Az időtlen elegancia és az egyéniség története

Egy olyan világban, ahol gyakran a tömegtermelés uralja a piacot, van egy olyan terület, ahol minden egyes bútordarab több mint egy tárgy: ez a szeretet munkája, a kézművesség és az elhivatottság bizonyítéka. A kézzel készített bútorok a kézművesség lelkét testesítik meg, ahol a mesterember vésőjének minden egyes mozdulata, minden gondos asztalosmunka és minden átgondoltan kiválasztott anyag a szenvedély, a precizitás és a művészet történetét meséli el. A kézművesség varázslatos világában a bútor nem csupán egy egyszerű tárgy, hanem egy műalkotás, amelyet szakavatott kezek gondosan megmunkáltak.

A kézzel készített bútorok középpontjában a szakképzett kézművesek művészete áll: asztalosok, kárpitosok, fémművesek és különböző szakmákban dolgozó kézművesek keze alól gyönyörű alkotások kerülnek ki, amelyek az egyéni kézművesség lenyomatát viselik. Ezeknek a bútoroknak az egyik legmeggyőzőbb tulajdonsága a személyre szabottság. A tömeggyártott darabokkal ellentétben minden kézzel készített darab sajátos tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek minden teret egyedivé tesznek. A kézzel készített bútorok lényege a kézműves és a mesterség közötti mély kapcsolatban rejlik: minden egyes darab magában foglalja készítője elkötelezettségét, szakértelmét és szenvedélyét.

Hobbiként indult, hivatássá vált, így lehetne összefoglalni a szobafestőből lett bútorkészítővé lett törökbecsei Sári Tivadar történetét, akinek már a nagyapja és az édesapja is asztalos volt, így egészen kicsi korától kezdve sok időt töltött a családi műhelyben.

– Gyermekként is nagyon szerettem a műhelyben lenni, izgalmasnak találtam ezt a szakmát, és elmondhatom, hogy a szívemhez mindig is közel állt a famunka. Végül egy teljesen más szakirányú középiskolát választottam, aztán évekig szobafestőként dolgoztam, saját vállalkozást vezettem, több alkalmazottam is volt. Néhány évvel ezelőtt azonban elkezdtem videókat keresgélni a YouTube-on, és csodálattal néztem az amerikai asztalosokat. Lenyűgöztek azok a dolgok, amiket ők készítenek, ahogyan ők dolgoznak. Kifejezetten szeretik az epoxy műgyantát, és fel is használják ezt az anyagot a bútorkészítés során. Munka után, hobbi szinten kezdtem el ezzel foglalkozni, próbálgattam, ismerkedtem a műgyantával. Aztán, ahogy múlt az idő, beleszerettem az epoxy és a fa keverékébe, ennek a két anyagnak az összhangjába. Gyönyörű dolgokat lehet belőlük készíteni, a kreativitás nem ismer határokat. Időközben a hobbi hivatássá alakult. Végül nagy fába vágtam a fejszémet: megváltoztattam a szobafestő cég tevékenységi körét, átkereszteltem a vállalkozást Wood art Šari-ra, építettem egy saját műhelyt, megvásároltam a szükséges gépeket, és most már négy éve csak bútorkészítéssel foglalkozom – mesélte Tivadar.

A kézzel készített bútorok lényege nemcsak az első pillantásra látható szépségben rejlik, hanem a gondos technikák és a gondosan kiválasztott anyagok kombinációjában is. A törökbecsei asztalos szerint a fának lelke van. Egy gyönyörű természetes anyag, amely továbbra is a kézművesség sarokköve. Szilárdsági jellemzői kiválóak, tapintása természetes, színe, rajzolata változatos és összetéveszthetetlenül egyedi.

– A bútorgyártás kedvelt alapanyaga a fa, én személy szerint főleg a diót szeretem. Emellett tölgy-, eper- és meggyfával, valamint japánakáccal is dolgozom. Az elején még én keresgéltem, mostanra viszont már oda jutottunk, hogy nekem kínálják fel az alapanyagot. Sokan megkeresnek a helyiek közül is, hogy kivágtak egy nagy fát, nem tudnak vele mit csinálni. Én megveszem, így nem lesz belőle tüzelőanyag. A bútorkészítés során nem lakkot, hanem olajat használok a fa megvédésére. A bútorokat csak langyos vízzel szabad áttörölni, és ha véletlenül megsérül, újra lehet csiszolni és újra át lehet kenni. Ez így egyszerűbb, sokkal szebb, és az olaj nagyon szépen kiemeli a fa színét és struktúráját. Természetesebb marad a hatása. A műgyantát külföldről szerzem be. Ez az anyag átlátszó, folyékony halmazállapotú, a megrendelő kérése alapján színezem. Hét nap alatt teljesen megköt. A már térhálósodott, azaz kikeményedett műgyantát nem lehetséges újra folyékony halmazállapotba hozni, az átalakulás végleges. Az epoxy igazán egyedi, drága anyag, nem könnyű vele dolgozni, mindennap tanul az ember valami újat. Szerbiában nem nagyon ismert, nem sokan használják a bútorkészítéshez, jómagam is sokat kísérleteztem vele. Persze idővel mindenbe bele lehet jönni. A műgyanta egy hihetetlenül sokoldalú anyag, gyakran hasonlítják az üveghez. Az üvegnél kevésbé törékeny, a súlya talán kicsivel könnyebb, az igazi különbség azonban a megmunkálhatóságban rejlik. Sokkal könnyebben lehet vele megvalósítani aprólékos és kreatív ötleteket. A műgyanta egy igen tartós anyag, nem törik könnyen, nem kopik el, nem veszít a színéből, és a karcolásoktól is könnyen megvédhető. Nem szívja be a vizet, nem hatol át rajta a nedvesség, és nem is károsítja a szerkezetét, ez pedig több szempontból is előnyös. Nem véletlenül használják a műgyantát gyakran ipari padlók készítéséhez, ugyanis egyes fajtáit egyáltalán nem károsítják a különböző savak, lúgok és erős tisztítószerek. A világ egyik legerősebb ragasztója, fugázó anyagként is használják, ugyanakkor ékszereket is készítenek belőle. Én ebédlőasztalokat, dohányzó- és kis asztalokat, tv-komódokat, fürdőszobabútorokat, emellett faliórákat is készítek fából és műgyantából, sokszor magának az asztallapnak egy-egy sávját helyettesítem színes műgyantával. Ezek mind egyedi alkotások, két egyformát akkor sem tudnék készíteni, ha akarnék. A fahulladékból kis fatálakat, deszkákat készítek, így szinte minden alapanyagot felhasználok a munkám során – magyarázta a törökbecsei bútorkészítő.

A kézzel készített bútorok tökéletesen és könnyedén illeszkednek a különböző dizájn esztétikákhoz, ám átlépik a dizájn határait. A kézműves elemek beépítése a kortárs belső terekbe mélységet és karaktert kölcsönöznek: művészi kifejezésként szolgálnak, amelyek egyedi varázsukkal feldobják a teret. A kézzel készített bútorok beépítése a kortárs terekbe az időtlen elegancia és az egyéniség történetét közvetíti. Ezek a darabok többek egyszerű bútoroknál: a hagyományokhoz való kötődést és a kézműves mesterség ünneplését testesítik meg.

– Egyedül dolgozom, ha összeszalad a munka, akkor édesapám is besegít. A vállalkozás bővítése a piaci igényektől függ. Mindenekelőtt arra törekszem, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására. Van néhány kész bútorom, de főleg rendelésre készítem őket. Ahogyan már mondtam is, az epoxy műgyanta elég drága, és ezek egyedi, kézműves dolgok, emiatt az áruk is magasabb. Tudom, hogy egy ilyen bútort nem mindenki engedhet meg magának. Célom, hogy a munkáim zöme mind több családi otthon, de akár intézmények, cégek, vendéglátóipari egységek vagy más helyiségek használati kellékei, ugyanakkor ékes díszei is legyenek. Egyebek között ezért is készítek faliórákat, hiszen azoknak elfogadhatóbb az áruk. Nemcsak a helyiek keresnek fel, az elmúlt években érkeztek rendelések Belgrádból, Újvidékről, Szabadkáról, sőt Koszovóból, Angliából, Németországból, Svájcból, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból is. Egy bútorkollekcióval szeretnék részt venni az újvidéki bútorvásáron, amelyet 2027-ben rendeznek meg. Nagyszerű lehetőség lenne, sokan megismernének. Szeretném, ha mindenkinek leesne az álla, szeretnék kitűnni a többi kiállító közül, meglátjuk, sikerül-e. A megfelelő marketing is fontos: ötnyelvű honlapon nézelődhetnek az érdeklődők, és a közösségi oldalakon is jelen vagyok. A bútorokat illetően konkrét árakat nem tudok mondani, hiszen az ár az elfogyasztott műgyantamennyiségtől függ. Nem mindegy, hogy egy asztal készítése során 10 kilogramm vagy 70 kilogramm epoxyt használok-e el. Ha a megrendelő nem kér műgyantát, akkor csak fával dolgozom. Olyan asztalokat is készítek, amelyeknél csak a repedéseket töltöm be műgyantával, általában matt feketével, az jól is mutat, ugyanakkor nem is drága. Mindent meg lehet beszélni, és természetesen az a cél, hogy eleget tegyek a vásárlók igényeinek. Minden egyes bútordarab a két kezem munkája, viszont eladásra készítem őket, így nem annyira ragaszkodom hozzájuk, mint a feleségem. Ha őt kérdeznénk, biztos vagyok benne, hogy szinte minden bútort megtartana – mesélte mosolyogva Tivadar.