támogatása volt, ennek jóvoltából minden szükséges felszerelést, bútorzatot, technikai eszközöket, laptopot, kivetítőt, tévét biztosítani tudtunk – fejtette ki Sziveri Béla. Kiemelte, hogy a napközi szolgáltatás nem ingyenes, de a mai árviszonyok között nagyon kedvező, a hátrányos anyagi helyzetben lévő szülőket, illetve a harmadik gyerekek szüleit pedig a község jóvoltából nem terheli ez a költség.
Egyensúly játékosság és fegyelem között
Tanítás után a gyerekekkel Futó Henrietta pályakezdő tanító foglalkozik. Elmondása alapján az iskolai napközi legnagyobb előnye, hogy leveszi az otthon tanulás terhét a gyerek és a szülő válláról, így a család a napnak abban a rövid hátramaradt részében minőségi időt tölthet együtt.
Futó Henrietta áttekinti az iskolai napközisek feladatait (Fotó: Ótos András)
– A gyerekek jelenleg csak a délelőtti váltásban járnak iskolába, így a napközi menetrendje is ehhez igazodik. Délben megebédelnek, aztán nekilátunk a házi feladatok elvégzésének. Ezt követően különféle foglalkozásokkal gazdagítjuk a napot egészen délután 3-ig, majd az utolsó egy órában ismét egy kis szabadidőt biztosítunk számukra. Az én feladatom, hogy minden gyerek igényeihez mérten megfelelő segítséget nyújtsak a házi feladatokhoz, emellett feladatom biztosítani azt is, hogy nyugodt légkörben megebédelhessen, hogy a fegyelmet fenntartva irányítsam a foglalkozást. Próbálom megtartani az egyensúlyt a játékosság és a fegyelem között, hiszen ezek nem tanórák, mégis alkalmazkodni kell az iskola kereteihez. A napközi kicsit szabadabb légkört kínál, mint az órák általában, lehetőséget nyújtva a gyerekek szórakozására és önálló tevékenységeikre is a feladatok elvégzése mellett – részletezte Futó Henrietta, a napközi vezetője.
Az elsős különítményhez Lilla (balról) is csatlakozott. Mellette Léna, Niki és Ábel (Fotó: Ótos András)
A gyerekek hangosak és vidámak, a jól felszerelt tanteremben füzetek, tolltartók és társasjátékok tarkítják az asztalokat. Először azokhoz fordulok, akik már végeztek a feladataikkal.
– Nagyon szeretek itt lenni. Én érkezek legkorábban, mert még csak elsős vagyok – meséli Gergely Ábel. – Ebédig megcsinálom a házit, aztán van időm játszani.
Horák Léna osztja lelkesedését: – Nagyon jó a napközi, csak az zavar, amikor nagyon hangoskodnak a többiek. Az én kedvencem a boltos játék meg a fából készült pénzek, de kint is szeretek játszani.
– Én kézműveskedni szeretek a legjobban. Elsőben is jártam napközibe, és jó, hogy a tanító néni segít nekünk a házi feladatban – tette hozzá Milinszki Lilla, míg Pavić Krisztina a társaságot élvezi a legjobban: – Az tetszik itt, hogy együtt tanulunk, és a foglalkozások alatt is mindent együtt csinálunk. Jó a társaság, és barátokra találtam itt – mesélte Krisztina, de hasonlóan vélekedik Konc Szilvia is: – A feladatainkkal itt könnyebben végzünk, mert a tanító nénitől bármit megkérdezhetünk. Tudunk segíteni másoknak, és vigyázunk a társainkra.
Ballai Nikoletta és Skriván Júlia is lelkesen sorolta a kedvenc tevékenységeket: – Azt szeretem a legjobban, hogy gyorsan kész a házi, utána kézműveskedhetek, rajzolhatok.
– Én legózni, építőzni, labdázni szeretek a legjobban – mondták a lányok.
Szilvia, Krisztina és Juli (Fotó: Ótos András)
Esélyegyenlőség és közösségépítés
Ft. dr. Szöllősi Tibor plébánosként a koronavírus-járvány nehéz időszakában vette át a temerini római katolikus egyházközösség vezetését. A Lurkóházak mintájára már a kezdetekkor szorgalmazta a segítségnyújtást. A kezdeti időszakban a nehéz szociális helyzetben nevelkedő gyermekek számára nyújtottak napközi szolgáltatást, Tibor atya a járványhelyzet miatt itthon ragadt egyetemistákat kérte fel a csoportvezetésre, ők pedig örömmel foglalkoztak a diákokkal.
– Az iskolából nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, látványosan javultak az addig alulteljesítő diákok eredményei. Sziveri Béla iskolaigazgatóval konzultálva arra jutottunk, hogy mivel az iskola csak első és második osztályosokat tud fogadni, az egyház napközijébe kapcsoljuk be a felsőbb osztályokat is, amennyiben mutatkozik rá igény – emlékszik vissza Tibor atya, aki azt is elmondta, hogy a kezdetektől napjainkig a temerini hívek adományából fedezik a napközi költségeit.
A nevelők mindenben segítenek (Fotó: Ótos András)
– Jelenleg két nevelővel dolgozunk, Kurilla Krisztina és Kurcinák Mónika vállalta a feladatot, valamint kémia és fizika szakos tanárok is segítik a diákokat a hét egy-egy megbeszélt napján. Nagyon sok olyan család van, amelyekben a szülők elfoglaltsága nem teszi lehetővé, hogy rendszeresen ellenőrizzék vagy segítsék a gyerekeket a tanulmányaikban, így nem csoda, ha a felsős osztályokból is sokan érdeklődtek. Meleg ételt nem tudunk biztosítani, de bőséges uzsonnával megvendégeljük a napköziseinket.
Tibor atya elmesélte, folyamatosan azon dolgozik, hogy minél inkább felkészíthesse a gyerekeket a felnőttkorra, s ebben a közösségi életre való nevelés kiemelt szerepet kap.
– Fontosnak tartom, hogy ne csak a tanulásban tudjunk segíteni. Tapasztaltam például, hogy a gyerekek sokat veszekednek, nem tudják megfelelően feldolgozni a dühüket, kezelni a konfliktusokat. Havonta egyszer pszichológus tart nálunk gyakorlatot, hogy ebben is fejlődni tudjanak, emellett logopédus, fejlesztőpedagógus is járt nálunk. Tervezzük mesteremberek meghívását is, hisz lehet, hogy pont egy szakma lesz az, ami megtetszik néhány diáknak – ecsetelte a terveket ft. dr. Szöllősi Tibor, miközben lekísért a napközi foglalkozások termébe. A szép időnek köszönhetően egy csapat felsős diák a kerti asztalnál tanult, távolabb a játszótéren már jól megérdemelt szabadidejét töltötte egy csapat napközis.
A nagylányok egymásnak is segítenek (Fotó: Ótos András)
Vrcelj Teodóra most hatodikos, negyedik osztály óta jár a napközibe.
– A házi feladat mellett jut idő játékra is. Az a szabály, hogy meg kell várnunk egymást, így mindig segítünk a másiknak a tanulásban – mondja.
Gerő Attila és Tényi Krisztián felsősként is látogatják a napközit (Fotó: Ótos András)
Gerő Attila és Tényi Krisztián ötödikesek, osztálytársak.
– Harmadik óta járok a napközibe, mert a szüleim a munkájuk miatt nem tudnak segíteni nekem a tanulásban. Itt szépen elmagyaráznak mindent, és jó a társaság is – mondta Attila.
– Én azért járok ide, mert állandóan lemaradásban voltam a házival meg a tanulással. Most sokkal jobb jegyeim vannak – mondja Krisztián.
A másik asztalnál Kalapáti János és Pál, valamint Csernek Emina nyilatkoztak a napközis élményeikről. A fiúknak az uzsonna a kedvence, Emina pedig azt szereti a legjobban, hogy iskola után nem kell azonnal nekiállni a tanulásnak, hanem játszani is lehet. Mindhárman kiemelték a jó hangulatot és a közösségi élményeket.
Tibor atya elmagyarázza, milyen programok várhatók a héten. Mellette balról Emina és a Kalapáti fiúk: balról Jancsi, jobbról Pali (Fotó: Ótos András)
A gyerekek visszajelzéseit a szülők is megerősítik. Gerő Mónika nagyon hálás a napközi ellátás lehetőségéért.
– A párommal állandóan változó munkaidőben dolgozunk, nagy segítség a családnak, hogy a napköziben tanulnak vele. Nagyon szeret menni, kedvesek az oktatók, és mindenben segítenek. Csak pozitívat tudok mondani, és örülök, hogy így döntöttünk, mert jó helyen van, és itt csak jót tanul.
Vortić Ágnes kétgyermekes szülő, Óbecsén dolgozik, mint mondja, hálás azért, hogy a gyerekeknek nem kell egyedül lenniük otthon.
– Szeretetteljes, valamint egymással és az iskolai kötelezettségekkel egyaránt törődő közösségben vannak. A szorgalmas gyerekeknek marad idejük a szórakozásra is. Barátságok alakulnak, szerelmek is szövődnek közöttük.
Az iskolai és az egyházi napközi jelenleg több mint ötven magyar család helyzetét könnyíti meg Temerinben.
Ez a csoport már túl van a feladatain (Fotó: Ótos András)
Nyitókép: A szülőknek és a gyerekeknek egyaránt nagy segítség a két intézmény napközije (Fotó: Ótos András)
