Ada község Pro Urbe díjában részesült az idén nyáron az adai Vastag János, aki az I. helyi közösségben végzett önzetlen munkájáért, a Panoráma–Körkép című helyi lapban kifejtett újságírói és szerkesztői tevékenységéért, helytörténeti kutatómunkájáért, valamint több évtizedes festői ténykedéséért vehette át a rangos elismerést. A díj kapcsán a több évtizedes közéleti szerepvállalásáról, valamint az újságírói, kutatói és képzőművészeti tevékenységéről beszélgettünk.
Az elmúlt évtizedekben négy területen végzett kimagasló tevékenységet, ezek közük az egyik az adai I. helyi közösségben végzett önzetlen munkája. Mi jellemezte a helyi közösségbeli szerepvállalását?
– Immár 40 éve vagyok az adai I. helyi közösség tanácsának tagja. Az 1980-as évek közepén kerültem be a helyi közösség tanácsába, amelynek megtetszett a felépítése, a rendszere. Az emberek érdekében dolgoztunk és ennek megfelelően kellett irányítani a pénzügyeket, a szervezést és minden más munkát. Ez alatt az idő alatt több funkciót is betöltöttem, 16 éven keresztül a helyi közösség tanácsának az elnöki feladatát is elláttam. Ehhez az időszakhoz fűződik a bánáti Muzslyával és a magyarországi Akasztóval kialakított testvértelepülési megállapodás megkötése, amit tanácselnökként magam írtam alá. A helyi közösségben tanácstagként még ma is ott vagyok, és ellátom a feladatom, de nem jelöltetem újra magam, mert ennyi elég volt. Ez több mint fél emberöltő, 40 év alatt megtettem a helyi közösség és a polgárok érdekében mindazt, amit lehetett.
A helyi közösségi munkában mit tekint a legnagyobb eredménynek?
– A korábbi időszakokban más volt a helyzet, mint napjainkban, mert a helyi járulékról, illetve a helyi közösség költségvetésének a felhasználásáról kizárólagosan a tanács döntött. Nagyon sok utat kiépítettünk, több tíz kilométernyi utcát kiaszfaltoztunk. Ez volt az egyik legnagyobb feladat. A többi esetben időről időre, ülésről ülésre változott a helyzet. Mindannyian igyekeztünk minél eredményesebben ellátni a feladatunkat. A helyi közösségben nagyon jó gárda jött össze. A tanácstagok mindig azon voltak, hogy minden rendben legyen, hogy jobbá tegyük a lakosság életét.
A Panoráma–Körkép című helyi újságnak, amely az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, egyik alapító tagja volt. Hogyan született meg a lap alapításának ötlete?
– A helyi lap kiadásának az előzménye az volt, hogy az 1992–1993-ig, az embargó bevezetéséig Ada községben majdnem minden vállalatnak és intézménynek volt saját kisújságja. A 90-es évek elején ezek mind megszűntek, mert az embargó miatt borzasztóan nehéz volt a gazdasági helyzet. Így született meg az ötlet, hogy próbáljunk létrehozni egy újságot, ami rólunk és nekünk szól. Nem nagy ambíciókkal indultunk, az volt a célunk, hogy legyen egy újság, ami átfog mindent. Ezért lett a neve Körkép, ami az összes települést felöleli Ada községben. Az első számának megjelentését 1999. március 24-ére tűztük ki, a NATO-bombázások miatt azonban ez későbbre tolódott. Idővel nagyon szépen fejlődött a lap. Az első számok fehér-fekete nyomással jelentek meg tizenegy-néhány oldalon, utána jött az egyik színes oldal, majd másik, hogy végül elnyerje jelenlegi formáját. Az alapító tagok közül dr. Molnár Csikós László és jómagam ma is tagjai vagyunk a szerkesztőségnek. A többi alapító már elhagyta a lapot, vagy már nincsenek az élők sorában. A lapnál három-négy mandátumon át, egészen 2016-ig a főszerkesztő-helyettesi feladatokat is elláttam.
Milyen szerkesztői munkát végzett és milyen témákat dolgozott fel a lapnál?
– Voltak állandó rovataim az újságban, mint az anyakönyvi hírek és a rendőrségi hírek. Sokáig megjelent az Árnyas oldal című rovat, amit nagyon szerettek az olvasók, mert rámutattunk a hiányosságokra, amiket a községben láttunk. Voltak időszakos rovataim, mint az aranylakodalmasok, az arcélek, a futballpályák története, a község utcanevei, a szobrok és emlékművek. Az újságba természetesen írtam riportokat is, mintegy 450–460 jelent meg az elmúlt 25 évben. Mindezzel nagyon elégedett vagyok, mert ezáltal is adtam valamit a közösségnek, Adának.
A Pro Urbe díj átvétele után a többi kitüntetettel az adai községházán (Fotó: Gergely Árpád)
Helytörténeti kutatómunkája is sokrétű. Kiadott két könyvet és jó néhány kézirata vár megjelentetésre. Mit lehet tudni ezekről a kiadványokról?
– Ez úgy indult, hogy elkészült egy-egy kézirat egyik-másik témáról. Ezért azt mondtam magamnak, hogy ezt összerakhatnám egy könyvben is. Így született meg első könyvem Községünk értékei címmel, ami három témát dolgoz fel. Az első Ada község polgári és szakrális emlékműveit és műemlékeit mutatja be a Szentháromság-szobortól Halász József mellszobráig. A második témakör Ada község utcanevei az egykoriaktól a jelenleg is használatban lévőkig. A harmadik téma az adai kincslelet feldolgozása. A másik könyvem az adai római katolikus temető áttekintő leírását tartalmazza. A temető bemutatása megjelent a Bácsország vajdasági honismereti szemle című folyóiratban is, akárcsak a községi kocsmákról készült írásom, ami az 1880-as évek végétől napjainkig terjedő időszakot öleli fel.
A helytörténeti kutatások terén mit tervez az elkövetkezőkre?
– Nagy terveim vannak, amiket lehet, hogy nem tudok megvalósítani. Mindenképpen szeretném feldolgozni a Macedónia városrész történetét. A futballpályák leírásán dolgozom, de a helyi kompjárások történetét is szeretném összefoglalni, akárcsak az Adai nagy úttal kapcsolatos ismereteimet, ahol egykor keskeny nyomtávú vasúttal szállították a cukorrépát a vasútállomásra. Fridrik Tamás személyét is szeretném megőrizni a köztudatban, hiszen ő vezette be a selyemhernyó tenyésztését Adán, ipari iskolát hagyott ránk, és megnyitotta a kisdedóvót a jelenlegi Pöttyös-óvoda helyén, valamint megírta Bács-Bodrog vármegye történetét is. Érdemes lenne összefoglalni azokat az ismert személyeket is, akik sokat tettek Adáért. Sok téma vár még feldolgozásra, köztük az adai községháza és az egykori zsinagóga történetének feldolgozása is.
Sokan amatőr festőként ismerik. Mióta foglalkozik képzőművészettel, festészettel?
– Több mint 40 éve foglalkozom festészettel, 18 kiállításom volt, közös vagy önálló. Mindenkinek van egy témája, ami végigkíséri a munkásságát, nekem a Tisza a mindenem. A képek zöme a Tiszáról készült, mert a folyóhoz nagyon szép emlékeim kötődnek. A festményeim, grafikáim és vázlataim száma megközelítőleg 1500 darab. Ebből közel 900 festmény, amelyeknek nagy része olajfestékkel készült. Azzal kezdtem, utána kipróbáltam a száraz pasztellt, tehát krétát, mostanság leginkább akvarelleket készítek. Az 1990-es évek végén néhány évig tagja voltam a szabadkai Szabad Művészek Klubjának. Négy éven át az újvidéki székhelyű Vajdasági Amatőr Képzőművészeti Egyesület küldötte voltam. A legtöbb kiállításom Adán volt, de több alkalommal részt vettem a helyi, a körzeti és a tartományi képzőművészeti szemlén. A képeim öt alkalommal eljutottak a tartományi képzőművészeti szemlére is. Mindenhol pozitív kritikával illeték a munkáimmal, és kihangsúlyozták, hogy adai vagyok. Ezzel is Ada hírét öregbítettem a világban.
Hogyan fogadta a rangos elismerést, amelyet Ada községtől, a szülővárosától kapott?
– Először elcsodálkoztam azon, hogy Pro Urbe díjra javasoltak, aztán meglepett, hogy megkaptam. A díj azonban nagyon jólesett, mert ezzel a közösség elismerte és értékelte a fél emberöltőnyi munkámat és tevékenységemet. Ez a leglényegesebb számomra.
Nyitókép: Vastag János (Fotó: Gergely Árpád)
