Élményfoglalkozás egy teljesebb életért

A Hagyományok Háza – Vajdaság idén is széleskörű tevékenységet folytatott: képzéseket, foglalkozásokat, táborokat, különféle eseményeket szervezett éltetve ezekkel a néphagyományt. Programjaikba nagyon sokan bekapcsolódnak, így szerezve ismeretet elődeink szerteágazó tudásáról. Kovács Nádi Karolina hálózati referens, a vajdasági részleg kézművességgel megbízott tagja elmondta, hogy ahogyan a Hagyományok Házától már megszokhattuk, idén több területen tevékenykedtek, zajlottak a már bejáródott programjaik, ugyanakkor valami újba is belekezdtek.

– Az utóbbi időszakból szeretnék kiemelni egy olyan fontos programot, amilyenre nálunk még nem volt példa. November 7-én és 8-án Adán élményfoglalkozást tartottunk a fogyatékkal élő embertársaink életminőségének javítása érdekében, és ez olyan terület, amelyen eddig mi itt Vajdaságban még nem tevékenykedtünk. A Hagyományok Háza idei kiscsőszi Almárium táborában is kiemelt témaként kezelték a társadalmi felelősségvállalást és ehhez csatlakoztunk most mi is ezzel a foglalkozással – hangsúlyozta Kovács Nádi Karolina.

A program kidolgozásában Legeza Márta népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere, a Hagyományok Háza Népi Kézművesség és Népi Iparművészeti Szakcsoport szakmai munkatársa és Vörös Zsuzsanna, a Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság szakmai felelőse mellett részt vett Orcsik Csaba adai fazekas, népi iparművész is.

– Adára kétnapos foglalkozást terveztünk. Az első napra elsősorban kézműveseket vártunk, ám pedagógusok és szülők is érkeztek, ugyanakkor gyógypedagógus, virágkötő és tánctanár is volt az érkezők között. Több településről jöttek, egyebek között Temerinből, Szabadkáról és a Tisza mentéről. Közös volt bennük, hogy a témát szívükön viselik, és a folytatásban is részt kívánnak venni. Az adai szakmai műhely úgy nézett ki, hogy Adán az I. helyi közösség termében az első nap Legeza Márta, aki egyébként kosárfonó és fazekas is, bemutatta a fogyatékkal élő felnőttek kézműves oktatásában szerzett tapasztalatait, jó gyakorlatait, másnap pedig a résztvevők a megszerzett tudást adták át egy fogyatékkal élő embertársuknak, tehát minden kézművesre jutott egy-egy sérült személy, így gyönyörű munkák születtek és nagyon jól is haladtak a résztvevők. Két természetes anyag felhasználásával dolgoztak, az egyik a fűzvessző, a másik pedig az agyag. Adventhez közeledve fűzvesszőből karácsonyi csillagot készítettek, majd Orcsik Csaba fazekas vezetésével apróbb tárgyak, köztük marokedények készültek lapagyag felhasználásával – magyarázta a Hagyományok Háza – Vajdaság hálózati referense.

– A programban résztvevők a módszertani ismeretek mellett gyakorlati tapasztalatokra is szert tehettek, amelyeket a mindennapi munkájuk és életük során hasznosítani tudnak. Nagyon hálás vagyok Orcsik Csabának, aki a szervezésből is jócskán kivette a részét, és külön köszönet illeti a zentai Kéz a Kézben Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Civil Szervezetét, akik a másnapi gyakorlati foglalkozásra elhozták a védenceiket, és azt hiszem, hogy egy igazán jó hangulatú képzés és találkozó volt ez. A zentaiakon kívül érkeztek még sérült fiatal felnőttek Moholról és voltak közöttük helyiek is. Mivel mindenki úgy érezte, hogy valami különlegeset kapott ezen a képzésen, tervezzük a folytatását is, csak még nem tudjuk, milyen formában. Az biztos, hogy a képzésben részt vevők elviszik magukkal a megszerzett tudást és a jövőben legalább még egy fogyatékkal élő embertársuknak megmutatják. Ez egyébként feltétele is volt a részvételnek, és mivel mindenki úgy érezte, hogy valami különlegeset kapott, egészen biztos vagyok benne, hogy ezt a tudást tovább fogják adni, tehát elkészülnek majd az újabb csillagok. Ezt bármilyen intézményben megtehetik, vagy akár odahaza is, a lényeg csak az, hogy adják tovább a tudást a fogyatékkal élőknek – összegezte Kovács Nádi Karolina.

Vörös Zsuzsanna rendszeresen jelen van a vajdasági képzéseken, és az adai eseményt is rendkívül pozitívan értékelte.

– Rám is nagy hatással volt ez a két nap. A foglalkozás befejezése után összeültünk és részletesen kiértékeltük a két napot. Minden résztvevő beszámolt jövetelének motivációjáról, és a folytatás is szóba került, ki mi módon tudja saját környezetében felhasználni a tapasztaltakat. Egyetértettünk abban, hogy igazi élményszerű, jó hangulatú tudásátadásnak lehettünk részesei, s egyben a fogyatékos résztvevőknek is igazi örömet szereztünk – nyilatkozta lelkesen.

Az adai szakmai nap kapcsán Orcsik Csaba kifejtette, hogy évek óta dédelgetett álma vált részben valóra azzal, hogy sérült személyeknek taníthatott valamit az agyagmegmunkálásról.

– Régóta terveztem megnyitni a műhelyem ajtaját a sérültek előtt, mert meggyőződésem, hogy valami egészen új dolgot kaphatnának ettől, és most végre elindultam ezen az úton. Számomra is nagy élmény volt ez a két nap, hiszen én is tanulni akartam, szerettem volna ismereteket szerezni arról, hogyan foglalkozhatnék a legjobb módon a fogyatékkal élőkkel. A módszertant akartam megtanulni és elindultam ezen az úton. Legeza Márta kiválóan bevezetett engem is és a többi résztvevőt is a kezdő lépésekbe, és én úgy gondolom, hogy mindannyian valami nagyon nagy dolgot kaptunk. Egészen biztos vagyok a folytatásban. A műhelyemet az utóbbi egy évben átalakítottam olyanná, ahol fogadni lehet látogatókat, ahol foglalkozásokat lehet tartani, úgyhogy hozzám még biztosan jönnek majd a sérültekkel foglalkozó szervezetek védencei, és abban is reménykedem, hogy a Hagyományok Háza is folytatni fogja ezt a képzést – fogalmazott Orcsik Csaba fazekasmester.

Ugyanazokon a napokon, amelyeken a fogyatékkal élőkkel foglalkoztak, szintén Adán találkoztak a Hagyományok Háza – Vajdaság berkeiben évek óta jól működő viseletvarró csoport tagjai is. Erről az ugyancsak kétnapos találkozóról és a viseletkészítők egész évi tevékenységéről is beszámolt Kovács Nádi Karolina.

– Ez a két nap volt nekik tulajdonképpen az idei záró programjuk. Ők már egy állandó és nagyon jó csapat. Nevet is választottak maguknak, Szent Rita viseletkészítő csoport néven hallhatunk róluk a jövőben. Szent Rita a reménytelen ügyek és a lehetetlen kívánságok védőszentje, és volt már az elmúlt évek során több lehetetlennek tűnő kihívásuk, de eddig mindent nagyon jól teljesítettek, és rászolgáltak a nevükre. Igyekszünk minden évben legalább három-négy találkozási lehetőséget biztosítani a csapat tagjainak. Ezek mindig oktatási és mentorálási alkalmak is. Idén az év elején a márciusi békéscsabai pályázatra készültek, erre az alkalomra fejezték be a hertelendifalvi derekbubda inspirálta kollekciójukat, majd együtt elutaztunk erre a szakmai konferenciára. Aztán a tavasszal Gébártra, szintén szakmai találkozóra ment a csapat, majd a nyáron a tóthfalui táborban is találkoztak. Ott már terítékre került az új téma, mégpedig a férfi viselet is. Eddig főleg női viselettel foglalkoztak, ott viszont elkezdték körüljárni a férfi viseleteket is. A nyári táborban mellényt készítettek, most pedig Adán csizmanadrágot varrtak. Törekszünk arra is, hogy a viseletkészítőink ne csak egy zárt csoportot alkossanak, és igyekszünk minden évben legalább egy alkalmat megnyitni a közönség előtt is. Ez a mostani adai találkozón is megtörtént. Ezúttal a vajdasági Tisza mente népviseletéről volt szó, különös tekintettel a férfi viseletre. Ebben a témában Resócki Vázsonyi Csilla és Resócki Roland vetítéssel egybekötött előadást tartottak. Ezen nemcsak a viseletkészítőink vettek részt, hanem közönséget is vártunk és érkezett is. A varrócsoport állandó vezetői Borbásné Budai Valéria, Donkóné Birkás Tünde és Tajti Erzsébet viseletkészítők, népi iparművészek. A viseletvarrókkal már most megkezdtük a jövő évi előkészületeket, januárban lesz egy találkozónk, amelyen már készülődni kezdünk a 2026-os Kárpát-medencei textiles konferenciára. Még egy nagyon nagy esemény lesz 2026-ban, ez az országos népművészeti kiállítás, amelyet ötévente rendeznek meg Budapesten, és ennek az előkészületeit is megkezdjük most – összegezte a kézművességgel megbízott szakmunkatárs.

A Hagyományok Háza szervezésében tavaly új képzést is indítottak Vajdaságban. Ez volt a bútorfestő tanfolyam, amelyet Zentán szerveztek meg, és amely olyan nagy érdeklődésre tartott számot, hogy idén is megnyitotta kapuit, csak ezúttal Bácskossuthfalván. Az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról Kovács Nádi Karolina elmondta, mindkét helyszínen kezdő, hatvanórás tanfolyamot tartottak.

– Nálunk általában gyakorlat, hogy egymást követő két évben megtartunk egy-egy kezdő tanfolyamot valamelyik mesterségből különböző településeken, és a harmadik évtől továbbképezzük azokat, akiket mélyebben is érdekel a téma. Reméljük, hogy ez most is így alakul, hiszen Zentán is nagyon jó bútorfestő csapat jött össze, és most a bácskossuthfalviak is igazán kiválóan működtek. A munkáikat egyébként megtekintheti majd a zentai közönség is, ugyanis november 27-én 17 órakor a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában egy olyan kiállítást nyitunk meg, amelyen az ő munkáik is megtekinthetők lesznek, ugyanakkor a fazekasok és a kosárfonók mentorálásán készült tárgyak közül is lesznek majd kiállított darabok. Visszatérve a bútorfestéshez, a zentai és a bácskossuthfalvi csoport aktív és érdeklődő tagjainak mentorálásával folytatjuk a képzést jövőre, és az a tervünk, hogy megpróbáljuk összegyűjteni, vagyis inkább dokumentálni azokat a festett tárgyakat, amelyek Vajdaságban még fellelhetőek. Ilyenből nagyon kevés van, főleg azokból, amelyek itt készültek. Mindenre kíváncsiak vagyunk, szeretnénk látni, mi található még meg Vajdaságban. Mindet dokumentálnánk, rendszereznénk, és aztán őszre indulna meg a mentorálási alkalom, amelyen az oktatókkal együtt megnéznénk a begyűjtött anyagot. Azután közösen eldöntjük, milyen irányban haladunk tovább, meglátjuk érdemes-e azok közül valamivel behatóbban foglalkozni. Tudjuk, hogy Kupuszinán elég sok olyan tárgyat őriznek, ami helyben készült. Ezek nagyon szépen megvigyázott, különleges darabok, úgyhogy megtörténhet, hogy szervezünk majd egy kupuszinai tanulmányutat – magyarázta Kovács Nádi Karolina, majd arról is beszámolt, hogy a fazekasoknál is folyik a mentorálás, és ők is jól haladnak.

– Tavasszal és ősszel is tartottunk három-három hétvégés mentorálást Orcsik Csaba vezetésével. Esetükben is több képzés után kezdtük el a fazekasság iránt komolyabban érdeklődőket meghívni ilyen alkalmakra. Azt hiszem, hogy mindenkinek nagyon nagy lendületet ad, hogy Csaba foglalkozik velük, hiszen nagyon nagy a tudása és át is akarja adni, ami a tarsolyában van. A kosárfonókra kitérve mondanám el, hogy Kovács Zoltán kosárfonó, népi iparművész is többször járt az idén Vajdaságban. Itt volt a nyári táborban is, és tavasszal is mentorálta a kosárfonókat Temerinben, úgyhogy ők is nagyon szépen haladnak – mutatott rá a kézművességgel megbízott munkatárs, majd kiemelte, hogy a Hagyományok Háza szervezésében havonta egyszer Cseszák Balázs néptáncpedagógus és Torjai Zita gyöngyfűző, tojásdíszítő és bőrműves oktató a Szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon a hallgatóknak gyakorlati foglalkozásokat tart, bemutatva nekik, hogyan tudják a munkájuk során a népművészetet becsempészni az oktatásba. Ez is egy nagyon fontos szegmense a tevékenységüknek, és néhány év múlva ennek is meglesz a kézzel fogható eredménye.

Végezetül elmondta, hogy zsűrizést is tartottak október közepén. Ez tulajdonképpen megkoronázása a munkának, hiszen ekkor látják, milyen eredmények születtek az elmúlt évben, és azt is, hogy mennyit jelentenek a folyamatos képzések.

– A zsűrizésen látjuk a munkák minőségi javulását – zárta gondolatait Kovács Nádi Karolina.